Ne gyere közelebb! +18

Mareia💙💙

Éjjel a fáradtság mégis győzedelmeskedett felettem és végül elaludtam. Reggel nyoma sem volt a vacsorámnak helyette egy tál palacsinta és egy pohár narancslé volt. Nem foglalkozva vele a fürdőbe mentem és hidegvízzel megmostam az arcomat. A tükörbe nézve ismét elborzadtam. A kinézetem enyhén drasztikus volt. Szemeim alatt sötét karikák voltak, az arcomon kék, zöld foltok a pofonok miatt, a szám száraz volt és színtelen. Az alakom is jelentősen romlott. Régen sem voltam kövér de most csupa csont és bőr vagyok. A bordáim kilátszódtak, a lábaim erőtlenek és soványak voltak. Egy roncs voltam kívül belől. Gyengének éreztem magam, mintha a lábaim készülnének felmondani a szolgálatot. A szobába sétáltam és az ágyra ültem. Halk kopogás hallatszott majd egy idősödő hölgy lépett be rajta.
-Kisasszony! Én Margaret vagyok a házvezetőnő. Mutatkozott be illedelmesen majd aggódva rám nézett. Jól van, kisasszony? Olyan sápadtnak tűnik.
-Köszönöm, Margaret jól vagyok. Hazudtam és enyhén elmosolyodtam. Látszott rajta hogy nem hisz nekem, mégsem kérdezett több semmit.
-Nem ette meg a reggelijét? Nézett meglepetten az érintetlen  tálcára.
-Most akartam hozzá látni. Hazudtam tovább. Mire a nő kedvesen elmosolyodott.
-Akkor nem is zavarom. Jó étvágyat! Mosolygott. És az ajtó felé ment.
-Köszönöm. Szóltam utána majd a narancslé után nyúltam. Ittam egy pár kortyot belőle ám hányinger fogott el. A fürdőbe rohantam és kiadtam a gyomrom össze tartalmát. Ami nem volt sok mivel 2 napja nem ettem semmit. Szédülve indultam el és ahogy a szobába értem Rayan lépett be az ajtón és meglepett tekintete aggodalmassá vált ahogy rám nézett.
-Nem nézel ki túl jól! Nézett rám mire gúnyosan feknevettem.
-Bocsánat hogy nem készültem fel a fogadásodra! Mondtam gúnyosan mire felhúzta a szemöldökét és felém indult. Az érintetlen tálcára nézett majd dühösen rám.
-Miért nem eszel? Kérdezte, hangján érezhető volt hogy mérges.
-Te mindig mérges vagy? Néztem rá nevetve de megszédültem így az ágyba kellett megkapaszkodjak. Észrevette és még közelebb jött hozzám.
-Nem vagy jól. 2 napja egy falatot sem ettél! Mondta dühösen
-Csaknem aggódsz értem? Néztem rá megvetve mire gúnyosan nézett rám.
-Nem hallhatsz meg mielőtt nem lettél az enyém! Jelentette ki mire újra elfogott a hányinger így a fürdőbe rohantam és újfent hánytam. Visszafelé ismét megszédültem de a derekamat elkapva megtartott.
-Azonnal edd meg a reggelidet és nem ajánlom hogy tovább folytasd ezt!
-Hagyj már békén. Lökten el és szembe vágtam vele az ajtót majd kulcsra zártam. Üvölteni kezdett de én csak a kád szélén ültem és vártam hogy elmúljon a szédülés. Mikor elmúlt elhatároztam hogy veszek egy meleg fürdőt mert az minden bizonnyal segít. A kádat tele engedtem vízzel majd beleültem.
-Azonnal nyisd ki az ajtót! Hallatszott Rayan ideges hangja.
-Hagyj békén! Tűnj már el az életemből! Kiáltottam mire ököllel az ajtóra vágott.
-Nyisd ki a rohadt ajtót!
-Nem fogom! Kiáltottam de ismét szédülni kezdtem.
-Nyisd ki vagy betöröm! Kiabálta de én egyre tompábban hallottam végül pedig minden elsötétült.

Rayan szemszöge:❤️❤️

-Nyisd ki azt a rohadt ajtót! Kiáltottam.
-Nem fogom! Kiáltotta mire ököllel az ajtóra üttem.
-Nyisd ki vagy betöröm! Mondtam dühösen de nem érkezett válasz.
-Mareia! Nyisd ki az ajtót ne akard hogy betörjem mert istenemre nagyon megbánod! Mondtam hangomon jól hallható volt hogy kezdem elveszíteni a türelmemet.
-Jól van. Te akartad! Mondtam majd egy hirtelen mozdulattal betörtem. Körbenéztem, és megláttam Mareia élettelen testét ahogy a vízbe süllyed.
-Mareia! Kiáltottam majd hozzá rohantam. A vízbe nyúltam és a habok közül kiemeltem a lány élettelen testét.
-Mareia! Fogtam magamhoz és ütögetni kezdtem az arcát de nem válaszolt. Feje a nyakamra csuklott és kezei élettelenül lógtak mellette. Egy törölközőbe csavartam a lány élettelen testét majd a kezét a nyakam köré kulcsolva az ölembe véve vittem a szobába és az ágyra fektettem.
-Nem hallhatsz meg, hallod? Nem hallhatsz meg! Még nem vagy az enyém! Mondtam kétségbeesve és kisimitottam a vizes hajtincset az arcából.
-Matteo, azonnal gyere hozzám. Siess! Szóltam bele a telefonba majd letettem és Mareia mellé feküdtem. Próbáltam felébreszteni de semmire sem reagált. Iszonyúan féltem. Féltem hogy elveszitem őt.