Ne gyere közelebb! +18

Rayan+18❤️❤️

Már eltelt egy hónap. Lassan teljesen felépül Mareia és ez egyet jelent. Elkell őt engednem. Teljesen megőrülök a tudattól hogy már nem lesz része az életemnek. Hogy már nem lesz itt. Nem lesz velem. Azóta a nap óta nem láttam. Kiadtam Margaretnek hogy figyeljen rá és Matteo is sokszor meglátogatja. Én pedig teljesen elvesztem. Angelika gyakori vendég nálam és az ital a másik legjobb bú felejtő. Ők ketten a társaim a felejtésben. Segítenek benne. Most is éppen Angelikat vártam mert ismét felszakadtak a régi sebek.

Angelika szemszöge+18💛💛:

– Lovagolni akarok rajtad – mondtam összeszorított fogakkal, a
fenekénél megmarkolva őt. Rayan ismét az arcomat fürkészte; aztán egyszer csak erősen megszorított, és
úgy, hogy nem húzta ki belőlem a farkát, a hátamra fordított. Lefeküdt és felemelte a kezét, pont úgy, ahogy én néhány perccel ezelőtt.
– A tiéd vagyok – suttogta, becsukva a szemét.  Lassan felemelkedtem a mellkasáról, és egyre keményebben nyársaltam fel magam a kőkemény faszra. A jobb kezemmel az arcához nyúltam, és erősen összeszorítottam. Nem nyitotta ki a szemét, csak megint ritmikusan megfeszítette az állkapcsát. Lassan felemeltem a fenekem, és rácsúsztam, egyre mélyebben magamba fogadva őt.
Felemelkedtem róla, és amikor megérezte, mit csinálok, kinyitotta a
szemét. Figyelmeztető pillantást vetettem rá, és elmentem a hálóingem övéért, ami az ajtó mellett hevert. A lábamon végigfolyt a sperma. Végighúztam az ujjam, hogy begyűjtsek egy keveset a ragacsos
folyadékból, és ahogy visszatértem az ágyhoz, lenyaltam az ujjamról,
miközben le sem vettem a szememet Rayanról. Erre a látványra a farka
ütemesen lüktetni kezdett.
– Édes – mondtam neki, a szám szélét nyalogatva. – Akarod kipróbálni?
– Nem vagyok a saját ízem rajongója, úgyhogy inkább nem – válaszolt
undorodva.
– Ülj fel – kértem, és hátulról ültem belé. Rayan nyugodtan felemelkedett, és hátul összekulcsolta a kezét,
mintha tudná, mit akarok tenni.
– Biztos vagy benne? – kérdezte komolyabb hangon annál, mint amit a helyzet követelt volna.
Teljesen figyelmen kívül hagytam a kérdést, és olyan erősen
megkötöttem a kezét, hogy amikor befejeztem, felszisszent a fájdalomtól.
Az ágyra löktem, hogy lefekhessen, és benyúltam a bal fiókba az ágy
mellett, kihúztam a pisztolyt. Rayan meg se rezzent, csak nézett rám, a
tekintete azt mondta: „Úgyis tudom, hogy nem mered.” És valóban, nem
volt hozzá bátorságom, ráadásul abban a helyzetben nem is akartam.
Átkutattam a fiókot, de nem volt ott, amit kerestem. Kinyitottam a másikat
– bingó. A szemkötőt húztam elő belőle.
– És most játszunk egy kicsit – mondtam neki, és
bekötöttem a szemét.
Elvettem a kezem az arcáról, és nyitott tenyérrel lekevertem neki egy
pofont. A feje kissé oldalra hajlott, és hangosan lenyelte a nyálát.
– Még egyszer! – sziszegte a foga között. Amit tettem, és a reakciója különösen felizgatott. Újra észbe kaptam.
– Azt én döntöm el – morogtam.
Előrébb húzódtam, és a nedves puncim így épp az arca elé került.
– Nyaljál! – mondtam neki, hozzáérintve a számat.