Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》

4.

A napfény csak néhány résen sütött be a függönyökön át, amiket ásítozva elrántottam. Napsütés árasztotta el a szobámat, én pedig hunyorogva próbáltam kivenni a házakat, az embereket, a tömegközlekedést. Huszonöt kerület. Szöul huszonöt kerületből állt, ha jól emlékeztem.

A telefonom csörgésére sarkon fordultam és az éjjeliszekrényhez vettem az irányt. Futólag vetettem egy pillantást a kijelzőre - fél tizenegy volt -, aztán felvettem a messenger hívást.

- Miért nem alszol? - köszöntöttem Florah-t.

- Házibuli van - kiabálta túl a dübörgő basszust. - Várj, megkeresem a többieket, hogy tudj velük beszélni. Milyen a harmadik nap?

- Csak most keltem fel - vontam meg a vállamat. - Ami azt illeti, ki kellene pakolnom végre.

Florah felnevetett.

- Nem sieted el, mi? - üvöltött a telefonba vidáman Caro.

- Ismersz - huppantam le az ágyra, miközben Florah Camy-nek ordibált, majd újra a telefonhoz fordult.

- Mindjárt itt lesz, csak levakarja magát arról a pasiról. Bekapcsolom a kamerát - magyarázta és pár pillanattal később felvillant két barátmőm arca. Mindketten feltűzték a hajukat, szájfényen és szempillaspirálon kívül nem viseltek sminket. - Szóval, hogy is volt ez a BTS-es dolog?

Felsóhajtottam.

- Ha tudtok róla, akkor Camy elmondta már. Valószínűleg ezerszer.

- Igen, de mi tőled akarjuk hallani. Hajlamos túlozni - emlékeztetett Caro.

- Véletlen egymásnak ütköztünk, ennyi - jelentettem ki.

- És a kép? - vonta fel a szemöldökét Caro.

- Meg a videó? - kontrázott Florah.

- Mind Camy-nek. A videóról nem is tudnak. Még valami?

- Mit mondtak? - kérdezték szinte egyszerre.

- Jimin megkért, hogy ne nagyon hangoztassam a dolgot, az a másik meg...

- Suga - vágták rá egyszerre.

- Szóval az - legyintettem -, meg valami olyasmiről hablatyolt, hogy az ARMY-knak bármit.

- Lilnek miért nincs bekapcsolva a kamerája? - furakodott közéjük Camy. A rúzsa elkenődött, a nyakán egy szívásnyom éktelenkedett. Mögötte emberek tekergőztek, testek simultak egymásnak és fények villództak. Felismertem a márvány konyhapultot és a fehér bőrborítású L alakú kanapét.

- Mit kerestek ti Matty házában? - kérdeztem a kamera bekapcsolása közben, majd felnyitottam a bőröndöm tetejét. Elkezdtem bepakolni a ruhákat a gardróbszekrénybe.

- Házibuli, rémlik? - kérdezte Caro egy fokkal tisztábban. A basszus dübörgése is enyhült.

- Matty-ék nyaralnak. Vagyis úgy volt - nyúltam egy könyvért.

- Matthew átadta a házat Markie-nak - magyarázta Camy, kikapva Florah kezéből a telefont.

- Hé! - kiáltott fel a lány felháborodottan, de Camilla elhesegette.

- Milyen odaát? - kérdezte.

- Jobb, mint amire számítottam - vallottam be a bőröndöm felé menet. Lecsaptam a tetejét, hogy aztán betuszkoljam az ágy alá.

- Mélyen tisztelt rokonok?

- Ők is rendben vannak - mosolyogtam a kamerába. - De most már megyek, fél napja ebben a szobában rohadok. Ha rám hallgatsz, rendbe szeded magad, elijeszted a többi alanyt.

- Szerintem visszavár - kuncogott Camy. - Csajok, köszönjetek el Liltől!

- Jó legyél! - intett Florah.

- És ne felejts el képeket küldeni - bökött felém Caro. Kontyából elszabadult egy-két hamvas tincs.

- Még szép. Majd Skype-olunk - ígértem és kinyomtam a hívást.

Felkaptam egy toppot és egy rövidnadrágot, összefogtam a hajamat és lementem.

- Jó reggelt - köszöntött Anne, arcán a már jól ismert heg húzódott. Ott voltam aznap... Aztán eljöttem és tíz évig soha többet be nem tettem a lábam még az országba se.

Kezében a három és fél hónapos Myungokot ringatta, aki már félig aludt rózsaszín kezeslábasában.

- Nektek is - mondtam, miközben a konyhába léptem és töltöttem magamnak kávét. Két kanál cukor, semmi tej.

- Hajun? - kérdeztem.

- Dolgozni ment, Myungdae pedig a nappaliban van. A nagynénjük mindjárt ideér - magyarázta. - Van kedved boltba jönni velem?

- Úgysem volt más programom mára - vontam meg a vállam.

- Harin mindjárt itt lesz - nézett az órára Anne. - Felviszem Myungokot az emeletre - ezzel el is tűnt a lépcsőfordulóban. Barna haját magasra kötötte, ami elütött az én szőkés árnyalatomtól, de a szemünk ugyanolyan zöld volt. Ezzel a gondolattal léptem be a nappaliba, hogy köszöntsem Myungdaet. A kisfiú a földön ült a hátát egy fotelnek vetve. Valami gyerekműsort nézett.

- Szia - guggoltam mellé, de egy pillantásra sem méltatott, így sóhajtva felálltam. Mintegy végszóra, a csengő megszólalt. Komótosan sétáltam az ajtóig, majd kinyitva egy magas, sötét hajú nővel találtam szembe magam.

- Lily, igaz? - mosolygott rám. - Harin vagyok.

- Nagyon örülök - mosolyogtam vissza, és hátrébb léptem, hogy bejöhessen. Harin kilépett a szandáljából, majd egy papucsba bújt.

- Anne! - kiáltottam fel az emeletre.

- Jövök! - kiáltott vissza, majd nem sokkal később már a lépcső aljában állt.

- Mindjárt itt leszek - mutattam az emeletre, mire Anne bólintott mielőtt Harinhoz fordult volna.

- Mindent felírtam egy lapra. Myungok aludni fog még egy darabig, de úgyis felkel, ha éhes lesz. A többit meg már úgyis tudod.

- Myungdae a nappaliban? - kérdezte Harin.

- Hol máshol? - nevetett fel Anne, de a választ már nem hallottam, mert fogkefével a kezemben a fürdőbe léptem.