10.

73 7 11
                                    

Az N Seoul Tower⁴ éjszaka, kivilágítva volt a legszebb, ahogy a Yongsan-gufölé emelkedett a Namsan hegyről. A kilátójából gyönyörű rálátás nyílt a város forgatagára, ahogy ott álltam az őrjítő magasságban.

- Gyönyörű, nem igaz? - törte meg a csendet Hajun.

- De - biccentettem le sem véve a tekintetem a városról. Világéletemben a nagyvárosokban tudtam elképzelni az életemet, ahol sosem volt csend és az emberek csak úgy nyüzsögtek.

- Talán mennünk kellene - vetettem fel a lent várakozó Anne-re és Myungokra gondolva, aki valószínűleg már régen aludt a babakocsijában.

- Nem egy utolsó ötlet - vette karjaiba Myungdaet, majd elindult. Némán követtem, de a telefon rezzenésére megtorpantam, hogy elővegyem a készüléket.

Caro:
Ez nem az N Seoul?

Lily:
De.

Florah:
Irigyellek...

Lily:
Tudom<3
Én meg titeket.

Caro: Haha...

Mosolyogva folytattam az utat, kilépve a fullasztó éjszakai levegőre. A következő üzenetet csak a buszon ülve olvastam el.

Camy:
Hallgasd meg az ON-t, ha hazaértél. Imádni fogod!

Lily:
Majd meglátjuk...

Camy:
Hidd el nekem, hogy így lesz.

Lily:
Már a buszon vagyunk, mindjárt hazaérek. Majd hívlak.

Camy:
Ajánlom is!
Egyébként szép a Namsan Park. Egyszer körbe kell vezetned.

Lily:
Gyönyörű hely.
Gabe és Alexander?

Camy:
Ne is mond!!

Fejcsóválva sötétítettem el a képernyőt és megsimogattam a mellettem félig alvó Myungdae fejét. Azóta sem volt hajlandó hozzám szólni, de legalább már nem kerülte a tekintetem, ha pedig megérintettem, nem húzódott el.

Leszálltunk a buszról és gyalog folytattuk a hátralévő utat. A házba belépve az előtérben találtam magamat. Szemben nyílt a konyha, amit összenyitottak az étkezővel, jobbra pár méterre tőle a nappali, majd a lépcső. Levettem a szandálomat.

- Jó éjszakát - fordultam vissza az első fokról.

- Neked is - intett Hajun.

- Aludj jól, Lily - mosolygott rám Anne. A heg a jobb arcán a mosollyal együtt elhúzódott, mire összerezzentem. A jobb oldalába ment bele a kocsi, így ott szenvedte a legnagyobb kárt. Az arca, az ujja, a bordái, a lába... De aztán hamar összeszedtem magamat. Az emeletre érve rögtön rányomtam a videochat ikonjára Camy neve mellett. Barátnőm a harmadik csöngésre vette fel.

- Ajánlom, hogy jó legyen - rúgtam be magam mögött az ajtót, aztán felnyitottam a laptopom tetejét. Amíg vártam, hogy bekapcsoljon, Camilla nevetését hallgattam. Nekitámasztottam az ágy támlájának a telefont, az mellé letettem a gépet, én pedig szembe telepedtem le a hasamon fekve. Felvettem a RayBan szemüvegemet.

- Az lesz.

A YouTube-ot megnyitva beírtam a címet, majd rákattintottam az MV-re. Ahogy felcsendült Jimin hangja, már végem volt. Idióta vigyorral a fejemen hallgattam.

- I can't understand what people are sayin' eonea jangdane majchwoya doelji han balgajuk hemyeon han... - énekelte Camy vele együtt, mielőtt leintettem. Hallgattam a zenét és figyeltem, de 3:22-nél már ki is húztam magamat és az eddigieknél is éberebb lettem. Szinte azonnal felkaptam a fejem, ahogy meghallottam azt az eltéveszthetetlen, tiszta hangot:

- Naui gotongi issneun gose naega sum swige hasoseo. My everythin' my blood and tears got no fears I'm singin' oh...

Tátott szájjal, döbbenten meredtem a képernyőre, ezzel együtt Jungkookra is. Camy felnevetett, de rá sem hederítve visszatekertem még háromszor, mielőtt letöltöttem volna. Nem csak Jungkook miatt. Maga a zene és annak szövege is egyaránt megragadtak. És Jimin, meg a hangja...

Amikor a klipben kizöldült minden, a kopár világot élénkzöld növények fedték be, könnyeztem. A BTS kivirágoztatja a világot - ez jutott eszembe. De abban a pillanatban, hogy Namjoon felemelte a kezét és ökölbe szorította, Jungkook futni kezdett, a BTS pedig ott állt a furcsa, művészi sziklán, már sírtam. Csak arra tudtam gondolni, hogy a csúcsra jutottak. Hogy elérték, amit akartak. Könnyek között meredtem a képernyőre. Mennyi mindent tettek, és még mennyit fognak? A forró könnyek egymást követve csöpögtek a billentyűzetre.

- Lilyanne, te sírsz? - hajolt közelebb Camy.

- Csak annyira... Csodálatosak - mondtam. Sós íz töltötte meg a számat. - Tiszta szívű emberek, és... - képtelen voltam befejezni.

- Úgy szeretem őket - fakadt ki ő is sírva.

- Én is - bólintottam meghatottan. A kimerevített képernyőre pillantottam. A nagy sziklát mennyei fény világította meg, rávetülve a bandára. Arra a hét csodálatos emberre. BTS... A BTS egy csoda...

____________________________________
tévé-és rádióadó torony, és igen kedvelt a turisták körében.
Szöul egyik kerülete

Hellooo Gyermekeim! ❤🔥
Íme, itt a következő rész. És bízom benne, hogy nem írtam el a dalszöveget 😁😁

Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》Donde viven las historias. Descúbrelo ahora