Délután 4 óra. A telefon folyamatosan rezeg. Diana a dadusával maradt otthon, míg a szülei haza nem érnek. Pontosabban az édesanyja. Édesapja külföldön tárgylásokat folytat. Diana észreveszi a telefont az asztalon, majd megnézi, miért rezeg. Egy SMS érkezett. Ismeretlen számtól.
„Drága kicsi lány! Édesanyád nem megy ma haza. Nem lesz baja. Csak hozd el nekem a szobrot, amit egy szekrényben elzárva széfben őriztek. Egy elefánt szoborról van szó.
Erre a címre hozd:
Budapest Albertirsai út 12
Ha a szobor hozzám kerül anyukád is visszatér hozzád. Személyesen hozd el."
A kislány félelmében azt sem tudta mit tegyen, Zokogott. Mélységesen látszott rajta a trauma és a teher. Egy 8 éves kislány nem ehhez van szokva, de még egy felnőtt embernek is sokkot okoz. Dia fogta a táskáját. Belepakolt mindent mit gondolt, hogy kelhet az útra, majd elindult a széf irányába. Visszaidézte szülei szavait valahányszor véletlenül odatévedt mikor nyitották pont a széfet. Beütötte a kódot, s a széf kinyílt. Ekkor eszébe jutott neki van egy másodpéldánya, amit még a 3d-s nyomtatás előtt modelleztettek le. Megkereste a szobájában és eltette gondosan a táskájába. Kiskorában nagyon tetszett számára ez az elefánt, sőt mai napig kedvenc állata, így kapott egy kicsivel könnyebb gyerekbarát szobrot. Kevesebb vasat tartalmazott illetve arany bevonat helyett aranyszínű festékszóróval lett lefestve a játékszobor. A szobor eredetileg Indiából származik, hindu vallás köthető hozzá. Úgy tartották a felmenők egykor, hogy az elefánt pénzt, szerencsét és bőséget hoz. Megvéd a rossztól és minden bajtól hatalmas termetével és súlyával. Amíg elefánt él Indiában nem kell népének aggódnia vízhiányból, s élelemből. Szinte mindenhová vinni kellett amerre ő járt. Az utcán a többi vele egykorú vagy fiatalabb gyerekeknek is megtetszett ez a játék nagyon megfigyelték. Így Dia szülei 3D-s nyomtató segítségével nyomtatásba kezdtek. Néhány szegényebb gyereknek elajándékoztak belőle. Ezzel kis ideig nem is volt gond. Pár évvel később a tolvajok Magyarországra érkeztek s feltűnt, hogy a híres szobrot itt őrizheti valaki. A zsivány tolvajok tehát a fővárosban minden mű játékszobrot átnéztek, begyűjtöttek. Már az utolsó 3D-s darabot nézték át, de már a fő fejes mérgében volt. Így megparancsolta alkalmazottjainak, hogy a környéken minden házban nézzenek be, ha kell kedvesen, ha kell durván. Törjenek be nyugodtan, csak legyen meg végre az a drága kincs, a hatalmas erővel bíró vas és aranyozott elefánt csoda. Azon a napon, amikor ugyanis Dianának érkezett az SMS aznap tört be egy férfi abba a házba s meglátta a játékszobrot majdan nemsokkal később egy másik szobában az eredetit is, Mivel teljes riasztórendszerrel volt felszerelve maga a szoba és széf is így nem kockáztatott. Örült, hogy az ajtón be tudott menni csipogás és sziréna nélkül. Kifelé jövet a szobából belebotlott Diana édesanyába. A nőt megfenyegette, ha nem nyitja ki a széfet megöli. De dia anyja nem hagyta magát, kiáltozott és sikított. A dadus segítségére sietett. Így a férfi hirtelen felindulásból vállára vette és kivitte az ajtón másik kezében pisztollyal végig kísérte a dadust, míg ki nem ért az ajtón. Dia anyja megkérte a dadust, hogy maradjon a lányával és vigyázzon rá, míg ő megoldja ezt a problémát.
Diana útnak indult. Kilépett az ajtón, míg a dadus a konyhában serénykedett. Nem tudta mivel és merre induljon el a megadott cím szerint. Végül felszállt egy buszra, jegyet vett. Az utazás ideje alatt a telefonjába beütötte a pontos címet a helymeghatározóval együtt. Ez idő alatt szíve hevesen vert és aggódott édesanyáért. A buszról leszállva elindult a megadott parméterek szerint keletnek. majd pár méterrel később talált egy épületet. Több emeletből állt. Dia gondolkozni kezdett vajon melyik szinten lehet az anyukája és mi van, ha alagsor is van vagy pince. Hosszas gondolkodás után írt egy SMS-t az ismeretlen számnak.
„ITT VAGYOK"
„Alagsorba gyere kislány, anyukád már nagyon vár"
Diana megindult, szaladt befelé az épületbe le a lépcsőn a sötétségbe. Vakuját bekapcsolta telefonján, hogy jobban lássa a lépcsőfokokat. Az alagsorba leérve meglátta kikötözve lila foltokkal teli édesanyját. Odaszaladt hozzá majd mire megölelte volna egy férfi dobta el őt és a földre rogyott.
-Elhoztad, amit kértem?
-E-el itt van. – Majd odanyújtotta a férfinak táskájából a szobrot.
- Oldozzátok el a nőt. De még ne engedjétek el. Meg kell tudnom, hogy tényleg ez az igazi szobor.
A férfi szemmel alaposan átvizsgálta a szobrot. kezével megkopogtatta, lámpával átvilágította, hogy mindenhol fénylik e. És fénylett. Viszont érezte a súlyán mintha nem lenne annyira nehéz, mint a többi nemes szobor.
-Miért ilyen könnyű?
- Mert kis szobor. –Válaszolta Diana anyukája.
-Hm, jól van, engedjétek. Szép munka volt kislány.
