valóra vált álom LN ff.

|part 37|

Rosa Lyons

A tegnapi dolgok eléggé felkavartak bennem mindent. Ideges voltam ez miatt. Úgy őszintén az összes újságírót megtéptem volna. Grace folyamatosan panaszkodik. Jack  pedig vezet mellette. Én meg hátul ülök. Grace csak azt hajtogatja, hogy igaza volt és hogy mennyire fáradt. Az edzőm pedig azt hogy nem ettem eleget. Szerintem egy kész megváltás lesz kiszállni az autóból. Ja nem mert utána meg jönnek az újságírók. Úgy érzem szuper napom lesz.

-Grace hagyjad már békén. Ez miatt nem eszik. Tiszta idegben van. Nem látod? -szólalt meg Jack.

-Most komolyan azon parázol hogy nem fog enni? Mi van ha ki tudódik Landovan való kapcsolata? Tudod hányan fogják utálni?

-Tudom. De jelenleg az fontosabb hogy egyen egy kicsit mert rosszul lesz az autóban.

-Alapból szarul érzem magam. -vágtam rá.

-Hogy mi? -fordult hátra Grace.

-Mi fáj? -kérdezett Jack is. Teljesen elfelejtették az előző témát.

-Fejem. -válaszoltam egy szóval. Hogy őszinte legyek nem tudom eldönteni hogy a veszekedés folyamatos stressz vagy esetleg valami betegség miatt. De fáj egy ideje.

-Te lány te forró vagy. -állapította meg Grace. De jó beteg vagyok akkor ezek szerint.

-Ezért nem eszel? -kérdezett Jack. Úgy látom nem fog leállni erről a témáról.

-Nem dehogy is. Csak fáj a fejem nincs semmi bajom. Lehet nem is vagyok beteg.

-Túl meleg a fejed ahhoz hogy ne legyél az.

-De nem vagyok az. -győzködtem őket.

-Szólok Andreasnak. -vette elő a telefonját és egyből tárcsázni kezdte a főnököm aki néhány csörgetés után fel is vette. -Jó reggelt.-köszönt neki.- Baj van? Persze. A kis asszony szerintünk beteg. -Andreas gondolom kiakadt. -Ő azt mondja jól van és csak fáj a feje de olyan forró mint egy kályha. -magyarázta el. Jackkel próbáltuk vissza fogni a nevetést ami sikerült is és csak egy kisebb mosolygás lett belőle. -Mindjárt pályán vagyunk. -nézett a telefonra amin éppen ment a GPS. -4 perc. -A telefon nem volt annyira felhangosítva mégis jól hallottam hogy Andreas sóhajtott majd Zacket is tájékoztatni kezdte a helyzetről -Rendben elmegyünk az orvoshoz amint beérünk. -De jó hír. -Hé Zack beszélni akar veled. -tartotta felém a telefont Grace.

-Szia. -szóltam bele miután már nálam volt a készülék.

-Figyelj kiadtunk egy hivatalos tájékoztatót, hogy sem te sem mi sem Lando sem senki nem fog nyilatkozni a tegnap történtekről és hogy ne is legyen ez téma mivel ez a ti magán életetek és senkinek semmi köze hozzá.

-köszönjük. -mondtam őszintén.

-Ez a legkevesebb. A fontosabb az hogy jól vagy e. Ha akarod Pato tud menni helyetted 1. szabadedzésen.

-Nem nem kell jól vagyok. -mondtam nyugodtan.

-Rendben. Amint rosszabbul vagy szólj. Jó?

-Jó jó. Úgy lesz.

-Készülj fel sok újságíró meg fotós vár. -mondta majd lerakta a telefont. Én vissza adtam a készüléket Gracenek majd a vissza pillantóba megigazítva a hajam én is kiszálltam ugyan is ide értünk idő közben.

-viszem a cuccod.-vette el a táskám Jack.

-Nem halálos beteg vagyok. -néztem rá.
-Sőt semmi bajom. -mondtam nyugodtan.
-De azért a cuccaimat viheted.

-Rohadt vicces vagy. -mondta unottan mikor Graceel elkezdtünk nevetni.

-Na menjünk. -mondta a sajtósom.