Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》

11.

Fáradt vagyok - írta éppen Jimin.

A koncert miatt? - pötyögtem be.

Jimin:
Nem csak az. Most egy új dalon is dolgozunk.

Lily:
Komolyan??

Jimin:
Szeretnéd hallani?

Lily:
Miféle kérdés ez?

Jimin válaszul csak két lila szívet küldött, én pedig sóhajtva olvastam vissza a beszélgetéseinket. Amióta megírtam azt az e-mailt, SMS-ezésre váltottunk, mindennap írtunk néhány sort a másiknak, ha nem többet. Egy idő után már nem is gondoltam bele, mit csinálok. ARMY-ként rájöttem, hogy feleslegesen aggódtam. Elég live-ot megnéztem ahhoz, hogy ezt tudjam. Biztosabb nem is lehettem volna a dologban.

Visszanéztem a Jongmyo-szentélyre⁶, lőttem még néhány képet róla, mielőtt elindultam, hogy megnézzem Szedzsong király⁷ szobrát is. Elképesztő részletességgel lefotóztam Caro kedvéért, aztán hazaindultam.

A busz tömve volt, de a végében találtam egy helyet. BTS-t hallgatva ültem. Folyt rólam a víz, a bőröm forró volt. Jócskán barnább voltam, mint amikor ideérkeztem, a hajam is szőkült. Párszor elgondolkodtam, hogy befestem a végét lilára, de a végén mindig elvetettem az ötelet.

A busz éles nyikorgással lassított, mire majdnem kiestem az ülésből. Jobbnak láttam előrébb verekedni magam. A következő megállónál egy öregasszony kíséretében leszálltam. Átvágtam a már ismerős környéken a házig, ahol az elmúlt hetekben laktam. Senki nem volt otthon. Anne és Hajun dolgoztak, Harin pedig elvitte a gyerekeket pár napra.

Előkotortam a kulcsot a virágcserép alól és bedugva a zárba kinyitottam az ajtót, amit a házba belépve be is csuktam. Mezítláb mentem fel az emeletre. A szobámba délutáni fény áradt, ahogy a gardróbszekrényhez sétáltam. Kivettem belőle egy fehér térdig érő ruhát és az ágyra terítettem. Felkaptam a törülközőmet a fürdőbe menet, a hajamat felkötöttem. Megengedtem a vizet, addig folyatva, amíg felmelegedett. Gyorsan lezuhanyoztam és a törülközőbe csavarva visszamentem a szobába. Belépve az otthon érzése csapott mellbe, amit eddig csak Washingtonban éreztem. Nem zavart. Szerettem Szöult.

Felvettem a fehér ruhát, leengedtem a hajamat, megfésültem, magamhoz vettem a füzetemet és egy fekete tollat, majd miután hagytam egy üzenetet a hűtőn, elindultam a Namsan Parkba. Útközben válaszoltam Minhonak, aki azt kérdezte, csatlakozom-e hozzájuk. Aniyo⁸ - pötyögtem be bal kézzel, aztán több figyelmet nem szenteltem az üzeneteimre.

A parkba érve kerestem egy kényelmesnek tűnő padot és írni kezdtem. Írni, bármiről, ami eszembe jutott. Egymás után fejeztem be a dalszövegeket, alájuk firkantva a pontos dátumot, majd alá is írtam mindet. A Nap szép lassan alábukott, én pedig a telefonommal világítva rá sem hederítettem a külvilágra. Ha bárki keresett is, csak a kijelző villanása utalhatott erre, de rá sem néztem egyetlenegy üzenetre sem. Azok várhattak. A gondolataim nem. Le kellett őket írnom, mielőtt elfelejtem őket. Csak akkor álltam meg, amikor jóformán már írni sem tudtam. Megmozgattam az ujjaimat, amik elszoktam a munkától. Rég írtam ennyit egyszerre. Órák óta ültem ott és körmöltem, így felálltam, hogy tegyek egy kört. Visszatérve ott folytattam, ahol abbahagytam. Egymást követték az oldalak, én pedig rímekké alakítottam a gondolataimat. Imádtam a zenét és imádtam verset írni. A dalszövegírás tökéletes választásnak tűnt, mégha zenei alap, vagy dallam nem is volt hozzá. Az ujjaim már tényleg felmondták a szolgálatot, ezért aláírtam a dalszöveget, amit éppen akkor fejeztem be és félretettem a füzetet. A szemeimet lehunyva hallgattam a zenét. Say what you want - szólt éppen a fülemben. A BTS-től úgy feloldódtam, ahogy a The Starstól soha. Imádtam azt a lánybandát, jelentős részét alkotta az életemnek, de a BTS olyan űrt is kitöltött, amiről nem is tudtam, hogy létezett. A kettő megfért egymás mellett. Hol a The Stars, hol kpop szólt a fülemben.