valóra vált álom LN ff.

|Part 42|

Rosa Lyons

A tegnapi időmérős győzelmem után ma hatalmas nyomással és bizonyítási vággyal keltem fel. Nem voltam se fáradt se bizonytalan. Győzni akarok. Ezért pedig mindent megfogok tenni.

Ma egyedül mentem pályára. Lando a tegnapi csalódása után egy kis ideig a családjával akart lenni. Hátha ők lelket tudnak belé önteni. Fő motivációja az ,hogy én nyerjek ő meg pódiumos legyen és megcsókolhasson. Viszont előnyei is volt az egyedül létnek. Fel tudtam hívni néhány embert aki jelenleg a legtöbb tanácsot tudna adni. Első számú ilyen személy Robert volt. Igaz szerencsétlennek épp van elég baja de rám azért mindig van ideje ez szerintem már egyértelmű. Így miután elpletykáltam neki az érzéseimet ő mondott rá néhány dolgot inkább hagytam szerencsétlent. Néhány perc múlva egy másik személyt kezdtem el tárcsázni aki édes apukám volt. Igaz már éppen készülődtek a mai naphoz azért volt rám néhány szabad perce amiért most nagyon hálás voltam.

Tudom néhány hete még egyáltalán nem tudtam így beszélni róla. Most viszont úgy érzem újra egy család vagyunk. Ha csak mi ketten akkor csak mi ketten. Ennek így kellet történnie. A legfontosabb viszont az ,hogy újra összekapcsoltuk az életünket. Na meg persze az ,hogy az FIAnak való könyörgés bevált és ma már Rosa Buttonként fogok versenyezni. Ezzel is tovább viszem a családban való hagyományokat.

A pályára kiérve minden szokásos volt. Egy dolgot leszámítva. Hogy nem a McLarenhez mentem. Hanem szinte egyből az egyik garázsba ahol éppen a Prema csapata volt. Robertnek megígértem valamit. És bár igaz verseny még nem kezdődött el és sok időm sincsen én itt vagyok mint egy igazi jó barát.

-Rosa. -ölelt meg mikor meglátott. A sisakja még nem volt fent a kocsi még nem volt kint a rajtrácson. Nehogy a végén ebből baj legyen.

-30 perc múlva verseny. Miért nem vagy még felöltözve? -vágtam hátba nevelés képen. -Na öltözz nem hisztizünk, nem fáj semmi minden oké. Nyerni fogsz és kész.

-Rosanak igaza van. -jött oda hozzám a volt főnököm. -Nyomás. -lökdöste az autó felé mielőtt még bármit mondhatott volna.

A verseny első néhány körét a szerelők között néztem végig, utána viszont mennem kelett. A csapat gyors megbeszélést akart tartani. Ehhez pedig tartanom kell magam. Amit Andreasék megkívánnak az úgy is lesz.

-Jó reggelt- léptem be mosolygósan a McLaren épületébe. Néhány ott tartózkodó ember vissza köszönt. Na meg persze az unboxed videó forgatása sem maradhat el. Így aztán kifaggatgattak rendesen.

-Hányadik leszel ma? -kérdezte meg valaki.

-Egy dobogó jó lenne. -mondtam szerényen. Megtanultam az évek alatt nem mindig jó kimondani a dolgokat úgy ahogy gondolod. Nehogy elkiabáld a végén.

-Na azért egy győzelem sem lenne rossz. -mondtam Tom. Mérnököm néhány tucat papírt minimum fogott a kezében. Arról már nem is beszélve ,hogy mind rám várt. -Gyere megbeszélés. -mondta utána tömören.

-Jövök. -mikor beléptem az ajtón a fő stratégán és néhány mérnök mellett nem sokan voltak bent. Sem Lando mérnökei sem Zack. -Landoék? -kérdeztem rá végül.

-Most csak veled szeretnénk beszélni. Fontos lenne a győzelem. -kezdte el Andeas. Őszintén beparáztam ,hogy őszinte legyek. De ez az egész egy terápiának is felért. Semmi félelmetes dolog nem volt mindenki szólt hozzám 1-2 kedves szót. Arról már nem is beszélve ,hogy hamar végeztünk így még vissza mehettem a nevelő csapatomnak szurkolni. Bár már csak az utolsó körre értem vissza azért elmentem megnézni ahogy Robert átveszi a 3. helyért járó díjat.