Ne gyere közelebb! +18

Mareia+18💙💙

- Engedj el, a francba! - sziszegtem összeszorított foggal.

Megtette, amit kértem, és elindult az ágy felé. Felálltam, és megragadtam

a kilincset, mihamarabb el akartam hagyni a szobát. Az ajtó azonban

zárva volt. Rayan felemelte a telefont az éjjeliszekrényről, felhívott valakit,

kiejtett néhány szót, aztán kinyomta a hívást.

- Gyere ide! - parancsolt rám.

- Engedj el, ki akarok menni! - üvöltöttem a kilincset rángatva.

A törülközőt lehajította az ágyra, és ott állt, maga mellett leeresztett

kézzel, belém fúrva jéghideg, fekete tekintetét.

- Gyere ide, Mareia utoljára mondom.

Ott álltam az ajtónak dőlve, és egy mozdulatot sem szándékoztam tenni,

végképp nem azt, amit ő akart tőlem. Elindult felém. Becsuktam a szemem a rémülettől, fogalmam sem

volt, mi fog történni. Éreztem, ahogy a testem felemelkedik, majd egy

pillanat múlva lehuppan az ágyra. Kinyitottam a

szemem, és megláttam a fölém tornyosuló Rayant. Elkapta a jobb

kezemet, és egy lakatban végződő, hosszú lánccal odakötötte az egyik

oszlophoz. Elkapta a bal kezemet is, de sikerült kiszakítanom, és pofon

ütnöm őt. Megcsikordult a foga, és egy pillanat múlva, dühös ordítás

szakadt fel a torkából. Tudtam, hogy most átléptem a határt. Egyértelműen

túl erősen megszorította a bal csuklómat a kezével és rácsattintotta a másik

karperecet, ezáltal az egész felsőtestem béklyóba került.

Rugdalóztam, kapálóztam az ágyon, ő pedig egyenesen ráült a lábamra,

háttal nekem, és elővett egy rövid kis csövet. Fogalmam sem volt, mi az,

csak azt akartam, hogy szálljon le rólam végre. A bokámra kötött két puha

abroncsot, amelyek vége egy rúdban végződött, aztán a másik ágyoszlophoz

nyúlt. Egy láncot húzott elő belőle, és hozzákötötte a bal bokámhoz, majd

ugyanezt megismételte a jobbal, és aztán leszállt az ágyról. Csak állt, és

szemlélte a látványt, ahogy a testem a négy oszlophoz volt kötve. Próbáltam egyet rántani a lábamon, de a cső, amelyhez hozzá

voltak kötve, kitágult, és megakadályozott ebben. Rayan beharapta az

alsó ajkát.

- Reméltem, hogy ezt fogod csinálni. Ez egy teleszkópos rúd, egyre

szélesebbre tud nyúlni, de össze nem megy, ha csak nem tudod, hol kell

megnyomni.

Ennek hallatára eluralkodott rajtam a pánik. Itt fekszem kikötözve, a

lábam szélesen széttárva oldalra. Ebben pillanatban kopogás hallatszott az ajtón, amitől még jobban lebénultam. Odalépett hozzám, egy mozdulattal kihúzta alólam a plédet, és

tetőtől talpig betakart.

- Ne félj! - mondta halvány mosollyal, és az ajtóhoz lépett.

Kinyitotta és egy fiatal nőt vezetett be a szobába. Nem láttam túl

világosan, de hosszú szőke haja volt, és éktelenül magas tűsarkút viselt,

amely kihangsúlyozta karcsú lábát. Akkor tudatosult bennem, hogy Rayan még mindig

meztelen, és a lányt ez egyáltalán nem lepi meg.

Odalépett hozzám, és a fejem alá tolt egy párnát úgy, hogy minden

nehézség és erőfeszítés nélkül beláthattam az egész helyiséget.

- Szeretnék neked mutatni valamit. Azt, amiről azt hiszed nem tenné meg egy nő sem - súgta,

finoman fülembe harapva.

Visszatért a szoba másik felébe, és leült a fotelba az ággyal szemben úgy,

hogy mindössze néhány méter választott el bennünket egymástól. Egy

pillanatra sem vette le rólam a szemét, mondott valamit a lánynak spanyolul, mire az ledobta magáról a ruhát, és megállt előtte

fehérneműben. A szívem galoppozott, amikor a lány letérdelt, és elkezdte

ütemesen szopni a farkát. Beletúrt a lány hajába, és erősen megmarkolta

szőke fürtjeit. Nem hittem el, amit látok. Fekete szeme rám szegeződött,

egyre szélesebbre nyílt szája idegesen kapkodta a levegőt. Látszott, hogy a

lány érti a dolgát. Undorodva néztem rá. Egyre nehezebben kaptam levegőt, a mellkasom

pedig határozottan túl gyorsan emelkedett és süllyedt. Lecsuktam a szemem és félrefordítottam a fejem.

- Azonnal nyisd ki a szemed, és nézz rám!

- Nem akarom, nem kényszeríthetsz! - mondtam elcsukló hangon, alig

tudtam kipréselni magamból egy mondatot.

- Ha nem nézel rám ebben a pillanatban, rögtön melléd fekszem, ő pedig

úgy fejezi be, hogy közben hozzád dörgölőzik. Te döntesz, Mareia.

A fenyegetés elég ösztönzően hatott ahhoz, hogy engedelmeskedjem a

parancsának.

Amikor a szemem találkozott az ő tekintetével, elégedettséget láttam

rajta, a szélesre tárt szája homályos mosolyra húzódott.
-Undorító vagy! Kiáltottam de ő csak mosolyogva nézett és hangosan szedte a levegőt.