valóra vált álom LN ff.

|part 22|

ROSA LYONS

Reggel egy iszonyatosan borzalmas fejfájással kelltem. Bár még mindig nem csodálkozom. Csak szimplán örülök hogy ennyivel megúsztam. Lehetett volna rosszabb is.

-Jó reggelt. -nézett rám fáradtan Lando.

-Neked is. -néztem végig rajta.

-Jobban vagy? -kérdezte.

-Ja csak fáj a fejem de majd beveszek egy gyógyszert.

-Az orvos írt fel valamit?

-Nem nem írt fel semmit. De majd jó lesz ami nálam van.

-A kocsimban van a cucod ugye azt tudod.

-Azt hittem Gracenél van. Meg amúgy is nem úgy volt hogy ma megyünk. Na jó össze vagyok zavarodva.

-Nem. Ők már ma mennek haza viszont Andreas mondta hogy ma inkább ne szállj repülőre és mondta hogy maradjak  veled szóval itt vagyok.

-Köszönöm hogy itt vagy.

-Ez természtes. Barátok vagyunk. -nem tagadom ez picit fájt.

-Legjobb barátok.

-Na lemegyek felhozom a cucod meg hozok valami kaját. -kellt fel mellőlem. -Milyen kaját hozzak?

-Mindegy. -válaszoltam egyszerűen. -Csak siess mert szét megy a fejem.

-Siettek. -kapta fel a kulcsot a komódról majd két pillanat múlva már a szobában sem volt. Aj úgy imádom. Bárcsak tudná.

Gondoltam ameddig Lando kaja beszerző útra indult én lefürdök és csinálok valamit magammal. Amint ezzekel végeztem az ágyon ülve telóztam. Instára kiraktam egy storyt hogy köszönök mindenkinek mindent és azt hogy jól vagyok. Kiraktam egy postot is. Csak hogy tökéletes legyen a kép. Lando nagyjából vissza is ért ez alatt az idő alatt.

-Hoztam kávét és péksüteményt. -rakott le egy zacskót az ágyra. -Ja és itt van a táskád.

-Isten vagy. -öleltem meg.

-Na és mit csinálunk ma? Engem Josh kinyír ha nem edzek.

-Akkor te elmész futni mivel én ma még nem edzhetek. Addig pedig alszom  majd eggyet.

-Na jó ez fájt.

-Mégis mi?

-Az hogy nélkülem akarsz aludni. -mosolygott rám tündérien.

-Akkor mit csináljak egyedül itt fent? Bámuljam a plafont.

-Jó igaz. Unatkoznál nélkülem.

-Ezt úgy mondod mintha nem létezne telefon ahol tudnék játszani bármi féle játékkal.

-Na jó azt hiszem ez nálam lesz. -vette el a telefonomat.

-Add vissza kérlek. -könyörögtem neki bár minek. Ő Lando Norris a véleményét nem fogja csak úgy megváltoztatni. Miért is tenné.

-Mivan ha nem? -úgy érzem erre egy ideig nem fog választ kapni mert valaki eléggé idegesen dörömböl az ajtón. Csoda valaki gondol rám is és nem magával van elfoglalva.

-Öm szia. -mondtam remegő hanggal. Mindenre számítottam csak arra nem hogy az apám fog az ajtó előtt állni.

-Szia. -ő se állt a helyzet magaslatán.

-Miért vagy itt?

-Csak látni akartam hogy vagy. -mondta a szemembe.

-Hát akkor már láttál mindent. -csuktam volna ki de ő meg fogta az ajtót.

-És Lando mit keres itt? -nézet szinte át rajtam.

-Hozot reggelit.

-Jó étvágyat. -csukta be az ajtót. Néhány másodpercig figyelem az előttem bezárt ajtót majd megfordultam és már egyből Landora néztem.

-Nézd a jó oldalát legalább érdekli hogy vagy.

-Hát ettől aztán boldogabb lettem. -ültem le az ágyra és én is enni kezdtem. Elismerésem Lando aztán tud finom kajákat válogatni. Na és most jön a nagy kérdés. Mit csinálunk egész nap? Már mint oké bent kell ülünk a szobába de hogy nem fogunk egymás agyárra menni meg ilyenek.

-Nem nézünk valami filmet. -vetettem fel az ötletet miután már eluntam az agyam. Ja nagyjából ez 20 p volt.

-Nézhetünk. -mondta miközben azzal a tippikus mosolyával kínzott engem.

-Na és mit nézünk?

-Drive to Surviver 4. évadát már láttad?

-Csak az első részt.

-Ez most fájt. Egyik főszereplője vagyok az idei évadban erre nem nézed meg. Eskü fejbe lövöm magam. -a kis egolista gondolkodás is befigyelt. Bár még mindig csillogó szemekkel néztem rá miközben azon gondolkodik hogy miért nem néztem még meg. Amint elővettem a tabletem olyan gyorsan kereste meg hogy szinte az már a szememnek fájt.

-Szóval főszereplője vagy.

-Csak sokszor vagyok benne.

-Én csak annyit tudok hogy a végén én is benne vagyok.

-Igen néhány percig rólad is szó van. Bár miután minden fajta rekordot megdöntöttél nem nagyon csodálkozom.

-Na ne legyél irigy.

-Na figyelj ebben a részben benne vagyok.

Néhány óra múlva már szinte egy áldás volt az összes izmomnak hogy vége lett a sorozatnak. Igaz viszonylag kényelmes volt Lando válának dölve 4 órán át lustálkodni de mostanában nem vagyok ehhez hozzá szokva. Bár szerintem Jack már egy seprűvel kergetne és már ő maga kérné hogy bocsássanak el a csapattól ha ilyen lennék.

Lando gondolt egyet és elment futni. Most az egyszer irigyelem. Hogy őszinte legyek a testem most szinte kívánja hogy meg kínozam egy picit magam de a csapat orvos elő írt valami hülyeséget. Bár ahogy ismerem drága edzőmet holnap tuti bepótoljuk.

|2021.11.09.|