Ne gyere közelebb! +18

Mareia💙💙

Kétségbeesetten próbáltam kiszabadítani magam de sehogy sem sikerült. A fáradságtól és reményveszetségtől végül elaludtam, de bár ne tettem volna. Álmomban egy gyönyörű fekete estélyiben voltam egy gyönyörű barackszínű szobában majd hirtelen nyitódott a szoba ajtaja és Rayan lépett be rajta egy fekete szmokingot viselve.
-Gyönyörű vagy! Susogta és szenvedélyesen megcsókolt. Kezeimet a hajába vezettem és beletúrtam így vontam magamhoz közelebb. Ijedten szöktem fel és tudatosult bennem hogy csak álmodtam. Szapora szívverésem nem akart lelassulni ahogy én sem tudtam másra gondolni csak arra hogy miért álmodok az elrablómmal. Aztán a több napi víz hiányra fogtam. Apropó víz. Szörnyen szomjas vagyok. Mondtam ki aztán a fejemet a falnak döntöttem. Két napja nem volt nálam senki és nem tudtam ez most csak a vihar előtti csend avagy Rayan azt várja hogy meghalljak étlen és szomjan. Iszonyúan fájt a fejem és a végtagjai zsibbadtak és fájtak már. A kötél a húsomba vájt én pedig reménytelenül néztem ki az egyetlen fényforráson ami ebben a dohos, elhagyatott régi szobában volt. Akarom mondani börtönben. Mert esetemben ezt a célt szolgálta. A kis ablak koszos volt de még így is átszűrődött egy kis fény rajta. Magamhoz hasonlítottam mert én is ilyen voltam. A körülményekhez képest még mindig volt bennem egy kis akarat és erő. Éjjel lehetett mert a csillagok már fent voltak az égen és valamiért olyan nyugodtság fogott el. Elképzeltem hogy sikerült megszöknöm és otthon, a szobámból nézem a csillagokat visszagondolva erre a borzalmas helyzetre amiben most vagyok. Elképzeltem hogy zenét hallgatva, a puha ágyon ülve hány fiatal vágyik izgalmasabb életre. Valamire ami más mint a megszokott hétköznapi. Én most mégis arra vágyok. A megszokott hétköznapi életemre. Amiben nem néztem szembe az szomjazással, és nem néztem minden nap farkasszemet a halállal. Nem voltam egy pszichopata fogja. És nem kellett azon aggódnom mikor jön be egy férfi hogy megöljön vagy megverjen. Rá gondolva ismét elfogott a félelem és az addigi csöppnyi nyugalmamnak hűlt helye sem volt már. Azon gondolkodtam mit ronthattam el. Mit tettem amiért ezt a sorsot érdemlem? Egyáltalán van olyan bűn amiért ilyen súlyos árat kell fizetni? Létezik bűn ami ilyen következményt von maga útán? De ha mégis létezik. Én mikor követtem el? Mikor tévedtem ekkorát? Vagy nem is büntetés. Inkább egy hiba. Egy hiba ami miatt szenvedni kell. Egy rossz döntés, cselekedet vagy simán csak egy rossz gondolat és máris bajban találod magad. Nem számítasz rá csak úgy megtörténik. Váratlan, mégis örökre szól. Végzetes. De mindig van egy kiút. Mindent meglehet változtatni. Nem adhatom fel. Nem törhetek meg ilyen könnyen. De mégis hogy éljem túl? Víz nélkül, étel nélkül. A sötétben, reszketve, fázva, félve és bántva? Élet ez egyáltalán? Túl lehet ezt élni egyáltalán? Ha akkor nem megyek a rendőrségre, már rég szabad lennék. Ha akkor nem követem el azt a hibát, hogy megbízok egy ismeretlen emberben. Még ha rendőr is az illető. Most nem itt lennék. Bárhol máshol jobb lenne. Nem vágyok szállodára, tengerpartra, homokra, új ruhákra, vásárlási utalványra sem a legdrágább telefonra. Csak egy pohár vizet szeretnék. CSAK EGY POHÁR VIZET. Suttogtam majd minden elsötétült.
-Ébresztő! Hallottam egy tompa hangot majd valami hideget éreztem mire azonnal kinyiltak a szemeim és ijedten néztem körbe. Már dél körül lehetett.
-Na végre hogy felkeltélt. Már azt hittem meghaltált. Nevetett Rayan, nekem pedig kedvem lett volna felpofozni de sajnos sem a helyzetem sem az állapotom nem engedte ezt.
-Sajnos még nem. Suttogtam mire rám kapta a tekintetét. - Akkor ezt potyára hoztam igaz? Vett elő egy flakon vizet. Mire szemeim felcsillantak és próbáltam utána kapni de elhúzta..
-Szomjas vagy? Kérdezte rám nézve mire bólogatni kezdtem.
-Biztos, nem vagy? Pedig finom hideg. Nézett rám szórakozottan. Élvezte a helyzetet. Élvezte hogy játszhat velem. De nem volt más választásom. Nagyon szomjas vagyok.
-Kérlek! Suttogtam mert a torkam annyira összeszáradt hogy csak ennyi hang jött ki belőle.
-Hogy mondtad? Kérdezte nevetve. Nem hallottam.
-Kérlek, add ide. Erőltettem meg magam.
-Ezt kéred? Mutatta fel, mire bólogatni kezdtem. Kinyitotta és felém lépkedett mire boldogan néztem rá de a következő pillanatban a szájához emelte a kis palackot és beleivott. Sírhatnékom volt. Hogy lehet ilyen gonosz? Potyogni kezdtek a könnyeim ahogy néztem rá.
-Nagyon finom. Törölte meg a száját majd felém nyújtotta. Undorodva néztem rá.
-Nem iszok utánad! Mondtam makacsul mire meglepetten nézett rám majd elmosolyodott.
- Ha nem hát nem. Mondta mosolyogva majd az ajtó felé indult.
-Várj! Szóltam utána mire gúnyosan megfordult.
-Igen?
-Mégis iszok. Mondtam köhögve. Felém indult majd elém tette.
-Köszönöm. mondtam majd a vizért kaptam de nem értem el. Patakokban folytak a könnyeim de ő csak nevetve az ajtó felé sétált majd még egyszer hátra nézett, aztán kiment.