A köd leszállt London city belvárosába. Épp úton voltam az iroda felé, vezettem. A ködtől és később az esőtől csak araszokat lehetett haladni. Ahogy egyre közelebb voltam a belvároshoz egyre jobban nem lehetett látni semmit az esőtől. Megálltam és kiszálltam az autómból. Megláttam az irodaház tetejét. Visszaültem és kerestem a Walk Streeten egy parkolót. Mire végre sikerült találnom helyet, az eső kicsit lentebb adott zuhatagjából. Utamat tovább gyalog folytattam. Esernyőmet nagy nehezen kibontottam és haladtam olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam. Végre miután két lámpa is megfogott beértem kis késéssel az irodába. Kabátomat felakasztottam a fogasra, közben szemem az ablakra tévedt. Megdermedtem. Atyaég, Ryan Smith. Komolyan ő az? Ha igen ő mit keres erre és miért pont ma jár erre? Valaki biztos meghívta, hogy nézze, meg az irodánkat vagy csak éppen erre kirándulgat? Olyan helyes és olyan magabiztos férfi. Haja mindig oldalra van fésülve és mindig jól megtúrja. Istenem hogy lehet ilyen jó dús és ennyire tökéletesen izmos testalkata? A szemeiről pedig főleg ne is beszéljünk. Íriszei akár csak az enyémek. Zöldek. De az ő szemében van valami különlegesség. Akárhányszor valamelyik nő belenéz, mintha ragyogna, mintha erdei fák lombjainak zöldjében vesznének el. Mint mikor a napfény pont akkor süti meg a fák lombjait mikor az ember felpillant rá s elcsodálkozik benne. Ryan egy üzletember ki a legvagyonosabb ember, de nem dicsekszik pénzével. Egykor ő is szegényen kezdte. Mára már sorra köti üzletét irodáról irodára. Célja, hogy minden cég irodája megfelelően legyen felszerelve. Támogatva ezzel a cég fejlődését és a többség igényeit. Percek telhettek el ugyanis a hátam mögött valaki köszörülte a torkát, célozva ezzel azt, hogy ideje lenne már elindulni, mert útban vagyok.
El is indultam a helyemre majd helyet foglaltam kényelmes székembe. Az asztalomon a halom papíron kívül megpillantottam egy kávét és a kedvenc fánkomat. Marcipános hát persze mi más lenne. Főnököm már egy hónapja próbál megkaparni engem és magántulajdonává tenni. De még húzom idejét és nem is nagyon szeretnék csak is az ő tulajdona lenni. Ismerem őt. Már 4 éve dolgozom neki, tudom milyen szabályozó személyiség is ő és mikre képes. Alkalmam is volt egy éjszakát vele töltenem. Aztán négy teljes hónapot vele töltöttem. De egy hibája miatt muszáj voltam vele csak alkalmazotti kapcsolatot létesíteni. Az irányítás mániája miatt, amiből a kapcsolatunk alatt se tudott lentebb adni. Munkánk befejezte után is ugyanúgy parancsolgatott, mint a munkahelyen. Igaz bocsánatot kért mindig érte, de változás sohasem volt érzékelhető felőle. Mosolyogva magamhoz vettem a fánkot és a kávét, majd miután elfogyasztottam őket, munkának láttam. Ma is hosszú napod lesz Zora. A papírok csak úgy fogytak, mint a rossz ebéd a sulis menzán. Dél volt mire a felével sikerült végeznem.
Néha felmerül a kérdés bennem, hogy miért is mentem én anno a közgazdasági egyetemre. A pénz a pénz és a pénz. Manapság már minden azon pörög. Egy kis érmén pendül minden. Még a legnagyobb űrhajóval teli űrhajósok is azon körül bolyonganak nem pedig a bolygó körül, melyet kutatnak, vagy éppen felmérnek. Mély elmélkedésemet egy férfihang törte meg. Felpillantottam és megláttam Ryant. Arcom átváltott eredeti színéből halványrózsaszínre. Egyre közelebb és közelebb került hozzám. Kétszer is megdörzsöltem a szemem, hogy meggyőződjek jól látok e és nem csak képzelődőm vagy hallucinálok. Igen ő az. Amint köszönt nekem, rájöttem nem álmodom. A főnököm feje egyből elárulta féltékenységét. De ez engem most hidegen hagyott, mert Ryan beszélni akart velem. Gondolom, üzleti okkal van itt, és mivel én vagyok a közgazdász, könyvelő és minden gazdasági ügyek megoldója ennél a cégnél, így hozzám vezette útja előbb és nem pedig a főnökhöz.
Be is mentünk a tárgyalóba, hogy nyugodtabb közegben tudjunk beszélni. Pár perc múlva már David is bent volt. Egy kézfogás után és némi bemutatkozás után helyet foglaltunk mindannyian. David csak hallgatta, amiről beszélgettünk Ryannal, Néha bele-bele szólt, de különösen nem tudott mit hozzátenni csak helyeselni, vagy ellenezni. Majd miután rájött ő levegőnek van nézve, fogta magát és távozott az ajtón. Hosszas csevegések, és komplikációk után sikerült szerződést kötnöm az üzletemberrel. Kifelé menet egy kézfogással köszönt el tőlem, kezembe nyomva közben egy papírfecnit. A telefonszáma volt rajta és a gmail címe. Zárójelben pedig annyi írva, hogy „várom személyes hívásod". David arcomon látva az örömöt tudta egyből mi fog következni. Hiába próbálkozása , elvesztett.
