Ne gyere közelebb! +18

Mareia💙💙

Amikor kinyitottam a szemem, éjszaka volt. Szemügyre vettem a szobát, de csakhamar rájöttem, hogy fogalmam sincs, hol lehetek. Egy hatalmas ágyban feküdtem, amelyet csak a lámpaoszlopok fénye világított
meg. Fájt a fejem, és hányingerem volt. Mi a fene történt velem, hol vagyok?
Próbáltam felállni, de kiszállt belőlem az erő, mintha egy tonnát nyomtak
volna a tagjaim, még a fejemet sem bírtam felemelni a párnáról. Becsuktam a szemem, és újra elaludtam. Amikor másodjára felébredtem, még mindig sötét volt. Nem tudom, mennyit aludhattam, lehet, hogy már másnap éjszaka volt. Sehol nem volt óra, nem volt nálam se táska, se telefon. Ezúttal sikerült felkelnem, és felültem
az ágy szélére. Egy pillanatig vártam, hogy elmúljon a szédülés.
Észrevettem egy éjjeli lámpát az ágy mellett. Amikor a fénye elöntötte a
szobát, rájöttem, hogy a hely, ahol vagyok, valószínűleg elég régi, de
teljesen ismeretlen számomra.
Az ablakkeretek hatalmasak voltak, és gazdagon díszítettek, a súlyos
faággyal szemben egy hatalmas kőkandalló állt – hasonlót korábban csak filmekben láttam. A mennyezetet régi gerendák tartották, amelyek ideális színösszhangban álltak az ablakkeretekkel. A szoba meleg hangulatú volt, elegáns, és nagyon spanyolos. Az ablakhoz léptem, és már rögvest kint álltam
az erkélyen, amelyről lélegzetelállító kilátás tárult elém.
– Örülök, hogy már nem alszik, kisasszony.
Megdermedtem, ahogy meghallottam a hangot, a szívem a torkomban
dobogott. Megfordultam, és egy fiatal spanyolt láttam magam előtt. Kétség
sem fért  hozzá, hogy spanyol, az akcentusából tudtam. A kinézete
pedig csak még jobban megerősített ebben a meggyőződésben.
– Hol vagyok, és miért? – ripakodtam rá dühösen, és elindultam felé.
– Legyen kedves, frissítse fel magát! Hamarosan visszatérek önhöz, és
akkor mindent megtud majd – felelte kurtán, és eltűnt, becsukva maga után az ajtót. Úgy látszott, mintha menekülni akarna előlem, miközben én voltam a legjobban megrémülve a helyzettől.
Próbáltam kinyitni az ajtót, de vagy beszorult, vagy a fickó zárta be.
Átkozódtam magamban. Tehetetlennek éreztem magam.
A kandalló mellett volt még egy ajtó. Felkapcsoltam a villanyt és egy
egészen rendkívüli fürdőszoba tárult a szemem elé. Középen egy hatalmas
kád állt, az egyik sarokban egy fésülködőasztal, amellett egy hatalmas
mosdótál, tükörrel, a túlsó sarokban pedig egy akkora zuhanyfülkét
pillantottam meg, amely alatt nyugodtan elfért volna egy egész focicsapat.
Nem volt se zuhanytálca, se betonfal, kizárólag üvegfala és aprómintás
mozaikpadlója.
Megálltam a tükör előtt. Kivételesen jól néztem ki, szépen lesültem és
valószínűleg alaposan ki is aludtam magam, mert a táskák, amelyek az
utóbbi időben állandóan ott voltak a szemem alatt, mostanra eltűntek. Még mindig a fekete ruhám és a fürdőruhám volt rajtam. Levetkőztem, lezuhanyoztam, magamra kaptam a fogasról egy vastag fehér hálóköntöst, és ezzel úgy ítéltem, felfrissítettem magam.