Szöul csillaga (BTS ff.)《COMPLETED》

5.

Egy félbetépett listával a kezemben róttam a sorokat. Valami fura ételt kerestem, amiről még életemben nem hallottam, amikor valaminek nekiütköztem. Ijedten pillantottam fel és a már jól ismert csuklyával találtam szembe magamat.

Jimin döbbenten pislogott.

- Szia - mondta végül.

- Már megint? - sóhajtottam fel. - Üldözöl?

Az idol felnevetett.

- Ugyanezt kérdezhetném én is. Csak ezért jöttem - mutatott fel egy zacskó cukrot. - Ellenben te nem úgy nézel ki, mint aki örül nekem.

- Én csak... Nem vagyok oda értetek - vallottam be végül.

- De a barátnőd viszont igen, ugye?

Most én pislogtam döbbenten.

- Igen, Camy nagy ARMY, vagy mi a nevük - mondtam zavartan, mire elmosolyodott.

- Jól mondtad - felelte.

- Bocs, hogy neked mentem. Csak nagyon belemerültem a vásárlásba - magyarázkodtam, de Jimin csak megvonta a vállát.

- Most már kvittek vagyunk - az a mosoly még mindig ott bújkált a szája sarkában.

Hátráltam két lépést, hogy távozzam, de megtorpantam.

- Nem tudod, hol találom ezt az izét? - böktem a lista utolsó tételére.

- Két sorral odébb, a tésztáknál - felelte.

- Köszönöm - biccentettem és kikerültem.

- Hé! - kiáltott utánam, mire megfordultam.

- Lily - segítettem ki, mialatt négy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot.

- Szóval, Lily - vigyorgott és egy cetlit nyújtott át. - Camy-nek. És ha gondolod, hallgass bele valamelyik számunkba.

Döbbenten meredtem hol a cetlire, hol a távolodó híresség alakjára.

- De miért? - kiáltottam utána, mire megfordult, feljebb tolta a csuklyáját, rám mosolygott és megvonta a vállát, aztán láthatatlanságba temetkezett, még a maszkját is visszahúzta, én meg csak álltam ott, mint valami hülye, döbbentem meredtem hol a cetlire, hol Jimin hűlt helyére. PARK JIMIN megadta az e-mail címét.

Végül némán a kosárba dobtam Anne utolsó tételét is, és akkor sem szóltam, amikor fizettünk. Bepakoltam a kocsiba a vásárolt holmikat, miközben a nagynéném beindította a járművet. Behuppantam mellé és figyeltem a vásárló embereket. Az ablaknak döntöttem a fejem, de rögtön felpattantak a szemeim, amikor egy olyan zene csendült fel a rádióban, amit nem akartam hallani. Fintorogva kinyomtam.

- Nem szereted őket? - kérdezte Anne.

- Nem.

- Jövő hónapban lesz a koncertjük - csücsörített.

- Tudom - váltottam át angolra, miközben igyekeztem nem a jobb gyűrűsujján lévő forradásra nézni, ahol visszavarták az ujját.

Jó reggelt, Gyermekeim! 💜
Itt a következő is (nyilván, amint azt mindenki maga is láthatja😂)