Ne gyere közelebb! +18

Mareia💙💙

Megsemmisülve ültem továbbra is az ágyon szememet millió könny áztatta. Már egy hónapja ennek az embernek a fogja vagyok mégis minden nap képes meglepni és még jobban összetörni. Nem elég hogy minden nap megaláz, megver és elveszi minden jogomat de még lelkileg is folyton bánt. Minden tette egy űrt hagy bennem. Traumát okoz. Szeretnék megszökni és hátrahagyni ezt az életnek nem nevezhető helyzetet. Szeretnék bosszút állni. Minden ütésért, szóért, könnycseppért. Szeretném ha láthatnám ahogy szenved és én lennék a szenvedésének az oka. Szeretnék az arcába vigyorogni ahogy elviszi a rendőrség vagy ahogy évekre lecsukják emberrablás és bántalmazás miatt. Szeretném ha minden egyes tettéért megfizetne. Szeretném ha ugyanazt élné át amit én ezalatt a hónap alatt. Szeretném ha ő is reménytelenül, könnyek között feküdne egy sötét és ijesztő helyen, tudva hogy innen nincs menekvés. Szeretném ha minden nap rettegve adna hálát amiért megérte a mai napot viszont bizonytalanság fogná el a holnappal kapcsolatban. Szeretném ha érezné milyen amikor nem ő irányítja a sorsát. Amikor nincs szabad akarata. Szeretném ha a tükörbe nézne majd könnyes szemekkel fordulna el remélve hogy sosem látja újra aki a tükörből visszanéz rá. Szeretném ha megismerné a szenvedés minden árnyalatát úgy ahogy azt velem is megismertette. És szeretném ha a hónap végén meggyötörten, reménytelenül, a fájdalomtól és kétségbeeséstől könnyes szemmel ülne és nézne ki egy ablakon pont ahogy most én teszem. És még ha mindez meg is történne ami szinte lehetetlen. Még akkor sem fizetne meg a bűnei feléért sem. Az ajtó felé néztem mert hangokat hallottam majd összeszorított szemekkel álltam fel. Nem akartam gyengének látszani. A sebeim az idő hatására és az orvos segítségével elmúltak így újra teljes erővel néztem szembe a szemben álló gonosszal.
-Hiányoztam? Vigyorgott rám mire legszivesebben letöröltem volna azt a vigyort a képéről. Csendben álltam és néztem rá.
-Nem tudsz válaszolni? Jött felém nagy léptekkel haladva majd elkapta a kezemet és magához rántott. A mellkasának csapódtam és megvetve néztem a szemeibe.
-Nem válaszolok egy olyan erőszakos féregnek mint amilyen te vagy! Csak így köptem a szavakat és rángatni kezdtem a karomat. Szabadulni próbáltam de ezzel csak annyit értem el hogy erőssebben szorított magához.
-Ez fáj. Sikitottam fel. És egy pillanatra elvesztettem a magabiztosságomat.
-Hol marad az előbbi magabiztos lány? Mosolyodott el gúnyosan.
-Engedj el. Köptem szembe majd a lábára tapostam. Egy percre gyengített a szorításán mire kiszabadultam a karjai közül és a kijárat felé kezdtem futni. Megint elkapott. Az ágyra dobott és fölém mászott.
-Mostmár nagyon elegem van a faszságaidból. Üvöltött rám és olyan erősen pofozott fel hogy azt hittem egyből elájulok az ütés hatására. Nem így történt.
-Úgy látszik a verés nem használ. Próbáljunk ki valami újat. Vigyorgott rám és a szemei elsötétültek. Remegtem alatta, de nem mutathattam ki hogy félek.
-Szállj le rólam! Ütöttem ahol tudtam de meg sem érezte. Hozzám hajolt mire meglepetten néztem szemeibe. Nem értettem mit akar. Aztán minden világos lett. A nyakamhoz hajolt és csókokkal kezdte behinteni.
-Mit csinálsz? Ne érj hozzám! Engedj! Kiabáltam és mocorogtam alatta de őt ez nem zavarta. A derekamra ült és egy hirtelen mozdulattal levette a pólóját. Záporozni kezdtek a könnyeim és nem hittem el hogy ez történik. Újra fölém hajolt és a blúzomat próbálta levetni de addig ficánkoltam hogy nem sikerült neki.
-Bassza meg. Pofozott fel és a szekrény felé lépett. Egy kést vett ki belőle. Ijedtemben meg jobban sírni kezdtem és nem tudtam hogy menekülhetnék meg. Kihasználtam hogy leszállt rólam és újra megkíséreltem az ajtóhoz futást de csak úgy mint először elkapott és az ágyra dobott. Újra rám mászott és a kést a nyakamhoz szorította majd húzta lefele. A blúzom aljánál megállt és egy hirtelen mozdulattal levágta rólam a blúzot. Felszisszentem mert a hasamat is megkarcolta a hirtelen mozdulat mire fölém hajolt és újra a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Engedj el! Gyűlöllek, hallod? Kiabáltam és üttem a hátát mire mosolyogva rám nézett.
-Feleslegesen próbálsz kiszabadulni. Nem vetted észre? Inkább ne fáraszd magad!