valóra vált álom LN ff.

|part 4|

ROSA LYONS

Próbáltam összeszedni gondolataimat és elmondani mindent. Legszívesebben le mentem volna és kérdőre vontam volna papíron apukám mondatát.

-Egyszerűbb ha kérdezgetlek? -simogatot még mindig Lando.

-Várj csak tudod ez rohadt nehéz nekem.

-Nyugi itt vagyok. -sutogtta halkan.

-Igazából Rosa Button a nevem és igen ő hivatalosan az apám. Anyám egy maffia banda tagja volt. Persze ez mind titok volt míg 13 éves koromban be nem törtek a házunkba és nem fenyegették meg anyumat. Apa nem volt otthon éppen versenye volt viszont mikor haza ért elmondtam neki mindent. Igaz anyukám a lelkemre kötötte ,hogy egy szó és repülök de nem tudom. Anyummal nem volt a legjobb a kapcsolatom igazából csak állandóan megalázott és azt hajtogatta ,hogy túl fiús vagyok és ,hogy biztos meleg vagyok meg minden ilyen szar. Elakart tiltani a versenyzéstől és gyakorlatilag a haverjaimtól is. Na mindegy a storyt folytatva apámmal átkutatuk anyám dolgozó szobáját több fegyvert, pénz, drogot és különböző nyugtatókat találtunk. Borzalmas volt minden egyes perc amit együtt töltöttünk abban a szobába. Még az nap leléptünk és nagyimhoz költöztem. Azt hittem minden rendben lesz. Viszont akkor jött az apám. Sose volt velem volt mikor 3 hónapig nem láttam. Majd tőle is elkezdtem megkapni azokat amiket régen kaptam a másik szülőmtől. Csak ő a versenyzés mellett tette le a voksát. 18 évesen otthagytam nagyimékat és Oxfordból Londonba majd most Workingbe költöztem.

-Nagyon sajnálom. -vont be egy ölelésbe. -Nagyon erős vagy. De ha lehet egy tanácsom akkor menj le és beszélj vele.

-Nem tudnék elé állni és a szemébe mondani ,hogy apa.

-elhiszem. Lehet egy kérdésem?

-nyugodtan- mondtam halkan.

-És most jelenleg kinek a nevét használod?

-Nagymamámét. De már velük se tartom a kapcsolatot. -itt elcsuklott a hangom.-pontosabban meghaltak. -kezdtem el újból sírni. -Autó balesetünk volt. Én vezetem nagypapám mellettem mögötte nagyim. Teljesen normálisan mentünk egy fél másodpercre sem léptem át a megengedett tempót. Viszont egy kibaszott barbár ember telibe nekünk jött. Pontosabban a baloldalnak ment neki. Egyenesen mentünk ő meg szemből vagy 200-al. Azóta közutakon utálok kocsival menni és ha lehet nem is megyek.

-Szóval ha jól értelmezem utálsz közutakon menni kocsival viszont minden hétvégén beszálsz egy élő koporsóba. -gondolkodott el Lando mire csak bólintottam és szorosabban hozzá bújtam. Utálok az ilyen jellegű dolgokról beszélni. Hála istennek , hogy a média nem tudja. Már csak az kéne nem is lenne életem. Csak ezzel foglalkoznának állandóan.

-elmehetek zuhanyozni? -húzódtam el a fiútól néhány perc múlva.

-Persze nyugodtan az a ajtó mögött van -mutatott az egyik ajtóra.

-És tudsz majd valami ruhát adni mert nem úgy készültem ,hogy itt fogok bent aludni.

-Öm várj mindjárt megnézem. -nyitotta ki a gardróbját aminek a tartalma egyből ráesett. Én csak nevetni kezdtem majd elkezdtem Landot keresni a ruhák alatt. Reméltem , hogy nem fulladt meg mivel leterítette a földre ez a ruha tömeg.
-Bu. -ilyesztett rám majd mind ketten hangos nevetésbe kezdtünk. Mire észbe kaptam már a földön feküdtem Lando meg fölém hajolt. Már megint majdnem megcsókoltam mire az ajtó nyitódott. Zack volt az így gyorsan szét széledtünk és Lando mellettem ülve én meg a földön fekve néztem a fönökömre.

-Ti meg mit kerestek itt? -nézett ránk furán Zack. Nyílván tudta hogy itt vagyunk de azért feljött hozzánk.

-Andreas nem mondta itt bent maradunk éjszakára? -nézett furán Lando.

-Mintha említette volna. -vakarja meg a fejét. -Csak annyit mondok hogy én is itt vagyok, lent vagyok. Így ne csináljatok semmi olyat mert nem vagyok kiváncsi ,hogy mit csináltok.

-Mintha hagynám magam. -forgatam meg a szemem mire csak nevetni kezdtek.

-Hát eléggé úgy tünt az előző jelenetből. -dölt az ajtófélfának a fönök.

-Zack ne lás többet a dolgokba nem történt semmi. -duzogott Lando bár láttam a szemében ,hogy bárcsak történt volna valami.

-Na hagylak titeket szerelmeskedni. -csukta be az ajtót Zack és itt hagyott minket.

-Elmegyek lezuhanyzok. Addig keresel nekem valami pulcsit kérlek. -néztem kérlően a fiatal britre aki csak bólintott és adott egy puszit a homlokomra ami egy picit furcsáltam de csak egy mosollyal konstatáltam és felkeltem a földről.

Bementem a fürdőbe és magamra zárva az ajtót ledobtam magamról mindent és beálltam a zuhanyzó alá. Miután végeztem vissza vettem a fehérnemüm majd egy picit megigazítottam a hajam és vissza mentem Landohoz. A fiú alaposan megnézett majd oda adta a kért pulcsit amit magamra is vettem. Nagyon nagy volt rám így eltakarta a lábaim nagy részét is.

-Aranyos vagy benne. -jelentette ki egyből. -Van kedved egy kis bort inni?

-te fiú miért nem ezzel kezdted. -kocóltam össze a haját amit egy halvány mosoly kíséretében megigazított.

Egy pohárnyit ittunk csak meg így még részeg sem voltam de megcsókoltam mikor picit közelebb ült hozzám. Egymás mellett ültünk a földön . Lando ahogy én is meglepődtem a tetteimtől de gondolkodás nélkül vissza csókolt.

-Bocsi de ez nekem nem megy.- mondtam két csók között -Sose volt még se kapcsolatom se együttlét más emberrel tőlem ez mindig is távol állt.

-Ha nagyon szeretnéd várok rád. Sose könnyű egy kapcsolat.

-Köszönöm hogy tiszteletben tartod az érzéseimet.

-Nem kell megköszönöd. Én ilyen vagyok. Néha a saját érzéseimet háttérbe szorítom mások miatt. Tudom szar tulajdonság de ilyen vagyok.

-Ne már. Ez tényleg szar tulajdonság. -nevetem el magam amibe ő is csatlakozott.

Az este folyamán még sokáig beszélgettünk picit jobban megismertem és nem volt utána már semmi köztünk. Hajnali 1 körül úgy döntöttünk lefekszünk aludni mivel kezdtünk álmosodni.

Lando szorosan hozzám bújt és úgy aludt el. Én még egy kis ideig bámultam a plafont. Még jobban Landohoz bújtam mikor már elálmosodtam ő meg csak mosolyogva átkarolt. Úgy érzem igen is kezdem szeretni ezt a srácot még ha be se merem magamnak valani.

|2021. 08. 30.|