Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》

17.

- Eleinte nem voltam ARMY, a BTS-ben csak a szépfiúkat láttam. Nem szerettem. De ahogy megismertem őket, rájöttem, mit hagytam ki. Hogy kik fölött ítélkeztem. Bűntudatom van miatta.

Azt hiszitek, olyan könnyű kiállni az emberek elé énekelni, és felfedni azt, aki vagy valójában? Hogy nem küzdöttek eleget, hogy nem küzdöttek meg érte?  Pedig de. Igazi harcosok ezért. Hősök, amiért annyi embert megmentettek a haláltól. Bazi nagy hősök! Harcosok, amiért kitartottak, hittek, bíztak, szerettek. Minden tiszteletem, hálám és szeretetem az övék. Nem magam miatt. Nem csak magam miatt, hanem azokért is, akik ma köztünk élnek. Belegondoltatok már, hány ember nem lenne most itt velünk? Hány emberrel lenne több a temetőkben? - a könnyektől ködös, meghatódott tekintetem hirtelen megkeményedett. Dühösen meredtem a kamerába. - Nem, nyilván a sok haternek nem. Tulajdonképpen mi bajotok van? Ha nem tetszik, miért nézitek? Miért jó nektek az, ha mások lelkébe tapostok, olyanokéba, akik nem érdemlik? Belekötsz, ha megöleli a másikat. Ha a lányok csinálják, az mivel másabb? Miért ők a buzik? És ha azok lennének? Akkor mi lenne? Ez szánalmas. Szánalmasak vagytok! Undorító, amit csináltok. Halálosan megfenyegetitek őket? Bíráskodtok? Utálkozó kommenteket írtok? Undorítóak vagytok. Gerinctelenek. A BTS nem ezt érdemli, de egyetlen idol sem.

ARMY vagyok és kiállok értük. Tisztaszívű, jó emberek, akiket támogatni kell. Ha valaki erre nem képes, tartsa meg magának! Nem buzik, nem idegesítőek, nem lányok és igenis tehetségesek! Ha nem tetszik, nem kell rájuk nézni! Én csak egy vagyok a sok közül, de tisztelem, szeretem, becsülöm és támogatom őket, ahogy csak tudom. Ahogyan a többiek is. A szívem szakad meg, tudva, hogy mit kell kiállniuk. Fáj. -  a tekintetem újra elködösödött. - De az ARMY itt van! Itt vagyunk! Az ARMY mindig itt lesz nektek - elhallgattam egy pillanatra. - Szeretem, hogy megmaradtak gyereknek, de tudnak komolyak lenni, ha kell. Szeretem, hogy összetartanak. Szeretem, hogy kitartóak, hogy küzdenek, szeretem, hogy sosem adják fel. Szeretem, hogy felmerik önmagukat vállalni. Szeretem, hogy ilyen tisztalelkűek. Szeretem, hogy elfogadják a másikat nemtől, kortól, vallástól, kultúrától és nemi identitástól függetlenül. Szeretem és becsülöm, hogy tartják az ARMYkban a lelket, hiszen annyi mindent megtesznek azért, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra. És mindennél jobban szeretem, ha mosolyognak, ha nevetnek, mert az azt jelenti, hogy boldogok és ennél többet nem is kívánhatnék nekik. Mindannyiójukat szeretem, úgy, ahogy vannak, azért, akik, feltétel nélkül. Ahogy ők azt tanították. Ha valaki bármelyikőjüket is elítéli, nem ARMY, nem számít, mennyire odavan a többiekért. Mert az ARMYnak a hét egyenlő a világgal, az élettel, magával a BTS-el. Nem a hat. Nem az öt. A HÉT. A BTS fényt hoz oda, ahol sötétség van; nevetést könnyek, boldogságot depresszió helyett; felhúz, ha lent vagy és ott tart.

Yoongi egyszer azt mondta, hogy ha már nem vagy ARMY, akkor nekik sikerült a küldetésük, légy büszke magadra, és sose felejtsd el, hogy az voltál. De az ARMY az ARMY marad a szíve, lelke mélyén, bármi történjék is, mert ez egy életérzés. Nem lehet csak úgy elfelejteni. Ha egyszer az lettél, örökké az maradsz. A lényednek egy része biztosan. Ez egy kötelék köztük és köztünk, ami nem szűnik csak úgy meg.

Jin, imádom a főztödet, egyszerűen zseniális, és szeretem a vicceidet is, nem lennél teljes nélkülük. RM, te inspirálsz minket leginkább, nagyszerű leader vagy, és Tae, szeretem a megnyugtató hangodat. Amúgy mondta már neked valaki, hogy rohadt jól áll neked az a kutya? Suga, a te stílusod verhetetlen, bárki bármit mond. Egyáltalán nem vagy kőszívű. Jungkook, irigylem azt a szép hangodat - mosolyogtam a kamerába. - J-Hope. Te vagy a mi reményünk. És Jimin... A mosolyod, te magad felérsz a fénnyel. Sosem találkoztam nálad céltudatosabb emberrel. Számomra nincs más, csak Te.