Út a csillagokig

3. rész- Palermói éjszaka

Éppen csak leheveredtem az ágyra mikor kopogtattak az ajtómon. Felkaptam a köntösömet és ajtót nyitottam. Damiano állt előttem. Fekete nadrágot viselt, fehér inggel párosítva.

- Szia, úgy volt, hogy a bárban találkozunk.

- Ne haragudj teljesen kiment a fejemből.- mondtam fáradtan, szememet lesütve.

- Semmi gond. Kapj fel valami ruhát, aztán már indulhatunk is.- mondta.

Nem tudom miért vagy hogyan, de lelkesedése teljesen feltöltött energiával. A fáradság egy pillanat alatt mintha megszűnt volna létezni. Beljebb invitáltam, hogy mégse a folyosón ácsorogjon míg összeszedem magam. Felkaptam azt a ruhát ami a legközelebb esett a kezemhez. Egy elegáns, de mégis kicsit kihívó, fekete koktélruha akadt a kezembe. Bementem a fürdőbe, felöltöztem, hajamat leengedve hagytam, majd megigazítottam sminkemet és indulásra kész voltam. Felvettem a kedvenc szandálomat ami színben és stílusban is passzolt a ruhámhoz, majd uticélul a bárt tűztük ki. Beszálltunk a liftbe ahol Dam szüleivel találkoztunk. Szerencsére a holnapi napom szabad volt, ugyan is Mr. és Mrs. David kirándulni mennek a tengerhez. Így átadhatuk magunkat az éjszakának. Az estét a szálloda bárjában indítottuk, én egy Sex on the Beach koktélt kértem, Damiano pedig egy pohár bort. Néhány kör után, már kissé ittasan, elvitelre kértünk két üveg pezsgőt és úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Palermot. Így elindultunk az éjszakába. Először elhaladtunk a Palazzo dei Normanni mellett, majd nem sokkal később már a Piazza Pretoria szökőkútjában ugráltunk mint két kisgyerek. Mire leértünk a tengerpartra egy üveg pezsgőnk elfogyott. A másik üveg pezsgő társaságában, leültünk a tengerparton és beszélgetni kezdtünk.

- Hogy jött az a gondolat, hogy énekes legyél? - kérdeztem Damianot.

- Gyerekkorom óta szeretem a zenét. Eddig csak álmodni mertem, hogy valaha is összejön. De ne rólam beszéljünk. Inkább mesélj még magadról. - modta

- Nem tudom mit mesélhetnék. Genovában születtem, aztán anyám állása miatt költöztünk Rómába, mikor öt éves voltam. Azóta már eltelt 15 év.

- A szüleid? Ők is Rómában élnek?
- Sajnos nem. 3 éve meghaltak egy autóbalesetben. - mondtam kissé letörten.

- Ne haragudj. - mondta Dam, kissé bánatosan.

Láttam arcán a kifejezést, hogy ezt lehet nem kellett volna felhoznia, de nem az ő hibája, mivel nem tudhatta.

- Na és, hogy találtad az állást anyám mellett? - folytatta.

- Egy internetes oldalon találtam.

Addig beszélgettünk, hogy hajnalodni kezdett. Megnéztük a napfelkeltét a tengerparton, majd visszamentünk a szállodába. Damiano elkísért a szobámig, majd elköszöntünk egymástól.

- Nagyon jól éreztem magam, köszönöm.

- Megismételhetjük- kacsintott és mosolygott.

- Mindenképpen. - válaszoltam

A mondat végeztével Damiano sarkon fordult és elindult a szobája felé ami a folyosó másik végén volt. Néztem még egy darabig, majd becsuktam az ajtót, levetkőztem és bedőltem az ágyba. Nem kellett sok és már el is szenderedtem.
Még pár napig voltunk Palermóban, végig jártuk az összes üzleti partnert Mrs. Daviddel. Minden tárgyalás a lehető legjobbra sikeredett. Az utolsó Palermói reggelen lementem még a tengerpartra egyet sétálni, majd visszatértem a szobámba, összecsomagoltam és a reptér felé vettük az irányt. Nem sokkal később már feltűntek Róma fényei és tudtam, hazaértünk.