Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》

9.

Három hete laktam Szöulban és ezalatt kialakult bennem valami rutinféleség: reggelente besegítettem (mert nem volt jobb dolgom huszonhárom évesen); ebéd után tévét néztem Myundaevel - aki továbbra is levegőnek nézett -, könyvet írtam, videochateltem, olvastam, filmet néztem; késő délután a parkban sétáltam, vagy dalszöveget írtam; éjszaka pedig általában Minhoékkal voltam.

Épp Caronak küldtem képeket a Gyeongbokgung palotáról és kapujáról, ahol előző nap jártam, a Dynamite-ot énekelve, amikor Camy hívott.

- Igen? - szóltam bele.

- Csak azt akartam... Ez a Dynamite? Lilyanne Manley, te BTS-t hallgatsz?! - visította a telefonba, mire azonnal lecsaptam a laptop tetejét.

- Nem - hazudtam. - A nappaliban vagyok. Myungdae elfelejtette kikapcsolni a tévét.

- Ne hazudj nekem - figyelmeztetett, mire felsóhajtottam.

- És ha igen? - adtam meg magamat a homlokomat dörzsölve.

- Miiiii?!! - visított bele a telefonba újra, én pedig eltartottam a fülemtől a készüléket.

- Na jó, én most lerakom - közöltem szárazon, de rám se hederített.

- Csajok, Lil...

A vonal megszakadt, amikor leraktam a telefont és az ágyon ülve vártam, amíg újra kicsengett. Pár pillanatig hallgattam a The Stars Falling című számát, amit csengőhangnak állítottam be, majd felvettem:

- Camilla McFarley, ha most elkezdesz visítani, leteszem és soha többet nem veszem fel.

- Ezt a kört te nyerted - nevetett fel Camy. - Ki a kedvenced?

- Miért hallagtnék BTS-t, ha nem lenne mindegyikőjük jó? - kérdeztem, mire csak hümmögött, a háttérben pedig igen feltűnően beállt a csend.

- Oké, oké, imádom őket - vallottam be a szemeimet forgatva.

- Ezt akartam hallani - mondta a legjobb barátnőm önelégülten.

- Szerintem Lily elkapta a koronát! - kiáltott fel a háttérben Caro.

- Ó, fogd már be! - kiáltottam vissza.

- Mindketten fejezzétek be! - szólt közbe Camy. - Lil, olyan ARMYt nevelek belőled, hogy csak nézni fogsz.

- Camy, ha nevelned kell rá, nem számítok annak - nevettem fel.

- Mióta vagy te ilyen okos?

- Amióta BTS-t hallgatok, rájöttem egy-két dologra - vontam meg a vállamat. Nem mintha látta volna. - Inkább azt mond, miért hívtál.

- Tereled a témát, mi? Hát, jól van - sóhajtott fel, tudva, hogy nem szed ki több információt ma belőlem.

Miközben Camyt hallgattam, felnyitottam a laptopomat és lejjebb vettem a hangerőt, hogy a zene halk háttérzajként szóljon. A vállammal a fülemhez szorítva a telefont megnyitottam az e-maileket, majd gépelni kezdtem. Vagy egytucatszor kitöröltem az üzenetet, mire végül megállapodtam az utolsónál.

Belehallgattam néhány számotokba. Egész jók...

Rányomtam a küldésre.

- Lil? Hallottad, amit mondtam? - kérdezte Camy.

- Miért, mondtál valamit? - kérdeztem vissza szórakozottan két kattintás között.

- Azt mondtam, hogy szerintem szeptemberben jelentkezek egy klinikára. Hátha felvesznek.

- Kitűnővel végeztél. Persze, hogy felvesznek. Tudod már, melyikre?

- Még nem - sóhajtotta Camy. - Mit csináltál az előbb?

- E-mailt írtam.

- Mégis kinek?

Nem válaszoltam. A kezembe vettem a telefont, csakhogy csináljak valamit, és mert már zsibbadt a nyakam.

- Lily?

- Jiminnek - böktem ki, mire a lány elhallgatott. Vártam, hogy mondjon valamit, de néma maradt.

- Camy? Jól vagy?

- Hogyne... Csak... Szóhoz se jutok.

Elnevettem magam és frissítettem az oldalt, hogy biztosan lássam, ha érkezett valami.

- Ti beszéltek, nem? - tereltem a témát.

- Igen. Még nem igazán fogtam fel.

Bólintottam, bár ezt nem láthatta. Újból rányomtam a frissítésre és zakatoló szívvel megnyitottam a beérkezett e-mailt - visszatartva egy visítást -, elolvastam és önkéntelenül is elnevettem magam.

- Mi az? - kérdezte Camy.

- Válaszolt.

Egyszerre kezdtünk el sikítani, meghazudtolva a korunkat, de jól esett. Park Jimin válaszolt!