Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》

15.

Negyed kilenckor ébredtem. Álmosan botorkáltam le a lépcsőn, hogy kávét főzzek. Mindenki más aludt. A nappaliban állva, a kanapét megkerülve néztem, ahogy Jimin aludt, a takaró csak a derekáig ért. Mosolyogva magára hagytam, töltöttem kávét, tettem bele cukrot és leültem. Azon gondolkodva meredtem az asztallapra, hogy milyen lehet Jimin mellett ébredni, de a nyikorgó lépcső hangja kizökkentett és a zaj irányába kaptam a fejemet.

- Ne legyél mérges, de vendégünk van - köszöntöttem.

- Ki?

- A nappaliban.

- Jó, de ki?

Köhintettem.

- Park Jimin.

Hitetlenkedve meredt rám.

- Ne nézz rám úgy, mint egy hazug kislányra! Nézd meg, ha nem hiszed el, csak ne ébreszd fel, mert hullafáradt volt, amikor tegnap ágyba dugtam.

Hajun szemöldöke még feljebb szökött, de szó nélkül a nappaliba masírozott, majd visszatérve töltött magának kávét.

- Szóval Park Jimin alszik a házamban, akit a feleségem unokahúga rángatott be, miután... Miután is? - ült le mellém.

- Miután hajnalok hajnalán beestek az ajtón.

Hajun biccentett és szótlanul nézte Anne-t, aki ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen.

- Jó reggelt, drágám. Lily szavaival élve, ne legyél mérges, de Park Jimin alszik a nappalinkban, miután ő ágyba dugta, mert hullafáradt volt, amikor hajnalok hajnalán betoppantak.

Félrenyeltem a kávét, de Anne csak mosolygott.

- Mi az Istenért aludna a kanapén, ha más is történt volna, amikor az ágyon könyebben elférnénk?

Anne az ajkába harapott, hogy ne nevessen fel.

- Azt mi is szeretnénk tudni.

Most rajtam volt a sor, hogy hitetlenkedve meredjek rájuk.

- Én felmentem.

- Lily! - szólt utánam Anne, mire megfordultam. - Ha legközelebb valakit behozol ide, örülnénk, ha legalább szólnál róla. Az sem érdekel, ha egyenesen a miniszterelnök, vagy bárki más, ez a mi házunk. Nem kérnénk, hogy menjen el, csak szeretnénk tudni róla, hogy itt van, ennyi az egész.

Bólintottam. Visszafolytott nevetéssel figyeltek, miközben felmentem az emeletre. Alig értem a szobába, a telefonom már csörgött.

- Jó reggelt, Bryce - szóltam bele.

- Jó estét - köszöntött, majd elhallgatott.

- Bryce?

Csend. Összevont szemöldökkel néztem rá a kijelzőre, de a hívás még ment. Fél percnél tartottunk.

- Bryce?

- Van egy jó hírem - csuklott el a hangja. - Én és Will... Eljegyeztük egymást. Összeházasodunk, Lily! Az előbb kértem meg a kezét.

- Uramisten, Bryce - suttogtam meghatottan. - Mikor lesz az esküvő?

- Szeptemberben. Elsején. Arra gondoltam, hogy Szöulba mennénk, van annyi spórolt pénzem és neked sem kellene hazautaznod, hanem huszonkilencedikén mi mennénk oda. Persze, ha Will is belemegy.

Nem szóltam, mert Anne épp ekkor lépett be egy tányérral a kezében. Letette az asztalra és kiment.

- Annyi szép hely van itt, jó lenne - mondtam. - Puszilom Willt és...Nem is tudom, Bryce. Mióta is készülsz erre? Olyan jó, hogy megtetted. Büszke vagyok rád!

- Most volt itt az ideje. Örülök, hogy nem siettem és vártam. Jobb ez így.

- Anyáék?

- Ők is itt vannak. Épp Willt nyaggatják.

Amíg ettem, Bryce tovább mesélt, majd kihangosítottam, hogy fel tudjak öltözni.

- Én most leteszem, hogy élvezhesd a bulit. Hívj fel, ha már biztosra tudjátok, hogy jöttök, átrakatom a jegyemet későbbre - szakítottam félbe.

- De még...

- Bryce!

- Jól van, jól van. Szia - ezzel kinyomta.

Jimin délben kelt fel, amikor a ruháimat hajtogattam.

- Chim hyung! - kiáltotta Myungdae lent.

Jimint nem hallottam, a hangját elnyomta az edények csörömpölése.

Végül leballagtam. Jimin Myungokot ringatta mosolyogva, Hajun terített, Myungdae fészkelődött, Anne pedig elzárta a gázt, majd átvette Myungokot és intett az idolnak, hogy üljön csak le.

- Jó reggelt - mondtam Jiminnek. Sokkal jobban festett, mint tegnap. Válaszul csak rám mosolygott, majd leült mellém. Az asztal alatt összeért a lábunk.

Az ebéd jó hangulatban telt, a legtöbbet Jimin beszélt, majd amikor mindenki befejezte az evést, tisztelettudóan meghajolt és megköszönte a vendéglátást.

- Kikísérem - álltam fel.

Jimin már a cipőjét vette, én pedig az ajtóban állva figyeltem, ahogy mellém lépett. A haja kócos volt, a pólója gyűrött.

- Szeretném, ha eljönnél a koncertre.

Megdobbant a szívem. Én egy BTS koncerten...

- Bejöhetsz jegy nélkül. Első sorba. El tudom intézni, ha szeretnéd - folytatta.

- De hogy...?

- Két oka van: egy; szeretném, ha ott lennél, kettő; ez Camy megkésett ajándéka. Mesélte, hogy szeretnél jönni.

- Köszönöm! - ugrottam a nyakába izgatottan, Jimin pedig nyomott egy puszit a homlokomra.

- Szívesen.

A kapuig mentünk, aztán megcsókólt. Kiélveztem a pillanatot.

- Most már tényleg megyek, mert Namjoon leszedi a fejem - húzódott el. Most én csókóltam meg, aztán hagytam, hogy elmenjen.

- Szeretlek - suttogtam utána.

Jimin hátrafordult és széles, boldog mosollyal válaszolt:

- Én is.

- Azért, aki vagy, Jimin-ah.

- Tudom - bólintott.

- Nem másért. Úgy szeretlek, ahogy vagy! - bukott ki belőlem. - Meg sem érdemellek. Egy ilyen jó embert, mint te...

Azonnal előttem termett.

- Dehogynem. Nálad jobb barátnőt nem is akarhatnék - nyomott egy puszit a halántékomra, majd a számra. - Amikor másodjára is összefutottunk, már nem tudtam csak úgy elmenni melletted, Mee. Szeretlek.

Rá mosolyogtam, majd gyengéden eltoltam magamtól.

- Nyomás! - biccentettem a kocsija irányába.

Ellépett előlem, majd beült. Néztem, ahogy a kocsi kifordult az utcából.

Boldog voltam és felszabadult. Mind a BTS, mind Jimin adtak nekem valamit. De ha aznap nem futottunk volna össze, nem lennék itt, ahol most, nem hallgatnám a számaikat... Mindent neki köszönhettem.

Vissszafele már rohantam, a lépcső döngött alattam. Berontottam a szobámba, és tárcsáztam.

- Igen? - szólt bele Camy.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

- Ő maga kérdezte meg, hogy mi lenne, ha elhívna, én csak bátorítottam.