- Valaki segítsen. Liliána vagyok és anyukámat keresem. Nem tudom merre lakom. Kérem, segítsen néni. Kérem, segítsen. - mondta nekem egy 5 éves kislány. Aki egy bevásárlóközpont közepén állva sírt és kétségbe volt esve. Szegény nagyon elkutyagolhatott a szüleitől. így hát próbáltam neki segíteni. Hátha többet tudok meg
Róla, ha elkezdem kérdezni.
- Hogy hívnak kedvesem? Mi a vezetékneved?
- Makovics Liliána. Anya éppen a hűtőnél volt mikor még én mellette voltam, de megláttam egy finom pudingot a másik hűtőben mire visszamentem hozzá a pudinggal, anya nem volt ott.
- Értem. Valószínűleg nem mehetett messzire. Anyukád nevét el tudod nekem mondani?
- Makovicsné Lara. Nagyon hiányzik. Ígérem, többet nem megyek tőle el. – A kislány rendesen zokogott, szavait alig lehetett kivenni, de lassan kezdett összeállni a kép ki az anyukája. Egy híres modell, akit szinte minden héten én fotózok. Mindig körülötte forog az egész stáb.
- Hamarosan megtaláljuk az anyukád. Felhívjuk. Ismerem az anyukád. Tudod, neki dolgozok.
- Akkor te vagy az a néni, akiről minden este beszél. Sokat mesél, hogy mindig sokat kell állnia, mert 100 képből se jó csak mindig az utolsó.
A kislány szavait hallva eléggé elszáradt a kedvem. De ezt már tudtam eddig is, hogy nem kedvel. Felhívtam Larát és közöltem szilárdan, hogy a gyereke itt van a központban és vegye át. Mire ideért már kint voltunk a bevásárló központ előtt.
- Kincsem hát itt vagy? Jaj, te sírtál? Elrontod így az arcodat. Hogy lesz belőled olyan, mint anya? Na, gyere, menjünk haza. – Szép egy meghálálás volt tőle. Igazán. És amiket a gyermekének mondott az rettenetesen szörnyű volt. Nem mondható igazi anyának.
- Talán egy köszönöm nem fért volna bele?- vágtam hozzá szárazan.
- Kösz.
- Mindegy is nem sokáig kell egy helyben állnod.
- Ezt mire érted?
- Majd megtudod. – Fogtam magam és léptem.
- Mire érted?- Kérdezné, de úgy teszek, mintha meg se hallanám.
A napom további részében eltöprengtem, vajon az a gyermek mennyire is szereti az anyját, és vajon mennyire van otthon bemagyarázva neki, hogy ő modell lesz egyszer. Bárcsak lehetne nekem is egy gyermekem. De még férjem sincs. Larától már 20 üzenetet is kaptam, de lenémítottam a telefonom, így nem nagyon figyeltem. Néha le kell őt ejteni, hogy ne legyen a középpontba. Régebben sulis évek alatt sokkal jobban tudtunk mindent megbeszélni. Sokkal többet voltunk együtt. Jó barátok voltunk. Mígnem ment egyetemre és találkozott pár kényes lánnyal. De a sors minket újra egy helyre rakott. Csak éppen pont rosszkor. Rossz időben, rossz helyen.
