Ne gyere közelebb! +18

Mareia💙💙

-Miért teszed ezt? Néztem rá reménytelenül mire meglepetten nézett rám.
-Azért mert akarlak! Mert amióta először megláttalak vágyok rád. Azt akarom hogy az enyém légy. Azt akarom hogy minden egyes porcikád hozzám tartozzon. Hogy a testednek minden része az enyém legyen még a legkisebb porc is. Nézett rám vágyakozva mad folytatta-Azt akarom hogy ott és akkor légy az enyém ahol és amikor akarom. Mert a vágy amit ébresztessz bennem minden nappal nő és senki sem képes csillapítani. Megakarlak csókolni. Nyalta meg az ajkát nekem pedig megmagyarázhatatlan tempóban dobogott a szívem. Sosem éreztem még ilyet. - Addig akarlak csókolni amíg egyikünk levegőt kapkodva el nem válik. Azt akarom hogy mindenki tudja hogy az enyém vagy! Hogy mindenki tudja hogy a tested utolsó darabja is hozzám tartozik. Mondta túl fűtött hangon majd hirtelen felém hajolt és az ajkait az enyémre tapasztotta. Hevesen és birtoklón csókolt mintha a lelkemet akarná kiszívni. Hirtelen mozdulattal löktem el, meg nekem is meglepetés volt majd lendületből felpofoztam. Kezem csattant az arcán és azt hiszem hosszú ideje nem voltam ilyen boldog. Meglepett arca egy pillanat alatt dühössé vált arcán ott volt a kezem nyoma. A falnak szorított és olyan közel hajolt hogy lehellete csiklandozta az arcomat.
-Ezt többé ne merd megpróbálni! Mondta idegesen és azt hittem megfog ütni de nem tette csak hosszan kifújta a levegőt majd tekintete ismét ajkaimra tévedt és megint megakart csókolni de elfordítottam a fejem. Megragadta a nyakamat és maga felé fordította az arcom.
-Ne merj még egyszer megcsókolni! Néztem rá idegesen mire felnevetett
-Ugyan miért ne? Nézett rám szórakozottan. Azt teszek veled amit akarok!
-Ne álmodozz! Néztem rá lenézőn. - Inkább meghalok mint hogy a tiéd legyek. Ezt vésd az eszedbe.
-Mondtam már hogy ne merészelj ilyen hangon beszélni velem! Ordított de már nem ijedek meg tőle.
-Miért? Megversz? Szomjaztatsz? Mit fogsz tenni hm? Mivel büntetsz? Kérdeztem könnyeimet nyelve. Elegem van belőled! Kiáltottam és ütni kezdtem a mellkasát. Ő pedig meglepetten nézett és nem tett semmit. Hirtelen lefogott és kényszerített hogy a szemébe nézzek. Félve néztem rá de a szemeiben nyoma sem volt dühnek.
-Miért viselkedsz így? Kérdezte furán
-Elegem van belőled! Gyűlöllek! Mondtam megvetve és láttam ahogy ismét dühössé válik a tekintete.
-Ne hozz ki a sodrómból! Ne akarj bajt magadnak. Nézett rám veszélyesen.
-Nálad rosszabbat már úgysem kaphatok. Horkantam fel mire megragadta a karomat és kihúzott a szobából.
-Engedj el! Visitottam. Hova viszel?
-Kuss legyen! Ordított rám. Túl sokáig voltál a tiszta szobában! A foglyom vagy nem pedig a vendégem. Ideje hogy megtanuld a helyed! Lökött be a már ismerős cellába én pedig a földre estem. A hajamnál fogva felrángatott, majd ütni kezdett. A fülem zúgott, a fejem hasogatott és szédülni kezdtem az ütések hatására.
-Kérlek ne bánts! Sírtam fel és a földre zuhantam.
-Állj fel! Kiabált és a hasamba rúgott. Magzatpózba feküdtem a földön ő pedig csak tovább rugdosott.
-Hagyd abba! Kiáltottam a fájdalomtól alig kapva levegőt. - Kérlek! Suttogtam mire megállt és legugolt mellém.
-Remélem megtanultad a leckét! Simitotta meg az arcomat, közben mosolygott.
- Vadállat. Suttogtam és arrébb kúsztam. Volna ha nem ránt vissza. Mit mondtál? Kérdezte dühösen.
- Igen. Megtanultam a leckét. Suttogtam elhaló hangon.
- Helyes. Még jövök. Mondta majd kiment. A fájdalomtól összegörnyedve próbáltam az ágy felé mászni majd hangosan kitört belőlem a zokogás.

Sziasztok! Kérlek írjátok meg a véleményeteket kommentbe! Mert ahogy látom nem igazán érdekel senkit ez a történet☹️❤️