Egy sötét szobában találom magam. A fejem kong nem látok semmit a vaksötétben. Emlékeim szerte hulltak. Egy hangot hallok egyre közeledni felém. „Bárcsak ne itt lennék" –kívánom, de reménytelen, mert azt sem tudom, nappal van e vagy éj. A hangot szinte már teljesen közel hallom. Olyan mintha mellettem lenne. Minden tudatom szerint megállapítom, hogy ez egy férfi hangja. „kérlek, csak ne bántson". -kívánom, de tudom, úgy sem válik valóra. A férfi tapogatózni kezd és valamit sutyorog, de nem értem. Megragadja a kezem és húzni kezd magával. Síkitok egyet, mire ő befogja a számat és elaltat. De jó a második rablóm is eljött értem. 3 napja vagyok itt. A lakásomba egyedül voltam mikor rám támadt két maszkos alak és leütöttek. Most pedig megint rabolnak. „bárcsak vége lenne már ennek az egésznek". A fiamat remélem nem rabolták el. Remélem Clara vigyázz rá. Az apja pedig érte megy. „kérlek, csak ne bántsák őket"- kívánom és reménykedek. Van egy angyal, akiben én hiszek és teljesíti kegyes kívánságaimat. „kérlek csak élve jussak ki innen és megölelhessem a kisfiamat és a férjemet". Mire felébredek a férjem látom magam előtt. ezek szerint ő tudta hová vittek engem. Körülnéztem a szobában és rájöttem ez nem a mi lakásunk. Valamit sejthet. A kisfiam remélem, jó kezekben van. Remélem őt senki nem rabolta el. Rosszabb esetben nem ölték meg. „kérlek legalább ő had éljen én meghalok helyette".
- Miért hoztál ide? A kisfiúnk jól van? Clarával van ugye?
- Mindenki más épségben van kedvesem. Nyugodt lehetsz benne, míg én veletek vagyok, senkinek nem esik baja. Érted is eljöttem láthatod.
- Mégis hova hoztál? hol vagyunk?
- Ez egy szálloda egyik luxuslakosztálya. Itt nem találnak meg minket azok a maffiázók. Engem keresnek. Veled akartak megzsarolni csakhogy adjam át nekik a legújabb gyártású Audit.
A férjem már 15 éve az Audi főnöke, de csak az egyik brigádnak. Ha minden igaz az éven szerették volna felkérni fő főnöknek. A tény az, hogy a legújabb széria az eddiginél a legjobb formáját adta. Versenyt se foghat majd vele a Ford vagy a Benz. Nem csodálom miért is kérik tőle a példányt a sok gyártmányból.
- És most hogyan tovább? Csak itt kivárjuk, míg meg nem találnak?
- Te maradsz. Én megyek és üzletet kötök velük. Minden rendben lesz virágom.
Fejem búbjára csókot lehelt, majd adott egy gyors búcsúcsókot."Bárcsak egy álom lenne." "kérlek vigyázz rá!". A szoba elég tágas volt és stílusos is, de mégis hiányzott a gyermekem hangja és a levendula és rózsa iszonyat tömény mennyiségű illata. A hálónk mely tele van szebbnél szebb virágokkal. A tágas kert melyben buksi állandóan feltúrja a földet és persze a virágaimat is kiszedi. „Bárcsak otthon édes otthon lehetnék."- kívántam, kértem angyalom. És ismét éj lett a férjem sehol. Én egyedül, a nagy térrel bőségesen ellátott szobában. Ürességet éreztem. Hiába megvolt minden ebben a szobában, ha az egyetlen dolog, akit nagyon szeretek nincs itt."Bár hazaérne már és minden rendben lenne.". Ebben a pillanatban lépett be a férjem és tiszta vér és a levegőt nehezen vette.
- Sikerült?
- Nem. Elfutottak és követelték, hogy adjam oda a kocsim. De nem adtam, kisebb bunyó alakult ki és lenyúlták az Audim. De nyugodj, meg a kisfiúnkat nem fogják bántani. megfenyegettem őket és megkapták, amit szerettek volna.Csak egy kis csavarral. Nem az eredeti legújabb Audit kapták. Direkt nem azzal jöttem. Mától minden újra a régi kedvesem.
