valóra vált álom LN ff.

|part 12|

ROSA LYONS

Jó oké az agyam még csak most dolgozta föl egy vacsora után ,hogy Lando tényleg megcsókolt mivel a két lány másról nem beszélt egész vacsi közben. Persze ők tök jót ettek a pizzából mi meg ehetük a csirkét. Lassan már kezdek ettől is megőrülni.

Vacsi után Dany kitalálta ,hogy kell valami pia és ,hogy rugjunk már be így este 10-kor Daniel és Lando társoságában elindultunk az utcákon ahol viszonylag nagy volt az élet. Az első közért szerűségben megálltunk és a bolt alkohol tárának minimum a felét megszereztük. Ja és tegyük hozzá , hogy drága sem volt. A két bolonddal az oldalamon megindultunk a kis szállásunk felé és a  legjobb , hogy megtörtént az amitől a legjobban féltem mivel valami fotós ideáig kisért minket és lefotozótt ahogy éppen Landoval vagyok, Gracetől tudtam meg akinek jelzett ezzel kapcsolatban a telefonja.

-Ne ne ne ez nem lehet. -idegesen túrtam a hajamba miközben már lassan idegtől le tudtam volna valamit ütni.

-Mi történt? -kérdezte szinte aggódva mind kettő srác akik éppen velem voltak.

-egy rohadt fotós lefotózott minket- mutattam Landora. -De már Grace és Charlotte is intézkedik.

-Cikk volt vagy valami insta post? -kérdezte idegesen már Lando is.

-Cikk. -mondtam ki halkan.

-És mit írtak? -kérdezte még mindig idegesen a honfitársam.

-Olvasd el. -adtam oda Danielnek a telefont.

-Szóval... "Együtt töltik a szünetett a McLaren versenyzői nem máshol mint Dominikán. Viszont nem csak a barátság repítette őket oda hanem a szerelem. Ugyanis Lando Norrist és Rosa Lyonst a szállásunknál egymás kezét fogva kapták lencsevégre őket. A fotós szerint még több öleléssel is megajándékozták egymást és Rosa még egy puszit is adott a fiatal honfitársának. További információk szerint Daniel Ricciardo és az ő edzője ja és persze a két pilóta sajtósa is jelen van. Minden esetre sok boldogságot a gerle párnak és nagyon örülök ennek a hírnek ahogy a McLaren rajongók is biztosan"

-Mondtam már ,hogy utálom a médiát. -jelentettem ki miután Daniel vissza adta a telómat.

-Jó ,hogy az apádat nem tudják. -nyugtatott Lando és igaza volt. Ha az bármikor kitudodik a világ ellé akkor nem hiszem , hogy bármikor is aludhatok valaha nyugodtan.

-Jó nézzük a jó oldalát van piánk ez már nincs a neten és még a fanok sem kaptak fan görcsöt. Legalább is remélem. -tereltem el a témát. -Jut eszembe valaki hozzot kulcsot csak mert a telóm lemerült. -néztem a fekete képernyőre és újra egy aggodalom hullám fogott el azzal kapcsolatban , hogy mégis ,hogy fogunk bejutni a házba mivel csak nálam van okostelefon.

-öm nálam nincs -túrt a hajába Dany a szabad kezével.

-Ugyan ez. -mondta ugyan olyan feszülten mint én Lando.

-Akkor kerülnünk kell. -mondtam szomorúan. A délután folyamán így is levezényelt nekünk Michael egy edzést nem ,hogy még kerüjek 2 km-t azért ,hogy bemászak a kerítésen mivel az a 3 bamba a házban , a kiabálást nem hiszem ,hogy meghalanák.

Jó szerintem máskor kétszer meggondolom ,hogy menjek e egy olyan nyaralásra ahol van egy személyi edző mivel már most meghalok pedig még csak fél távnál vagyunk. A fiúk tartották bennem a lelket így sikeresen elértünk a hátsó kert kapuhoz ami nagyjából 2 m magas volt így valakinek át kell másznia.

-na és most ,hogyan tovább? -kérdezte Danieltől mivel Lando nagyon el volt azzal foglalva ,hogy találjon valami pontott amiről áttudunk mászni a kapun.
A nagy gondolkodás közben egyszer csak meghallotunk a hangjukat.

-Michael! -ordított Lando mire elhalkultak de nem kaptunk választ.

-Valakinek muszáj lesz átmászni. -gondolkodott el Daniel. -Rosa?

-Én? -kérdeztem csodálkozva.

-Igen te. Nincs más választás. -mondta ki a szomorú igazságot az ausztrál.

-Jó hátha nem esek le. -adtam be a derekamat. Hát megpróbálni megpróbáltam de az egyik pillanatban megcsúszott a lábam és már csak azt vettem észre hogy valaki megfogott.

-jól vagy? -kérdezte csillogó szemekkel Lando aki óvatosan letett a földre.

-Aha. -mondtam zavarosan.

-Amúgy a kilincset próbáltátok már? -lépett az ajtó mellé Daniel. -Nyitva van. -mondta vígan és boldogan.

-Most csak szórakozol??? -néztem értetlenül.

-Csak , hogy megjőtettek. -állt fel minket üldvözölni drága barinőm de az hogy segítene eszébe se jutott volna.

-Lemerült a telóm és ja a többit meg úgy is tudjátok. -legyintettem egyet.

-Jézusom ti mennyi piát hoztatok?! -jött ki Michael is a teraszra és segített ezeket mind bevinni a házba. Charlotte a konyhába csövelt de amint rajött ,hogy mi van nálunk rohadtúl nem érdekelte ,hogy éppen Michael-el vannak nagy uno partyban.

-Ma befogunk rúgni úgy érzem. -nézett ránk boldogan Lando sajtósa.

-Ahogy mondod. -helyeselt Dany is.

-Jobb ha én már most bevágom a szunyát. -dünyögöt Lando.

-Ne már. Ne légy party rontó. -vágta hátba Michael.

-Minden rendben? -mentem oda a csapat társamhoz mikor mindenki éppen a pakolással volt elfoglalva kivéve őt.

-Beszélhetünk? -nézzet fel rám ugyanis ő a padlón ült.

-Persze. -mosolyogtam rá majd kimentem vele a teraszra. -Mi a baj?

-Nem tudom egyszerűen csak ja. Nincsenek jó emlékeim az ivással kapcsolatban és csak akkor iszok ha muszáj meg van más is de az nem fontos.

-Szóval nem vagy az a party állat típus. -nevetem halakan.

-Hát nem. Sőt ,hogy őszinte legyek utoljára akkor voltam buliba mikor nyaralni voltam. Jó mondjuk ott a tesóm rángatott el.

-Hogy őszinte legyek én sem vagyon az a party állat. És ,hogy még őszintébb legyek ezer évente egyszer szoktam inni.

-De attól még fogtok inni. -hozta ránk a szívbajt Dany és kettő poharat rakott le ellénk. Gondolom alkohol bár ez szerintem egyértelmű volt.

-Ez még is mi? -kostóld bele Lando majd rám nézett. Hát ,hogy őszinte legyek és se nagyon tudtam megállapítani.

-Ne néz így én sem tudom. -kóstoltam bele még egyszer. Dany már lassan sírva röhögök bár szerintem ez nem csoda.

-Csak össze kavartunk mindent. -sírt a röhögéstől az ausztrál.

-Jó ha már muszáj inni akkor legalább hozz normális piát. -dőlt hátra Lando.

-Grace hozz már nem kavart erős ittalt. -ordított be az ajtón Dany mire mi kezdtük el nevetni.

Néhány perc múlva már a többiek is helyet foglaltak mellettünk és a hangos zene mellett beszélgetünk ja meg persze ittunk. De nem keveset.

|2021.09.21|