Tom szemszöge:
Délután 2 óra felé járhatott az idő, amikor egy furcsán erős hangzavar ütődött át a szomszéd felől. Kinézve az ablakon nem találtam meg a hang forrását és semmi különöst a másik portán, ami okozta volna a zajt. Így hát gondoltam mégis meg kéne nézni a szomszédot, hogy minden rendben van-e. Elindultam a bejárati ajtó irányába, majd egy könnyed mozdulattal az ajtót kinyitva az udvaron találtam magam. Elhagyva a házam átléptem a szomszédhoz. Becsengettem, de nem nyitott ajtót senki és hang sem érkezett mögüle. Kiabáltam Lia nevét reménykedve meghallja, de nem érkezett semmi reakció. Végül utolsó próbálozásaim után benyitottam és eléggé érdekes látvány fogadott...
Lia szemszöge:
Épp próbáltam a polcot visszahelyezni, de szerencsém ellenére a polc győzött megint. A csavar nem tartotta kellően a polcot, ezért újra leesett a földre az előtte rajta lévő többi tárgy mellé. El se kell mondanom mekkora felfordulást okozott.
- Francba, megint kezdhetem elölről!- ordítottam el magam és hullottam le a földre. Ekkor még nem sejtve, hogy nem egyedül vagyok a szobában. A következő percben egy erős férfikar érintette meg a kezem és lágy hanggal hozzám szólt. Ha most nem ültem volna a földön, menten térdreroggyok.
- Segíthetek?
- Nem köszönöm, egyedül is boldogulok.
- Azt látom. - mondta a szomszéd úr ironikusan.
- Jó legyen! - Adtam be a derekam fújtatva.
- Makacs egy teremtmény. Mondták már önnek? Egyébként Tom vagyok a szembe szomszédja.
- Lia, de szerintem már találkoztunk egyszer és letisztáztuk, hogy tegeződjünk. A férjem sokszor a fejemhez vágta már ugyanezt. Szó szerint, ha idéznem kellene: „Lia drágám makacsságoddal ki teszel hat öszvért is." De mióta munkahelyet váltott azóta sok mindennek a megszerelése és rendbe rakása rám hárult.
- Egy ilyen szép nőt becsülni kellene nem pedig egy férfi szintjére emelni.
- Tudod, Tom a férjem vállalkozó, így későn ér haza és nem is jut, sok ideje ránk a kimerültségtől vagy pedig mi nem vagyunk ébren mire ő hazaér.- Közben Tom a polc szerelésébe belefogott úgy hallgatta beszédemet.
- Ez mind szép és jó, de hol a család fogalom, az összetartás ha ő nem sokat foglalkozik veletek. Leonnal foglalkozik legalább szabad napján?
- Igen. Jelenleg is oda van vele programot szervezett miután az oviból elhozta.
- Téged pedig itt hagyott, mint házvezetőnőt.
- Nem. Én mondtam le, gondoltam apa fia program is jót tesz, ha már nem sokat van itthon.
- Lia, így csak te szenvedsz jobban.
- Jól megvagyok, láthatod most is virulok.
- Látom mennyire, káromkodva és polcokat szerelve töltöd boldog pillanataid.
- Csak pont rosszabb pillanatomban kaptál el.
- Persze, Lia attól hogy férfi vagyok még ellátok a dolgok mögé.
Majd ez után következett az, amire nem számítottam, de be kell, hogy valljam nem is bántam meg. Tom tökéletesen ellentéte volt Karlnak. Kinézete is ellentét volt és természete is. Sokkal helyesebb és kedvesebb volt és legfőképpen őszinte. Kék szeme az égig repített akárhányszor szemébe néztem. Szőke, dús haja pedig elvarázsolt. Tom egyre csak közeledett felém, amiben nem gátoltam meg. Kezéből letette a csavarhúzót, már rég készen volt a polcokkal. Magához húzott majd csókot lehelt számra, amire válaszul viszonoztam. Pillanatunkat a férjem szakította meg a mellette álldogáló Leonnal.
- Ez meg mi a fene? Lia ? Te meg ki vagy és mit képzelsz magadról?
- Drágám meg tudom magyarázni...- Szemeimbe könnyek gyűltek, de mire befejeztem volna mondatom egy pofont kaptam Karltól. Az ütéstől a földre estem majd a következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy Karl és Tom egymásnak estek. Magamhoz húztam a kisfiamat majd elindultam vele a nappali felé leültettem a kanapéra és elmondtam neki a mami mindjárt visszajön csak a fiúkat leállítja. Ezzel vissza is rohantam az ebédlőbe
- Ha mégegyszer egy újjal is bántani mered Liat nem úszod meg ennyivel értetted? És most takarodj is innen . – mondta Tom Karlnak
- Nekem te ne oszd a lapot kis kölyök- Válaszolt vissza Karl- Az én feleségem azt csinálok vele amit akarok.
- Ha tényleg szeretnéd nem ütötted volna meg te barom állat!
- Nem porcelánból van ő és amúgy is megérdemelte!
-Elég legyen!!
- Karl jobb ha most mész- mondta szárazon Tom.
- Ennek itt még nincs vége.
Azzal Karl kilépett az ajtón püffögve és mérgesen. Tom odajött mellém és megölelt majd belépett a nappaliba Leonhoz.
- Most már minden rendben lesz haver. Anyukádra majd vigyázunk ketten.
Egy öröm könnycsepp gördült végig az arcomon, ahogy megláttam Leont és Tomot egymás mellett.
3 héttel később:
A váló per sikeresen zárult. Karl végleg elköltözött tőlünk . Tom pedig beköltözött hozzánk és azóta a kapcsolatunk is szintet lépett. Leon az új apukájával nagyon jól kijön , szinte minden délután elvárja, hogy együtt menjenek le Tommal a parkba játszani ahová persze én is velük tartok, hiszen Tom nem engedi egyedül lógjak itthon és barkácsoljak. Mára már közös program a barkácsolás emlékként felidézve hol is kezdődött minden.
