Épp a szobában ülök, Kyliant várom. Nagyon félek, hogy az a Mason gyerek igazat mond, folyamatosan ezen jár az agyam.
Kylian be lép az ajtón. Hirtelen megrezzenek, majd rá szegezem a tekintetem.
- Szervusz, életem. - Köszön.
- Szia, hmm...
- Mi a baj? - Erdeklődően néz rám.
- Beszélnünk kell. Ülj le!
-Re-rendben. - Dadogja, biztos vagyok benne, hogy tudja mit akarok mondani. Tehát igaz lenne. Most jött az a pillanat, hogy a szívem dupla gyorsan dobog. Félek, nagyon félek, hogy elveszítem. De ha ez igaz, nem nézhetem el.
- Figyelj, egyébként miért mentél el meccs után? - Tereli a témát.
- Ne, ne, ne, inkább térjünk a lényegre. - Kezdek ideges lenni. - ma meccs után Mason Mount oda jött hozzám. Viszont nem egy számomra kedvező hírt osztott meg velem.
- Mégis mit mon...
- Azt mondta, hogy tegnap egy rövid szőke hajú lánnyal látott a sarki kávézóban. Igaz ez Kylian? És kérlek őszintén válaszolj. - Elkönnyesedett szemekkel nézem a "barátom".
- Figyelj, Toni! Megtudom magyarázni. - Megprobálja megfogni a kezem de én nem engedem neki.
- Ne érj hozzám. - Gördül le egyre több könnycsepp az arcomon. Egyszerűen nem hiszem el. Életem szerelme most csalt meg és nem vettem észre.
Elveszem a táskámat majd ki rohanok a szobából. Bepattanok a kocsimba majd be indítom azt. Úgy érzem most szükségem van egy kis egyedül létre. Milyen más helyre mehetnék mind, hogy nem az Eifel toronyhoz, mindig is megnyugvást adott nekem ez a hely. Szeretek itt lenni.
Egyszer csak megcsörren a telefonom. Egy idegen szám hív, felveszem.
-Szia! - Szól a telefonba egy idegen hang.-Én vagyok az Mason Mount. - Jesszusom most jut eszembe, megadtam neki a számom nagy sietések közepette.
-Ohh... Szia! - Remélem nem veszi észre, hogy sírtam. De időnként jó nagyokat szipogok ami azt jelenti, hogy észre veszi.
- Te sírtál? - És hát, ki gondolta volna, hogy ez lesz az első kérdése.
- Omhh... Nem. - Hazudom.
- Na jó, hol vagy? Oda megyek. Nem tudsz nekem hazudni.
- Eifel torony.
- Rendben. - Hát szuper, még ez is ide jön. Egyszer akarok egyedül lenni de akkor sem sikerül.
Talán várok holnapig aztán újra megpróbálom megbeszélni Kyliannel a dolgokat. Hiszen most végig sem hallgattam ami valljuk be nem volt szép. Gondolkodásomból Mason ébreszt fel.
- Mi történt? - Néz rám boci szemeivel.-Kylian volt az?
-Aha... - Húzom meg a számat.
- Mesélsz vagy inkább nem szeretnél.
- Vegülis nekem mindegy. Mesélhetek is.
- Rendben, ha akarsz.
- Megpróbáltam megbeszélni Kyliannel a dolgokat, viszont tudni kell, hogy én sem vagyok az a nyugodt típus így nagyon ideges lettem és el rohantam.
- Értem. - Hirtelen közelebb jön majd letörli a könnyeim. - Ne sírj! - Szól hozzám halkan. Szimpatikus ez a fiú, olyan kedves velem. Nem tudom miért de jobb kedve derített, elárasztott a sok hülye viccével és jobb kedvem lett. Még sokáig beszélgettünk.
- Hallod? - Kérdezem tőle.
-Igen?
- Te nem vagy éhes? Mert én baromira.
- De, én is. Elmegyünk valahova? - Veti fel az ötletet. Gyorsan elmentünk a legközelebbi pizzázóba. Ahol foglaltunk egy asztalt.
- Akkor együnk pizzát? - Kérdezem.
- Ha neked is jó akkor együnk azt. - Egyszer csak azt látom, hogy Neymar közeledik felénk. Ajjaj, most mi lesz?
- Toni, van egy perced. - Kérdezi, viszont látom, hogy dühös.
- Persze. - Moson felé fordulok majd jelzem neki, hogy egy perc és jövök. Kicsit férre megyünk Neyyel, hogy senki ne hallja amit beszélünk.
- Toni, mégis mi ez az egész? Most hívott Kylian, hogy azonnal menjek át mert baj van. Mi történt és miért vagy itt Mason Mount-al?
- Hát... Kyliannel össze vesztünk és mi jöttem a toronyhoz majd oda jött Mason és beszélgettünk. De légyszi ne mond el Kyliannel, hogy vele vagyok.-Gyorsan át ölelem a legjobb barátom. Na, ez nagyon jól esett, szükségem volt egy ölelésre.
- Jólvan, de ezt még meg kell beszéljük. El kell mondanod mindent! Megertetted? - Ölel meg újra.
- Jó.
- Na jólvan édesem, most át megyek Donatellohoz. Majd írok ha haza értem. - Mosolyog.
- Oké Ney. - Gyorsan nyomok az arcára egy puszit. Majd vissza megyek Masonhoz.
- Bocsi, csak Ney a legjobb barátom meg kellett vele beszélnem a dolgokat. Idő közben meg érkezett a pizzák is amit elég hamar elfogyasztottunk.
- Bocsi, nekem mennem kell. Egyik barátom át hívott. Valami buli lesz.
- Oké nem baj. Én haza megyek ki heverem ezt az egészet.
- Rendben, majd még esetleg hívhatlak?
- Persze, ha szeretnél.
_______________________________________
Ezek után nem volt másra se kedvem se erőm mind, hogy be dőltem az ágyába. Holnap újra beszélnem kell Kyliannel.
Meg egyébként is nagyon fáradt vagyok.
_______________________________________Sziasztok! Itt lenne a 14.resz remélem tetszik. Hamarosan jön a kövi. Addig is szép napot /estét mindenkinek! 🦋👋
YOU ARE READING
Átverve//Kylian Mbappé//
FanfictionAntoniett Marion vagyok, de a barátaim leginkább Toninak becéznek. 21 éves lettem, Párizsban élek. Sajnos, 2 évvel ezelőtt elvesztettem a szüleimet. Ez iszonyatosan mély pont volt azt életemben, nagyon sok időbe telt míg tulléptem rajta. Személyi ed...