8.45 az óra mikor telefonjára pillant Lucy Skyler. Gyorsan megissza a maradék Latte-t, majd megeszi a müzlijét és útnak indul. A garázsházba lefelé menet furcsa érzés kapja el, mintha érezné magán, hogy valaki szenved. Mit sem törődve beszáll a frissen fényezett Audi Q7-be és kiáll vele a garázsból. Elindul a Morning way úton megy végig egyenest. Vezetés közben félszemmel oldalra néz néha, s lát itt vegyesen az emberekből. Vannak, akik futnak és vannak, akik csak kint állnak a kapu előtt nézve mi zajlik az utcában. Ez utóbbi a gyakoribb, hiszen az utca nagy része nagyik lakta házakból és panelekből áll. Csendes ez az utca, de mégis veszélyes. Múlthéten lövöldözések sorozata ríta fel a kis utcát. Egy tucat emberi élet veszlett oda, mígnem a rendőrök csendesítették le a tetthelyet. Éppen ezért fél a mai napon Lucy is. Megérzésére figyelve mindenkit jól megfigyel. A kalaptartójában tartogat egy sokkolót és egy paprikás sprayt is. Fő a biztonság. Az utca végére érve megkönnyebbülten fordul rá a Honey Bear útra. Ez az út vezeti el a Főváros szívébe. London city legeldugottabb újságíró irodájában dolgozik. Sajnos nem a legzaftosabb sztorikat kapja, de reménykedik minden évben, hogy hamarosan ő is szintet léphet. Már két éve dolgozik a Monte Blank szerkesztőségnél. A két év alatt 15 cikkét úgy vitték, mint a cukrot. De ez még nem elég, ő látott egy két balesetet útközben. Ezzel segített néhány bűnügyi cikkírónak megírni a cikket. Jelenleg egy filmkritikán dolgozik. Már csak pár kis simítások vannak és vízre is teheti legújabb cikkét. Az irodába beérve mindenki meredt szemmel néz rá. Lucyt elkapta a félelem. Mit csinált, amiről ő nem tud? Mi az, amiről neki tudnia kéne, és ami a legfontosabb: Miért mindenki őt nézi?
Egy koppanás, ennyi elég ahhoz, hogy hátra nézzen. Látja, ahogyan a munkatársa belerohan a papírmegsemmisítógépbe. A fél karja odaveszlett és majdan az arca is, ha nem fordítja el. A tömeg egyből átvonul a kolléga segítségére. Félóra múlva miután a mentő elszállította a sebesültet, megcsörren a telefon Skyler asztalán. Felveszi, aztán beleszól:
- Hallo, Monte Blank szerkesztőség. Itt Lucy Skyler beszél.
- Hello Lucy én vagyok az Léna.
- Mi célból hívtál a céges telefonomon drága barátnőm?
- A jó hír az, hogy hamarosan utazom Londonba.
- Na, szuper és mikor?
- Már ma éjjel ott leszek.
- Ilyen hamar? Miért nem szóltál hamarabb?
- Mert én is most tudtam meg, hogy sürgősen ott kell lennem holnap.
- Történt valami?
- Hát anyám haza hívatott az apám betegsége miatt, tudod.
- Jaj, ne. Remélem nem rosszabbodott az állapota. Figyu, este felhívlak és megbeszéljük mikor és hogy találkozzunk illetve szívesen segítek. Csak egy a gond holnapra nem tudok szabadságot kivenni.
- Oh, semmi baj. Majd bepótoljuk.
- De igyekszem minél hamarabb a cikket befejezni és indulok.
- Jól van köszönöm drága barátnőm, mi lenne velem nélküled.
- Hát fejre állna a világ.
- Haha, Vicces vagy.
- Le kell tennem vár a munka. Puszillak
- Jó munkát. Puszi.
- SZIAA
- HII
Nyugodt szívvel teszi le a telefont. Végre nem egy rosszhír. Hosszas gondolkodás után nekilátott a cikk befejezéséhez. A szavak csak úgy ömlöttek belőle. Gőzerővel azon volt, hogy ma végezzen ezzel a cikkel. Már éppen a végén járt, amikor, megint megcsörrent a telefon.
