- Kincsem, siess! El fogunk késni! - Kiáltja a fürdőszoba felé Kylian, mivel most is kicsit sok ideig keszülödök de hát mit tegyek? Nőből vagyok. Meg nem tudom számolni, hogy hányszor mondtam már ezt de "csak egy perc".
- Egy pillanat és kész vagyok, ne légy ennyire türelmetlen. - Visítom vissza lágy nőies hangommal amit sose szerettem. Kiskoromban is én voltam a lány aki focizott, fiús ruhákba járt és még sorolhatnám. Mostanra sokat változtam, mindent imádok ami "lányos".🦋K Y L I A N🦋
Komolyan mondtam nem értem ezeket a nőket, két órán keresztül készülődnek. Toni pontosan tudja, hogy sietnünk kell, de ő persze még ide-oda cicomázza magát. Tulajdonképpen a főnök nem haragszik, csak nem szeretnék mindig utolsónak beérni hiszen alapból nagyon lassan öltözők. Neymar és Marco barátommal mindig elhülyéskedjük az időt.
- Kész vagyok édesem, indulhatunk? - Mondja Toni miközben kihurcolja bombasztikusan sexy testét a fürdőszobából.
- Igen. - Végigmérem a barátnőmet, ezután elindulok az ajtó felé.🌿T O N I🌿
- Kész vagyok édesem, undulhatunk? - Kérdezem a végtelenül türelmetlen barátomtól.
- Igen. - Látom ahogy végigmér a szemével, majd elindul az ajtó felé. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és öt perc alatt oda is értünk, nagy szerencsénkre nincs messze tőlünk a stadion, főleg az én házamtól, Kylian háza már kicsit messzebb van. Kyky elment öltözni én pedig elfoglaltam a helyem a néző térben. Várakozás közben hülye gondolatok jártak a fejemben. Mind például, hogy mit vegyek fel ma este a bulira, az tény, hogy semmi kihívót mivel azt Kyli amúgy se fogja megengedni, azt tudni kell, hogy Kylian egy elég féltékeny típus. Mind eközben meg is érkezett az ellenfél csapat aki nem más volt mint a Lyon. Majd ezután rögtön meg érkeztek a fiúk. Láttam ahogy az én dögös barátomra rátapadt a mez, csodálatos látvány!
______________________________________Húsz perce megy a meccs, volt már, hogy nem sok tartotta, hogy a mi Mauronk majdnem berúgta, viszont elég jó kapussal van dolguk a fiúknak.
Huszonharmadik percnél paquetá berúgta a Lyon-nak. Látszott a fiúkon, hogy csolódottak, de nagyon erősek fizikailag, lelkileg. Ez még nagyon a meccs eleje, rengeteg esélyük van még nyerni, én hiszek bennük, megfogják nyerni.
Di María vezeti a labdát és nagyon ígéretesnek tűnik. Ángel passzolja Kykynek, Kylian pedig Hakiminek, Haki rá lő és be is adják a csodálatos gólt, nagyon büszke vagyok rájuk, imádom ezt az összetartást mindig is ilyen volt ez a csapat.
Már a meccs vége felé tartunk hiszen már nyolcvanöt perce megy a rohanás. Épp Kylian birtokolja a labdát amit egy kis idő múlva passzol Neymarnak, a focista iszonyat lelkesen megközelíti a kaput majd szép ívesen be is csavarja a hálóba a labdát, ott is van az a 2-1.
Mindjárt vége, azóta még egyik csapat sem rúgott gólt viszont élvezet nézni, hogy Paris milyen eszméletlenül cselez. Bár épp nem rég kapott Kyky egy sárga lapot szabálytalanságért. Ma este biztos morci lesz a szerelmem. A meccs végeztével mind két csapat ki vonult a pályáról, öltözni. Én is ki mentem és leültem egy padra, vártam, hogy mikor lesz kész. Nagyon büszke vagyok az egész csapatra, nagyon ügyesek voltak ma, ezáltal meg is nyerték a napot.
Az ellenfél csapat már elkezdett kivonulni az őltözőből és az egyik fiú igencsak kacsintkatott rám, amit őszintén megvallva undorítónak találtam. Erre meg érkezett Kylian is a másik fiú egyre közelebb jött hozzám amit Kyky észre is vett de nem szólt egyenlőre semmi, feláltam a székről és elindultam a barátom felé.
- Jó a segged kiscsaj! - Teszi a megjegyzést az a bizonyos fiú.
- Igen, barátom? - Látom, hogy Kylian nagyon felhúzta magát, majd elindult a Lyon játékosához aki nem más volt mind Bruno Guimaraez.- Majd én megmutatom kinek szólogass be! - Ezzel a lendülettel Kyky oda lép hozzá és a nyaktól fogva tolja fel a falra.
- Kylian! Hagyd abba! - A barátom amint meghallotta a mondatom azonnal elengedte Brunot. Oda rohantam a fiúhoz aki a földön feküdt és a nyakát fogta. - Kylian, hívj valami orvost!
Amikor ide ért a nővér elláták, majd mindenki ment dolgára. Nem szerettem volna mondani semmit Kyli csapattársainak nehogy még veszekedés legyen. Bár erről otthon kell még beszélni, ezt ő sem engedheti meg magának, majdnem megfojtott egy "ártatlan" embert.
- Jólvan, menjünk haza! Majd még megbeszéljük otthon. - Mondom Kyliannek aki bólint majd elindul a kijárat felé. A haza felé vezető út fele csendben telt, majd gondoltam legalább megkörnyékezem a témát.
- Édesem... - Kezdek bele félve, már érzem, hogy mérges lesz. - Miért csináltad ezt?
- Toni...tudod jól, hogy mennyire nem szeretem ha valaki egyáltalán rád veti a tekintetét. Nem tűröm az ilyet, ezzel te is tisztában vagy. - Csodálom, hogy ilyen nyugodt. -Egyébként, sajnálom... Csak, tudod... Nem bírok néha magammal. - Egy halvány mosoly követi a mondatát amit én is viszonzok. Hamar elrepült az idő, gyorsan haza értünk aminek részben örülök. Mostmár elég volt ez a kis beszélgetés, nem szeretném faggatni.
- Szerintem menj és pihenj egy kicsit!-Nyomok egy lágy puszit a barátom arcára. - Hosszú és nehéz nap volt a mai. Rád fér egy kis pihenés. Nekem van egy kis elintézni valóm. Tudod, holnap lesz az első munkanapon, ennyi kihagyás után, pakolok valami kaját, te nem vagy éhes? - Kérdezgetem Kykyt mind valami gondos nagymama. Őszintén megvallva kicsit izgulok a holnap miatt. Egyébként is így átlagosan a napokban 11-12-kor kelek, indulhat a korán kelés.
-Nem köszi, nem vagyok éhes, talán később, most elmegyek pihenni egy kicsit. De... - Elkezdi piszkálni az ujját, ilyenkor ideges.
- I-igen? - Hirtelen megijedtem, de csak nem valami baj van.
- Ugye nem haragszol rám a történtek miatt?!
- Neeem ! Dehogyis. - Nem tudom miért, mindig ilyen vagyok, amikor valaki mondani akar valamit rögtön túlgondolom.
______________________________________Sziasztok! Itt is lenne a 20.resz remélem tetszik nektek, még mindig kevés időm van, de igyekszem. Ha tetszett vote-oljatok, Kommenteljetek!<3
YOU ARE READING
Átverve//Kylian Mbappé//
FanfictionAntoniett Marion vagyok, de a barátaim leginkább Toninak becéznek. 21 éves lettem, Párizsban élek. Sajnos, 2 évvel ezelőtt elvesztettem a szüleimet. Ez iszonyatosan mély pont volt azt életemben, nagyon sok időbe telt míg tulléptem rajta. Személyi ed...