Már éjszaka volt mikor végre fogadott a rendőrkapitány.
-Erre jöjjön kisasszony! Szólt rám kedvesen. Én pedig követtem a szűk folyosón. Egy kicsi irodához értünk majd helyet foglaltunk. Az irodában nagyon rendetlenség volt. Mindenhol papírok voltak és üres kávés csészék.
-Mit szeretne? Nézett rám kedvesen a 40-es éveiben járó férfi. A szívem a torkomban dobogott ahogy kifejtettem a szavakat.
-Feljelentést szeretnék tenni! Jelentettem ki majd folytattam. - Engem elraboltak. Mondtam és próbáltam visszanyelni a könnyeimet.
-Értem. Ki rabolta el magát? Szólt meglepetten mire habozva válaszoltam.
-Nos...... Rayan Arroyo y Lopez. Mondtam a lehető leghatározotabban de a hangom megremegett ahogy a nevét mondtam. A férfi meglepetten majd idegesen nézett rám.
-A spanyol maffia vezére? Kérdezte mire bólintottam. - És hogy tudott megszökni?
-Mondja miért fontos ez? Kérdeztem rá meglepetten.
-Mert a kollégáim látták amint kiszáll Arroyo úr kocsijából.
-Figyeljen. Biztosíthatom hogy nem áll szándékomban szórakozni a rendőrséggel. Kérem segítsen nekem. Arroyo úr elfelejtette bezárni a kocsit és így tudtam megszökni amíg ő egy emberrel találkozott.
-Értem. Felhívom az egyik kollégámat. Addig várjon itt, kérem.. Mondta majd elhagyta az irodát. Egyre bizonytalanabb lettem és úgy döntöttem nem várom meg hogy vissza jöjjön. Felálltam de az ajtóban összeütköztünk.
-Hová készül, kisasszony? Kérdezte és nyoma sem volt az eddigi embernek. A hangja teljesen megváltozott mintha az egyik bűnözővel beszélne. Mi történt?
-Csak vizért mentem. Hazudtam de látszott hogy nem hitte el.
-Velem kell jönnie. Ragadta meg a karomat és húzni kezdett Rayan kocsija felé. Elviszem egy biztonságosabb helyre hogy megtudjuk védeni. Hadarta és már indította is a kocsit én pedig minden addigi kételyt elhessegtettem és nyugalom járta át a testemet.
-Köszönöm szépen. Mondtam hálásan de ő csak az útra koncentrált. Hosszú utat tettünk meg aztán bekanyarodtunk egy ismerős utcán majd megláttam a házat és az előtte álló dühös Rayant, mire ijedten néztem a biztosúrra.
-Mi folyik itt? Kérdeztem ijedten és próbáltam kiszállni a kocsiból de zárva volt. Kérem engedjen ki. Könyörögtem és potyogtak a könnyeim.
-Sajnálom kisasszony, de itt Rayan úr a főnök. Nézett rám de egy szemernyi megbánást sem láttam a szemeiben.
-Dögöljön meg! Mondtam megvetve majd kiszálltam a kocsiból és futni kezdtem de a tőlem pár méterre álló Rayan elkapott és a ház fele kezdett rángatni.
-Még egyszer köszönöm biztos úr! Nézett rá majd tovább húzott.
-Engedj el! Kiáltottam és próbáltam kiszabadulni a szorításából.
-Pofa be! Üvöltött. Most megtanulod hogy engem senki nem vehet hülyére! Azt hittem egy szobába fog bezárni vagy megöl de lefelé kezdett húzni egy pince felé, ott pedig egy börtönbe lökött és bezárta magunk után az ajtót. Félve néztem fel mert a lökéstől a földre estem. Dühös szemekkel vizslatott és úgy tűnt ő is azon gondolkodik most mi lesz majd hirtelen felém indult. A fal felé másztam de a lábamra taposott ezzel megállítva a menekülési tervemet. Egy határozott mozdulattal felrántott a földről és magához szorított.
-Utoljára mondom el! Nincs menekvés. Súgta a fülembe mire a félelemtől kirázott a hideg.
-Engedj el. Erővel nem tarthatsz itt. Néztem rá megvetve és próbáltam ellökni magamtól de szorosan tartott.
-Valóban? Nevetett fel gúnyosan. - Azt majd meglátjuk. Egy koszos matracra lökött és a lábam után kapott mire reflexből rugdosni kezdtem.
-Hízelgő hogy azt hiszed hozzád érnék! Nevetett fel. Mire egy kicsit megkönnyebűltem és dacosan vágtam vissza.
-Hízelgő, hogy azt hiszed hagynám hogy akár egy ujjal is hozzám érj! Köptem le. Lehet ezt nem kellett volna. Az ágyhoz láncolt a lábaimat és a kezeimet a fejem fölött összekötte majd az arcomhoz hajolt. Éreztem a leheletét az arcomon mire elforditottam.
-Ugyan mit tudnál tenni ellene? Nézett rám szórakozottan. Ha akarnám itt helyben a magamévá tehetnélek. Ijedten kaptam rá a tekintetem és rángatni kezdtem a lábamat de meg sem mozdult.
-Ne félj. Nem vágyom rád. Nézett rám gúnyosan. De ha jobban megnézlek hajolt ismét közelebb és az ajkai súrolták az enyémeket. Lehet sort kerítünk rá. Nevetett tovább. Így védtelenül, kiszolgáltatva elég szexi vagy. Susogta ajkaimra majd nevetve elment. Én pedig tovább rángattam a lábaimat mind hiába. Nem tudtam kiszabadulni.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Ne gyere közelebb! +18
Romantizm❗Egy történet, amelyben a szenvedés minden árnyalata megmutatkozik. Csak saját felelősségre🔞❗