Dia telefonja: ~What you know about rolling down in the deep...~(Telefoncsörgés)
Hívás: Zora
* Felveszi *
- Hali Dia! Köszönöm, hogy felvetted, életmentő, vagy de komolyan. Annyi mesélni valóm van. Jobb, ha leülsz szerintem (kis kuncogás volt hallható Zorától).
- Mesélj csajszi! Hallgatlak.
- Szóval az egész úgy kezdődött, hogy a múlt héten voltam a kebabosba a szokásos ebédemet rendeltem ott. Éppen mikor néztem az étlap listáját rám köszönt egy dolgozó és kérdezte, hogy mit adhat. Nagyvonalakban leadtam a kérésemet, soroltam mi mehet bele és mi nem. Végig az étlapot nézve mondtam a rendelésem tartalmát. Mikor végeztem megkérdezte ennyi lesz e, nem kérek semmi mást. Ekkor felnéztem a dolgozóra és elpirultam. A srác barna hajú volt, zöld szeme volt és kb. tőlem 2 fejjel volt magasabb. Oldalra fésült haja pedig kicsit rendezetlen volt jelezve, hogy nem most kezdett már kora reggeltől itt lehetett. Amikor a szemébe néztem észre vettem, hogy ő is hirtelen lefagyott a szósz, amit a gyros tálamra elkezdett csorgatni abból magára is kezdett folyni. Nem tudtam megszólalni sem ezért a szószos merőkanál irányába mutattam mielőtt még átázna a ruhája. Elkapta a tekintetét rólam a tekintetét és kissé észre vehető volt a pirulás az arcán, csak az ő piros orcája halványabb volt, mintsem pár perccel ezelőtt az enyém. Gyorsan egy konyhai kendőt tekert maga köré, hogy eltakarja a ruhájának, annak részét, amelyre az imént szósz folyt, majd folytatta a feltétekkel. Végül átnyújtotta volna a gyrost nekem, amikor a telefonom elkezdett csörögni. A főnököm neve villantott a képernyőn. Felvettem és szép kedvesen köszöntem. Ennek viszonzásául kaptam a főnökömtől egy szép letolást. Közölte velem, hogy késésben vagyok és illene már beszállingózni az irodába. Iszonyúan nagy a káosz, az egyetlen profi könyvelője nélkül az egész könyvkiadó monotonitása felborul. Amint leraktam a telefont, egyből kikaptam a srác kezéből a rendelt ételt és fizettem is, majd köszöntem és vörös hajamtól az arcom egy fokkal volt halványabb. A szívem hevesen vert és azt se tudtam hirtelen merre induljak el az irodába. Érezhető volt a vonzalom köztünk, de mégis olyan távolnak tűnt az egész. Egyikőnk sem merte megkérdezni a másik nevét és nem is kérte el a számomat sem.
- Hűha, Zora hát nem csoda, hogy elkapott téged ez a srác és becsavarodott miattad. A természetes adottságod megvan hisz magabiztos, vonzó és irtó kedves lány vagy. Szerintem ti még fogtok találkozni hamarosan.
- Már megvolt. Tegnap. A parkban kocogtam szokásos időpontban, amikor véletlenül belementem a srácba miközben ő kötötte a cipőjét. Nem figyeltem magam elé. Éppen a tájat kémleltem kocogás közben és elgondolkodtam is egy kicsit. Na de eltértem a lényegtől. Szóval, ő utána felállt és én persze szokásosan elvörösödtem. Bocsánatot kértem és erre ő annyit mondott, hogy:"Ugyan, örülök, hogy belém botlottál, már kezdtem azt hinni, hogy sosem látlak majd."Elkérte a telefonszámomat és megtudtam a nevét is, Danielnek hívják és van egy nagyon cuki yorkija, akit azután láttam miután felállt. Jaj, Dia én nem tudom, hogy menjek e vele „randizni" mert ha taliról beszélt az már annak mondható ugye?
- Menj, ne szalaszd el az esélyt. Adj neki egy esélyt. Hiszen te mondtad, érezted a szikrát a kebabnál.
- Egy próbát tényleg jó lenne tennem. Ideje túl lépni a régmúlton. Annyira imádom, hogy mindig igazad van baba.
- Ugyan. De ha nem haragszol Csajszi megyek, mert a szünetemnek hamarosan vége. Részletes beszámolót várok majd a randiról és majd este még beszélünk, nekem is lesz egy két mesélni valóm.
- Valóban? És miről vagy inkább mikről?
- Este mindenre fény derül. Tudod Zora hogy van a mondás.
- Jaja, Ki kíváncsi hamar megöregszik. Jól van baba akkor este.
- Pusszancs Csajszi!
- Puszka Baba!
Hívás vége
1:12:34
*leteszi*
