Valaki mintha beszélne hozzám, de csak halkan. Kinyitom szemem hogy lecsekkoljam ki az, de nem látok senkit. „Lisa hallasz engem? Szeretnék neked valamit mondani, amit ezelőtt nem mondhattam el, mert nem volt időm elmondani neked." Ez teljesen lehetetlen, nem lehet ő csak képzelődőm, biztos álmodom még.
„Nem-nem álmodsz, ébren vagy. Lisa ne ijedj meg, de én vagyok az Maggie."
Na, jó muszáj bevennem egy nyugtatót, mert túl sokat dolgoztam tegnap is. El is kéne mennem egyet zuhanyozni, hátha kiszellőzik a fejem. Az előbb mintha Maggie-t hallottam volna. Épp, hogy beértem a fürdőbe kislányom hangos orgonasírásba kezdett.
- Már megyek! Te csak fürödj egyet nyugodtan.-kiáltotta nekem Luke.
- Köszönöm, egy angyal vagy drágám.
„Várj te megházasodtál a szomszédunkkal?"
~Igen, de ez már 2 éve, hogy megtörtént.
„Akkor én már három éve halott vagyok? Lisa miről maradtam még le? Ki ez a kislány? Ez a ti gyereketek? Mikor fogant? Hol és hogyan? Egyébként azért hallasz engem, mert köt, egy kapcsolati száll hozzám. Azért jöttem le lélek alakban hogy tisztázzak valamit veled. „
~Igen te már 3 éve meghaltál, de fura kimondani és fáj aucs. Na, mindegy, Maggie figyelj, miután Luke-al szint vallottunk egymásnak pár hónappal később eljegyzett és össze is házasodtunk még abban a hónapban. Aztán rá egy félévre megszületett Mia. És hogy tudd, sok hasonlóságot vélek fel közted és Mia között. Most már elmondhatod, amit te szeretnél elmondani.~
„Elsőnek is Wao gratulálok nektek, kár hogy nem lehettem itt. Szóval nézd, Lisa sajnálom, amit a fejedhez vágtam, amikor még ember voltam és szeretném jóvátenni ezért is kértem azt, hogy ha születik egy gyermeked annak a lelke az enyém legyen. Ígérem nem lesz az a részem, ami volt. Olyanban nem lesznek részei mert , 2 lelket kapott és a másik lélek majd kimenti őt a rossz döntésekből."
~ Ez egyszerre sok nekem, de megbocsájtok neked és iszonyatosan hiányoztál nekem. ~
„Akkor ez tisztázódott. Köszönöm. Találkozunk még, és most már mindig itt leszek neked."
- Hé, te kivel suttogsz?
- Senkivel csak magamba tervezgettem a mai napunkat Mia- val.
- Rendben van édesem. Most sietek, mert mennem kell melózni. Szeretlek
- Én is szeretlek nagyon. Siess haza.
- Igyekszem szívem.
Azzal az én egyetlenem el is tűnt a házból. Michigan város közepébe indult, ami innen kb. 30 percnyire van.
Mia és én a napunkat egy kiadós reggelivel kezdtük. Míg én reggeliztem ő is belőlem táplálkozott és egy szava sem volt. Aztán indultunk a boltba vásárolni egyet és még egy két hivatalos helyre is benéztünk elintézve pár papírmunkát. Hazaúton Mia-n észrevettem, hogy nagyon szereti nézni a fiúkat, nem lehet semmit sem korán kezdeni mondhatom. Vagy talán a barátnőm lelke lenne, aki ezt tenné. Akkora zavarban vagyok mióta ő megjelent. Otthon kipakoltunk a tatyókból aztán mehetett is a déli szunya, szokásosan nehezen. Viszont ennek mindig is örültem, hiszen így az egész éjszakát átaludja az én hercegnőm.
Délután apuci hangjára mindketten egyszerre ébredtünk fel.
- Nocsak. Jó szunya volt drágáim?
- Szia, szívem.
- Szia, Édesem. Minden rendben volt?
- Persze, Mia-val bejártuk a várost aztán mindketten kidőltünk. Neked jó napod volt szívem?
- Csak a szokásos.
- Pihenj, hozok neked vacsorát.
- Főztél is nekem?
- Igen, amint elaludt Mia megfőztem gyorsban ezt a brassóit és befeküdtem mellé.
- Hmm, ez isteni mint mindig minden amit főzöl édesem.
- Köszönöm. Szeretlek.
- Én is.
Mia mindeddig a földön játszott és valami fura szavakat gagyogott össze vissza. De a mozgását figyelve határozottan hasonlított Maggie mozgásaira. Szóval hallgatózott a kis huncut barátnőm. Rákacsintottam Mia-ra aztán felvette apja az ölébe miután végzett a vacsorával. Mia arcán kiült a nagy boldogság, na, ez határozottan Mia-s volt.
