Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》

20.

Elmentettem a hatodik fejezetet és elkezdtem a hetediket. Az új könyvnek, amit elkezdtem, se címe, se borítója nem volt és inkább magamnak írtam, mint másoknak. A történet hirtelen bontakozott ki előttem ma reggel, de le kellett írnom, ami bennem volt, hogy folytatni tudjam a másikat.

Kint már sötétedett, amikor a telefonom rezgett. Arrébb raktam a telefont, hogy megnézzem, kinek hiányoztam ennyire.

Camy:
Lil!
Lilyanne!
Húzzál fel YouTube-ra és nézd meg Jimin új dalát!!
Tudod mit? Linkelem.
Hallgasd meg! MOST!!

Homlokráncolva meredtem a képernyőre, majd rányomtam a linkre. Az új zene fél órája volt kint, de már volt alatta egy rakás komment, százkettő like és tíz dislike.

Ledermedtem, ahogy meghallottam a szöveget, a pulzusom az egekbe szökött. Lehuppantam az ágyra, amikor megrogyott a térdem. Úgy viselkedtem, mint egy hormonbajos tinédzser, de Jimin-ah... Írt egy dalt rólam. Rólunk. NEKEM. Rápillantottam a címre. Az agyam azonnal fordított. Szöul csillaga.

Mit sem törődve Camy üzeneteivel felpattantam, feltéptem az ajtómat  lerobogtam a lépcsőn - majdnem fellöktem Myungdaet a nappaliba menet - és beszóltam Anne-éknek.

- Elmegyek - közöltem meg sem várva a válaszukat, mielőtt kirontottam volna a járdára. Az ajtót nyitva hagytam. A szandálommal a kezemben rohantam végig azt utcán, amit a lámpa előtt felkaptam, mielőtt zöldre váltott volna. Átsiettem a túloldalra és körbefordulva taxit kerestem. Fél pillanattal később egy lassított előttem. Türelmetlenül toporogva megvártam, amíg a férfi kiszállt belőle, majd bevágtam magam a hátsó ülésre. Megmondtam a címet.

- Siessen - tettem hozzá.

A sofőr a gázba taposott, én pedig hátradőlve kapkodtam levegő után. Az ablakon kibámulva néztem a várost. Szöul éjszaka volt a legszebb.

A taxi lefékezett, én pedig sietve a sofőr kezébe nyomtam a pénzt. Meg sem várva a visszajárót, rohantam az épület felé, majd felhívtam Jimint, hogy engedjen be. Nem sokkal később az ajtó kitárult, én pedig a nyakába vetettem magam. Átölelte a derekamat, arcát a vállamba temette.

- Köszönöm - suttogtam.

- Örülök, hogy tetszik - súgta vissza.

Felemeltem a fejem, hogy lássam az arcát.

- De miért?

- Mert szeretlek, Mee. Ez nem elég?

- Dehogynem - suttogtam és átöleltem.

Lépteket hallottam, de Jimin nem engedett el.

- Ezek szerint hallotta a dalt - mondta Yoongi Hobinak.

- Szerintem idáig rohant - bukkant fel mögöttük V Yeontannal a kezében.

Így volt.

- Mi is itt vagyunk - emlékeztettem őket, mire felnevettek. J-Hope visszarángatta őket a nappaliba, ahol a többiek tovább nézték a filmet: Jin Namjoon mellett ült, akinek az ölében Jungkook feje pihent. Tae lehuppant mellé, de Hobi és Suga csak a másik oldalon fértek el, Jimin pedig a szobája felé húzott. Kulcsra zárta az ajtót és felkapcsolta a kislámpát.

- Mit akarsz csinálni? - huppant le az ágyra. - Nézzünk filmet?

Megráztam a fejemet és leültem mellé. Az ölébe húzott és nyomott egy puszit a nyakamra, mire megborzongtam. Éreztem, hogy elmosolyodott, de nem hagyta abba.

- Jimin-ah - túrtam bele a hajába.

- Hmm? - nézett fel.

- Szeretlek.

- Én is - ezzel az ajkaimra tapadt. Kezei bekúsztak a pólómba és a hátamat simogatták. Mohón visszacsókoltam, mire felnyögött. Az a hang... Könnyedén fölém került, miközben a pólója a földön landolt. Végigsimítottam a NEVERMIND feliraton. Ujjai a melltartóm csatjával babráltak.

《》

Jimin hátulról ölelt át az ágyamon, én pedig a mellkasának döntve a fejem, kitettem az utolsó részt is és átállítottam a könyv állapotát befejezettre. A nevemet már megváltoztattam Lil-Mee Parkra, címet és borítót is kerítettem, utóbbit Caro csinálta az utasításaimnak megfelelően. Pár órával ezelőtt küldte el.

Jimin megpuszilta a vállamat, majd még közelebb húzott magához. Lecsaptam a laptop tetejét, hogy aztán arrébb tegyem. Belesimultam az ölelésébe. Soha senkit nem szerettem még így. Ennyire. Ekkora intenzitással. Jimin-ah tökéletes volt, az az ember, akire egész életemben vártam.

A BTS az életem része lett. A The Starsot is szeretettem, de a BTS... Nem tudtam megfogalmazni. Képtelenség. Nem voltak szavak, amikkel igazán ki lehetett volna fejezni az érzéseimet irántuk. Sosem késő ARMY lenni. Mindig van hely az újaknak, azoknak, akik tiszta szívből, őszintén szerették a világ hét legcsodálatosabb emberét.

A laptopra pillantottam és a címre gondoltam. Szöul csillaga.

Átadtam a világnak, amit akartam.