valóra vált álom LN ff.

| part 30 |

ROSA LYONS

Lando pulcsija valamennyi megnyugvást adott de akkor is a torkomban dobogott a szívem. Exkluzív interjút kell adnom az országom legnagyobb tv-s stábjának. Amit utána leadnak különböző helyeken. A cikkek a válaszaimból fognak állni és az egész net ezzel lesz tele ami velem kapcsolatos.

-Nyugi csak a szokásos. -fogta meg Grace a kezemet és mosolygósan rám nézett. Mélyen be szívtam majd kifújtam a levegőt hátha segít. De most ez sem.

-Nem tudok hazudni jelenleg. Szóval most nyílt leszek. Nem fog érdekelni semmi. -persze csak egy bizonyos határig.

-Azért vigyázz! -figyelmeztet Charlotte. Én csak bólintottam majd bekopogtam az ajtón ami elött már vagy 5 perce próbáltam összeszedni a gondolataimat.

-Szia Rosa. -köszöntött vidáman Natalie  Pinkham. Többször is készítettünk már közös interjút. Sőt még tavaly volt hogy én voltam a szakkommentátor mikor Natalie volt a riporter.

-Sziasztok. -köszöntem az egész stábnak. Az izgulás egyre jobban oszlott fel ahogy a sok kedves ember rám mosolygott.

-foglalj csak helyett. -mutatott az előtte lévő székre. El is fogadtam az ajánlatott így már készen is állhatunk az interjúra. Ami igazából egyszerre egy videó forgatás mert hogy jelenleg velem forgatják a kibeszélő legújabb részét. Sokszor követem figyelemmel a sorozatot bár leginkább csak akkor nézek bele ha számomra egy híres sportolóval készítik el az interjút.

-kezdhetjük? -nézett ránk a rendező. Én csak bólintottam ahogy Natalie is.

-Csapó. 3...2...1...

-Üdvözlöm önöket. Ez a kibeszélő vagy másnéven Sky Sport exkluzív. Én Natalie Pickham vagyok a "műsorvezető" a mai sztár vendégünk pedig nem más mint Rosa Lyons a F1 női pilótája. Kezdjünk is bele szerintem. Első kérdésem az igazából az lenne hogy ki is vagy te?

-Először is üdvözlők én is mindenkit. A kérdésedre válaszolva pedig Rosa Lyons vagyok bár ezt gondolom mindenki tudta  aki ezt hallgatja. Egy 20 éves brit lány. Szinte még gyerek néha, hiába múlt el 18. És hogy mégis miben vagyok más mint a velem egykorúak? Igazából fogalmam sincs. Sose éreztem magam többnek attól még hogy a f1-ben versenyzek. Egy dolog viszont biztos hogy a kezdetektől kezdve harcoltam azért hogy valóra váltsam az álmom. Ami sikerült is.

-Ha már melegedted a kezdeteket akkor kezdjük itt. Ugye tudni rólad hogy nagyjából előbb tudtál vezetni mint beszélni és járni. Te ezt az egészet hogy élted meg?

-Igazából nem nagyon emlékszem hogy melyik volt az első alkalom mikor beültem a go-cart volánja mögé

-Ez szerintem egyértelmű miután 3-4 éves lehettél.

-Szerintem még kevesebb is. -nevetem el magam. Bár nem volt az az önfeledt de kezdek bele jönni.

-Akkor meg még jobban nem várja el senki hogy tud. -nevetett Natalie is amivel már picit megnyugodtam. -De ha már go-cart akkor te ugye már többször is mondtad hogy gyerek korodtól kezdve ezzel foglalkoztál és nem is gondolkodtál el más szakmán.

-Hát igen. 8 éves koromtól kezdve komolyabban kezdtem el ezzel foglalkozni ami azt jelenti ,hogy a hétvégéim nagyrészét vagy külföldön vagy a helyi pályán töltöttem. A tanáraim ki is voltak akadva hogy péntekenként és hétfőnként ez miatt sokszor nem mentem. Főleg 7.-ben a kémia tanárom volt ki nagyon. Volt heti kettő óránk az is péntekenként. Egész évben ha 3-szor látott szerencsétlen.

-És most így neked milyen végzetséged van. Mivel ugye már 16 éves korodban már elégé benne voltál a versenyzésbe. Ugye akkor indultál az első formula autós bajnokságodban.