Ne gyere közelebb! +18

Rayan❤️❤️

-Hogy hagyhattátok, hogy megszökjön? Idióták! Rosa!Üvöltöttem. Mire a megszeppent lány nyomban előttem termett.
-Igen, uram. Mondta félénken. Felhetsz is! Nagy léptékben indultam felé mire kiült az arcára a félelem.
-Rád bíztam a lányt! Hol van most? He? Üvöltöttem és felpofoztam mire a földre esett. Semmire nem vagytok képesek!
-Neharagudjon uram! Szólalt meg az egyik őr. De a maga kocsijával ment el, a lány. Mondta mire rá néztem megvetve.
-Ó valóban? Nevettem fel gúnyosan. Szóval az én hibám. Néztem rá fagyosan majd a pisztolyomat előrántva fejbelőttem. Rosa sikitani kezdett, a többiek pedig csak álltak és nézték a társukat.
-Meg valaki aki azt gondolja hogy az én hibám? Kérdeztem fagyosan mire mindenki a földre bámulva hallgatott. - Helyes! Folytattam. 2 óra múlva előttem legyen a lány a kocsimmal együtt. Üvöltöttem mire az őrök rohanni kezdtek. - Rosa! Kiáltottam mire a lány megszeppenve, könnyeit törölgetve elém állt.
-Ki vagy rúgva! Mondtam neki komoran mire térdre hullott és könyörögni kezdett. - Nem érdekel! Üvöltöttem rá majd a ház felé siettem ahonnan Angelika tipegett ki. Szuper!
- Drágám! Visított. Folytatjuk amit abbahagytunk? Kacsintott rám és kidüllesztette melleit.
-Nem! Menj haza. Majd hívlak! Mondtam neki mérgesen.
-Ki az a lány, Rayan? Kérdezte szemrehányón.
-Azt mondtam menj haza! Üvöltöttem rá mire megértette hogy nem vagyok jó kedvemben és duzzogva eltipegett.