valóra vált álom LN ff.

|part 25|

Rosa Lyons

-Robertooo siess. -ordítottam fel a fürdőszobába lévő fiúnak. Végülis 2 perc múlva indulni kéne.

-Jól van már. -rohant le a lépcsőn majd előttem megállt. -Ugye vezethetek? Kiváncsi vagyok milyen egy McLaren-t vezetni.

-Jó vezethetsz csak menjünk már. -lökdöstem az ajtó felé. -Zack kinyír ha kések. Ja és téged is .

-Jól van. Nyugi oda érünk. Ha meg nem akkor...

-Akkor neked annyi. Ma még van néhány dolgom Olaszországban szóval nem nagyon kéne késni.

-Milyen dolgod? -nézett csodálkozva de közben hálásan is mivel a kezébe nyomtam a kulcsom és a másik oldalra ültem be.

-Hát elrohanok talizok Paullal és drága csapattársaddal ha már úgy is ott vagyok. Délután beugrok Landohoz megnézni a gocart csapatát találkozni a kis lurkokkal ott lesz az f1 is a gyerekek pedig kérdezgetnek. Délután meg megyek a hotel szobámba és ha minden jól megy pihenhetek picit viszont utána meg mehetek ki a pályára fotózásra. A csapat valami különleges Senna festésű termékel készülnek aztán azt kell befotózni. -vázoltam neki a mai napom és hogy mégis miért kéne sietnem és nem nagyon kéne fél órát késnem.

-Rám nem is lesz ma időd igaz?-kérdezte kis kutya szemekkel.

-Ha este hozzol valami kaját akkor beengedlek. -mondtam nevetve.

-Jó hozok susie-t. -nevetett most már ő is mire én komolyabb tekintettel figyeltem tovább.

-Akkor inkább kidoblak te beteg. -löktem meg óvatosan a kezét.

-Most már értem miért akartál mindig is ennyire McLaren pilóta lenni. -taposot bele a gázba ahogy felért az autó pályára. Mondanom sem kell hogy a gyomrom görcsbe rándult és csak imádkoztam hogy ne történjen semmi.

-Robert kérlek ne szívas. Ne menj már 130-al.

-Jól van már nyugi. Nem foglak megölni ezt te is tudod.

Szerintem most az egyszer megháláltam ,hogy Robert nem hallgatott rám. Időben oda értünk és még nekünk kellett arra várni hogy Lando ide tolja a popsiját. Mindegy nagyjából 1 óra múlva már Olaszországban is voltunk ahol olyan fogadtatás várt minket mintha világ bajnokok lennénk. Király legújabb McLarennel járhatom a várost. Picit sem lesz feltűnő.

Robert és Lando elmentek valahova bár fogalmam sincs hogy miért vagy hogy egyáltalán hogyan lettek ilyen jóba , de örültem neki hogy jól kijönnek és nem az a csata megy hogy ki a legjobb barátom és hogy kiben bízok meg jobban.

Artur által küldött cím előtt leparkoltam majd be is nyitottam a kis hangulatos kávézóban. A sarokban meg is találtam a két srácot akikkel viszonylag jó kapcsolatot ápolok a Premás éveim miatt.

-Sziasztok. -ültem le melléjük mosolyogva.

-Szia. -mondták nagyjából egyszerre és mind ketten csak mosolyogtak.

-Olyan fura hogy már nem is premás polóban vagy. -jegyezte meg Paul. Ez számomra is fájó pont viszont azért menőbb a McLaren-es.

-Ilyen ez ha felkerülsz f1-be.

-Bárcsak megtörténne. -ábrándozott Artur. -Chacha mindig azzal szivat hogy még csak f2-es vagyok.

-Chacha? -néztem rá kérdőn mire a másik pilóta már sikitozott a röhögéstől. Gondolom ő tudja miről van szó.

-Charles. Csak hogy neked is megfeleljen. -Paul már lassan haldoklot bár nem csodálkozom.

-Amúgy minden rendben veled? Nagy baleset volt. -szedte össze magát Paul.