Ne gyere közelebb! +18

Rayan❤️❤️

-Kérlek menj ki, hogy megvizsgálhassam. Nézett rám Matteo  mire kérdőn felvontam a szemöldökömet..
-Felejtsd el! Mondtam egyszerűen mire nagyot sóhajtva Mareia felé hajolt és egy lámpával a szem reakcióját vizsgálta.
-Rendbe fog jönni? Kérdeztem egy kis idő múlva.
-Nézd Rayan! Jött felém. Majd fojtatta. - Őszinte leszek veled. Ha még egyszer  ilyen állapotba kerül azt már nem fogja túlélni. Messziről látszik hogy sokat fogyott és komoly sebei vannak. Ha tovább folytatod ezt, a szervezete feladja a szolgálatot, ő pedig meghal. Mondta a szemembe mire ökölbe szorult a kezem.
-Mentsd meg őt! Néztem rá könyörgőn mire bólintott.
-Minden erőmmel azon leszek. Rendszeres táplálkozás szükséges ezen kívül vitaminokat és étrend kiegészítőt kell szedjen. Ezenkívül itt maradok még egy pár órát hogy perfuziot adjak neki mert teljesen kiszáradt.
-Köszönöm. Mondtam összeszorult gyomorral és az ajtó felé sétáltam. Nem tudtam az okát de belül ugyanúgy szenvedtem mint Mareia. Minden ütés nekem is ugyanúgy fájt már az első pillanattól. Az dolgozószobámba siettem és idegesen az asztalba rúgtam.
-A kurva életbe! Kiáltottam és a széket az ablaknak hajítottam ami azonnal kitört és millió darabra hult. Iszonyúan fájt. Fájt a tudat hogy miattam fekszik ott élet és halál között lebegve. Fájt hogy minden szomorúságának és fájdalmának én voltam az oka. Fájt hogy gyűlölt, fájt hogy megvetett de a legjobban az fájt hogy beleszerettem. Az első perctől megfogott benne valami aztán ahogy jobban megismertem rájöttem hogy csak rá vágyok. Igen! Én Rayan Arroyo y Lopez beleszerettem egy lányba és ez által gyenge lettem. Gyenge lettem mert csak azt akarom hogy ő jól legyen. Ezért is döntöttem úgy, hogy többet nem bántom őt. Távol tartom magam tőle, bármennyire is nehéz és mikor teljesen felépült, elengedem. Egy könnycsepp futott végéig az arcomon amit hitetlenkedve töröltem le. Kiskorom óta nem sírtam. Én, a kegyetlen gyilkos aki hideg vérrel végez bárkivel. Akiben egy csepp sajnálat és együttérzés sincs most itt vagyok és sírok egy lány miatt akit elraboltam. Elment az eszem. Nincs más magyarázat. A szobájába indultam hogy még utoljára láthassam őt. Matteo nem volt a szobában így az ágyhoz sétáltam és leültem a halkan szuszogó lány mellé.
Kezemmel végig simitottam az arcán. Gyönyörű volt.
-Sajnálom! Suttogtam. Nem foglak többet bántani és ahogy felépültél hazamehetsz. Nem állok az utadba. Egyszer azt mondtad egy nő sem lenne képes szeretni engem. Igazad volt. Nevettem fel szomorúan, aztán hozzá hajolva egy puszit nyomtam az arcára. - Sajnálom. Mondtam ismét majd felállva az ajtóhoz sétáltam ám Matteo állt ott. Nem néztem rá. Nem tudtam mennyit hallott.
-Tényleg elengednéd őt? Kérdezte mikor mellé értem mire rá néztem.
-Igen. Mondtam ki egyszerűen vállat vonva.
-Ha nem ismernélek azt mondanám beleszerettél. Mosolyodott el és az egyik szemöldökét fekvonta.
-Akkor talán nem ismersz. Válaszoltam egyszerűen.
-Akkor miért engeded el?
-Túl sokat szenvedett miattam. Csak akkor lesz biztonságba ha jó messze lesz tőlem. Néztem vissza Mareiara szomorúan. Matteo megveregette a vállam majd Mareiahoz ment.
-Amint felépül, szabad lesz. Mondtam ki a mondatot ami miatt majd megszakadt a szívem.

,, Before I love you, I'm gonna leave  you. Before I'm someone you leave  behind, I break your heart so you don't break mine"❤️💙