Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》

18.

A stadion, ahol a koncertet rendezték, hatalmas volt és mindenhol ARMYkat láttam. Kint még többen voltak, mint bent, de mindenki elütötte az időt valamivel. A Nap még fent volt az égen, a koncert ötkor kezdődött, de már akkor is álltak az épület előtt, amikor Camy fél négykor a bejárat elé rángatott. Egy mogorva férfi várt minket, majd a kezembe nyomott egy fehér borítékot és arra kért, hogy ne bontsam ki, majd bement a stadionba. A tőlünk száz méterre álldigálló társaság értetlenül meredt ránk.

- Ez mi? - kérdezte Camy.

- Ezzel megyünk be.

Camy szemei felcsillantak.

Négykor kezdtek beengedni minket. Amikor a jegyszedő pasas kezébe nyomtam a borítékot, értetlenül meredt rám. Mielőtt bármit is mondhattam volna, Camy türelmetlenül kikapta a kezéből, feltépte és felmutatta a benne lévő összehajtogatott lapot. A férfi bólintott, biccentett egy társának és beengedett minket. Mögöttünk összesúgtak. Szinte elsőkként foglaltuk el a helyünket a még üres stadionban a déli oldalon. Camy a lightstickjét kapcsolgatta, amikor otthagytam, hogy kerítsek valami ehetőt. Két kólával és mindenféle egészségtelen kajával tértem vissza. Valahol elhagytam a nyalókámat.

Figyeltük, ahogy a stadion megtelt élettel. Öt óra előtt egy perccel Camy elkezdett visszaszámolni, ami végül már az egész stadionban visszhangzott. Amikor a BTS felbukkant, egyszerre kezdtünk el sikítani.

- Cseréljünk helyet - kérte Camy. Felálltam, hogy odaengedjem a helyemre. Megvártam, amíg lehuppant a jobb oldalamra, majd leereszkedtem a székre. Egyik kezemben a világító kis gömbbel, a másikban a telefonnal videóztam és fotóztam. Jimin rám kacsintott, mire a mellettem ülő lány levegőért kapott.

- Irigyellek - kiáltotta túl a sikoltozó tömeget és Namjoont. Suga elsétált előttünk, lopva rám pillantott és mintha egy halvány mosoly is bújkált volna a szája sarkában.

- A pasid rohadt jól nyomja - bökött oldalba Camy. Követtem a tekintetét és nyeltem egyet. Jimin beletúrt a hajába, a kezében a mikrofonját forgatta, nekem meg kiszáradt a szám.

- Tudom - mondtam, majd témát váltottam, mielőtt felmásztam volna a színpadra, hogy lerángassam valami félreeső helyre. - Ezek szerint átpártoltál Hope-hoz?

- Csak nézz rá - sóhajtott fel.

- Maradok Jiminnél, köszönöm.

- Ne érts félre, imádom, meg minden. De... Foglalt. És Hobi is mindig közel állt a szívemhez, talán közelebb is, mint bevallottam magamnak.

- Nem kell magyarázkodnod.

Lassan besötétedett, én pedig hol a lightstick tengerre néztem, hol a BTS-re. A könnyeim valószínűleg elfolyatták a szempillaspirálomat, miközben járt az agyam. A fandom... A stadionban egy tűt nem lehetett volna leejteni, és ez mindent megmagyarázott. Mind a Bangtan Boys miatt voltunk itt, mert mindannyiónknak fontosak voltak. Bár sose hagynának el minket.... Az ARMYnak az ARMY és a BTS a családja.... a második. A BTS-nek pedig fordítva.... Bár örökre így maradna minden. Bár örökre lenne BTS... Bár sose lenne vége... Soha, soha, soha...Hány embert mentettek meg? Hány ARMY vette le a kezét a korlátról, a sínről, a késről, mert a BTS ott volt neki?? Hányan fekszenek le az ő gondolatukkal és kelnek a BTS-el? Tisztelem és szeretem őket ezért... Ezért a tisztaszívűségért... Ezért a kitartásért... Ezért a rengeteg szeretetért, és támogatásért...Annyi szeretet van bennük, annyi mindent tettek. Az ARMY-ért élnek... Az ARMY pedig a BTS-ért... Ennél szebb nincs... Igazi kötelék. Egy kötelék, amit csak az ARMY és a BTS érthet.

A könnyeimen át láttam, hogy J-Hope mondott Jiminnek valamit, aki erre felém kapta a fejét, szemében aggodalom villant. Jól vagy? - tátogta, mire a szemeimet törölgetve bólintottam. Jimin a hajába túrt, aztán elfordult, hogy a koreográfia szerint Jin mellé kerüljön.