Az út nagyon hosszú volt. Mintha egy másik városba mentünk volna. Aztán hirtelen lassítani kezdett majd megálltunk. Szájtátva szálltam ki és csak bámultam az előttem lévő gyönyörű házra. Gondoltam hogy szép lesz, modern. De nem gondoltam volna ilyen...... Nagy lesz.
(Kép a házról)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Fogalmam sincs melyik kukából rántottak elő viszont a legrosszabbra gondolok az alapján ahogy a házamra nézel. Nézett rám Rayan lenézően. Én pedig megaláztatva éreztem magam. Sosem hagytam senkinek hogy így beszéljen velem. És most sem tűröm el! -Bocsánat hogy nincs egy maffia vezér apám aki mindent a seggem alá tesz és az égvilágon semmiért sem kell megeröltetnem magam. Vágtam vissza gúnyosan mire élesen fújta ki a levegőt! -Azt hittem világos voltam! Nem beszelhetsz így velem az életemről pedig semmit sem tudsz! Kiáltott rám de nem hagytam magam. -Ez fordítva is így van! A tisztelet nekem is jár akár tetszik neked akár nem! Kiáltottam én is. Úgy látszik a sok félelem és fáradtság most látszott rajtam igazán. Az izmaim remegtek, a szívem vadul kalapált és alig bírtam visszanyelni a feltörekvő könnyeim. -Na ide figyelj, te kis..... Kezdte de egy lány félbeszakította. -Rayan úr! Bocsásson meg de Angelika kisasszony az irodájában várja. Azt mondja fontos az ügy. Mondta a lány végig a földet bámulva. Mi folyik itt? Ki ez az ember? Gondoltam magamban. Mibe keveredtem istenem? -Rendben Rosa, már is megyek. Kísérd fel a kisasszonyt a szobájába. Az én szobám melletti az övé. Válaszolt Rayan kimérten majd a házba sietett. Fontos lehet ez az Angelika kisasszony. Talán a barátnője. -Kisasszony kérem. Nézett rám a lány és most volt időm megfigyelni. Szőke hullámos haj, kék igéző szemek, vékony és kecses lábak. Szóval minden ami nekem nem volt. Nagyon szép lány volt. Bambulásom közben eszembe jutott valami. Rayan bent van és elfoglalt. Ahogy látom nincsenek őrök a kapuban. Itt az idő.. Most végre szabad lehetek. Újra izgatott lettem ha arra gondoltam hogy nemsokára otthon leszek. -Rosa kérlek, hoznál nekem egy pohár vizet. Nem érzem jól magam. Rosszul létet tetettem és a kezemet a homlokomra tettem. - azt hiszem a melegtől van. A lány azonnal mellettem termett és a kertbe vezetett egy pavilonba. -Üljön le kisasszony. Máris hozom a vizet. Óhajtja hogy szóljak Rayan úrnak? Kérdezte kedvesen -Ne. Kiáltottam fel mire a lány ijedten nézett rám mintha csak rosszat kérdezett volna. - Nem szeretném zavarni őt. Tettem hozzá majd elmosolyodtam. A legmeggyőzőbben akartam elhitetni a lánnyal hogy eszem ágában sincs megszökni. -Rendben. Akkor hozom a vizet. Mosolyodott el ő is. - Engedelmével. Mondta mire bólintottam. Ahogy beért a házba rohanni kezdtem a kapu felé de Rayan kocsija mellett megtorpantam. Miért is ne? Csak legyen nyitva. Suttogtam, és sietve nyúltam az ajtóhoz. Nyitva volt. Elsem hittem majd eszembe jutott hogy Rayan annyira sietett ahhoz a nőhöz hogy még az ajtót sem zárta be. A gázra tapostam és egyenesen a főútra hajtottam. Az izgalomtól minden végtagom remegett és az adrenalin elborította az agyamat. Sikerült. Kiáltottam fel boldogan és sok idő után újra őszintén mosolyogtam és szabadnak éreztem magam. Hova menjek? Kérdeztem magamtól. Haza nem mehetek mert egyből ott keresne és a családomat is bántaná. A rendőrségre kell mennem és feljelentést kell tegyek. Így történt hogy a legközelebbi rendőrségen megálltam és boldogan siettem be.
