Út a csillagokig

17. rész-Damiano botrányos születésnapja

Elérkezett az új év. Damiano születésnapja pedig pont a következő hétvégére esett. Victoriával kezdtem bele a buli megszervezésének. Megbeszéltük, hogy aznap a fiúk elmennek valahová, hogy mi nyugodtan be tudjuk rendezni a házat az ünnepléshez. A következő héten minden szükséges kelléket, italt és a tortát is beszereztük. Olyan gyorsan eltelt a hét, hogy alig hittük el, hogy már szombat van. Reggel a fiúk elmentek a megbeszéltek szerint, mi pedig távozásuk után elmentünk a tortáért. Miután hazaértünk vele, neki álltunk és elkezdtük átrendezni a nappalit a bulihoz. Arrébb toltuk a sarok felé a kanapét, a fal mellé pedig betoltuk az asztalt és megterítettük.

- Nem láttad a poharakat?- kérdezte Vic a nappali másik feléből.

- Mindjárt viszem.- kiabáltam neki vissza.

- Oké, de akkor már a kis sütis tányérokat is hozd magaddal!

Victoria kérésének eleget téve, én így tettem. Már majdnem készen voltunk, egyedül még a Boldog Szülinapot mutató zászlót kellett felrakjuk.

- Vic kérlek tartsd meg a létrát!- mondtam

Nagyjából egy fél órás vacakolás után végül minden a helyére került. Mire mindent megcsináltunk pont annyi volt az idő, hogy tíz percünk maradt a lezuhanyzásra és átöltözésre, mielőtt még a vendégek érkezni kezdenének.

- Szerintem, ha készen akarunk lenni, akkor azt javaslom, hogy zuhanyozz velem. - mondta Vic.

Mivel tényleg szorított az idő, végül a közös zuhanyzás mellett döntöttem. Végül is mi baj lehet? Gondoltam magamban. Gyorsan felszaladtam a szobáinkba a törölközőkért, majd a következő pillanatban már a zuhanyzóban álltam Vic mellett.

- Ideadnád a tusfürdőmet? - kérdezte Vic.

- Persze. Tessék.- majd átnyújtottam neki a tubust.

Ekkor belépett a fürdőajtón Ethan, akiről azt hittük, hogy a fiúkkal van.

- Váooo. Szóval ezt csináljátok, ha mi nem vagyunk itthon.- mondta.

- Jajj Ethan. Te egyátalán mit keresel itthon? Nem a fiúkkal kéne lenned?- nézett ki a függöny mögül Vic.

- Ha tudni akarod, Damiano kezdett gyanakodni, ezért én azt mondtam, hogy találkozóm van valakivel és leléptem. Thomas, pedig, hogy időt nyerjünk, elvitte moziba.

- Ez szuper hír. - válaszoltam a fogkefémmel a számban.

- De ti mindig ezt csináljátok? - csorgatta nyálát.

- Nem. De kérlek most menj és ha jön valaki nyiss ajtót. Ja és még egy dolog. Ez a zuhanyzós történet maradjon hármunk között ha lehet.- válaszoltam.

Ethan illedelmes férfi módjára magunkra hagyott minket. Gyorsan befejeztük a zuhanyt, majd törülközönket magunkra csavarva szaladtunk szobáinkba.

Mivel nem akartam nagyon kitűnni, így egy sima, kis egyszerű, fekete koktélruhát vettem fel. hajamat két coffba fontam, szemeimre csak egy vékony tusvonalat, ajkaimra pedig csak szájfényt húztam. Közben szép lassan elkezdtek megérkezni a vendégek is. Nagyjából este hét órára mindenki odaért és már csak az ünnepeltre vártunk. A házban csak azok a fények világítottak, amiket este szoktunk használni, kivétel a konyhában. Nagyjából fél nyolcra járt az idő mikor Thomas és Damiano megérkeztek. Amint beléptek az ajtón, mindenki énekelni kezdett, hogy ezzel is köszöntsék az ünnepeltet. Mire mindenki egyesével végig köszöntötte már este kilenc is elmúlt.

- Boldog Születésnapot szerelmem.- mondtam, majd megcsókoltam.

Sokáig nem tudtunk beszélni, ugyanis ekkor következett be az amire nem számítottunk. A következő pillanatban az ajtón Beatrix lépett be eléggé ittas állapotban.

- Te meg mit keresel itt?- lépett elé Victoria.

- Ugye nem gondoltátok, hogy kihagyom a szülinapját? Ó ti kis naív libák.- válaszolta, majd Damianohoz lépett- Szia Dami cica, Isten éltessen sokáig.- majd a következő pillanatban már ajkain csüngött, mint szőlőfürt a szőlőtőkén.

Köpni nyelni nem tudtam és már éppen azon voltam, hogy letépem Damianoról, mikor Ethan és Thomas lefogták kezem, ezzel megakadályozva azt, hogy hülyeséget csináljak. De sokat nem kellett várnom ugyanis a következő pillanatban Victoria tette meg ezt helyettem.

- Ez kijárt már Vicnek- mondta Thomas.- Sokszor keresztbe tett neki ez a liba, úgyhogy inkább engedjük át neki.

A következő pillanatban Beatrix leöntötte italával Victoriát, amire pluszban egy elcsattanó pofon volt Beatrix következő lépése. Erre persze Vic felhúzta magát és viszonozta azt amit előbb kapott. Beatrix a földre lökte és már emelte kezét egy újabb ütésre. Mivel nem akartam, hogy nagyobb balhé kerekedjen és, hogy Vicnek baja essen, elkaptam Beatrix lófarokba fogott szőke haját, hátrarántottam, megfogtam nyakát és felnyomtam a falra.

- Ha még egyszer meglátom azt, hogy Damianora próbálsz rámászni vagy azt, hogy bármelyik barátomnak neki esel vagy csak megkörnyékezed, akkor neked annyi anyukám. Nem úszod meg ennyivel. - Azzal egyre szorosabban fogtam nyakát.- Érthető voltam?

-Iiiigeen- habogta.

- Most pedig takarodj innen. Nem akarlak még egyszer itt meglátni.

Azzal elengedtem nyakát, ő pedig kifutott az ajtón, magamögött becsapva azt.

- Kösz a mentést.- szólt oda Vic.

- Ugyan már. Remélem megértette a ribi, hogy rossz emberrel húz ujjat.- feleltem ördögi mosollyal.

A fiúk totál ledermedve néztek, míg én felsegítettem Victoriát a földről. A vendégek hangos éljenzésben törtek ki, majd az ünnepeltet éltették.

- Nem tudtam, hogy te ilyen kis vadmacska vagy.- lépett mellém Damiano, miközben ajkairól Beatrix rúzsát törölte le.

- Megvédem ami az enyém.- mondtam adrenalintól túlfűtve, majd megcsókoltam.

- Emeljük poharunkat Ariára! - kiabálta Thomas.

- Megmentetted az estét csajszi.- jelentette ki Ethan.

A buli nagyjából hajnali egy óra körül ért véget. Visszatoltuk a kanapét a helyére leültünk és még egy darabig beszélgettünk. Ethan Thomas társaságában a földön, míg én Vic és Dam társaságában a kanapén szenderedtem álomra.