valóra vált álom LN ff.

|part 28|

LANDO NORRIS

Az egész nap tök jól alakult ameddig Grace be nem nyitott. Utána meg mintha kattant volna valami és olyan voltam mint a nem tudom mi. Mintha most vesztettem volna el életem szerelmét. Ja várjunk azért érzem így mert tényleg ez történt. Biztos együtt van Robertel és pont ez miatt nézett úgy ránk Grace. Tudom tudom elméletileg csak barátok. De számomra elég gyanús az a piros pulcsi ami a bőröndje tetejére raktam.

Rosa már néhány perce elment és én is ezt láttam jónak. A gondolat viszont nem hagyott nyugodni azzal kapcsolatban ami történt. De mégsem változtathatom meg a múltat. Most csak előre tekinthetek az interjúkra amit adnom kell. Nehéz lesz mivel az agyam fél perc alatt letud kalandozni arra a bizonyos történésre.

Charlotte szobájához felérve megráztam a fejem és próbáltam mindent kizárni mielőtt még bekopogtam volna.

-Te aztán pontos vagy-nyitott ajtót Charlotte boldogan. Hasonló mosolyt erőltettem arcomra miközben beljebb léptem. Szobája hasonlított az enyémre. Mondjuk nem csodálom miután ugyan abba a hotelban vagyunk.

-Na kezdjük ott hány interjúm van? -magamat nem zavartatva ültem le a földre. Bár nagyon Charlotte-ot se érdekelte.

-3 van. De nem hosszú. -csak kellemetlenül elhúztam a számat. Szerintem annyira világ fájdalmas fejet életemben nem látott Charlotte.

-Muszáj?

-Lando basszus ne hisztizzél kérlek. Gyorsan letudod maximum 20perc összesen.

-Jó jó nem panaszkodom.

Valamilyen szinten igaza volt Charlottenak. Fél óra alatt letudtam az egészet. Utána pedig mehettem le kajáért. Viszont nem lehetem annyira boldog. Már alapból a történtek miatt sem. De miután megláttam Josh-t a kezében egy jó nagy adag salátával már a síró görcs is kerülgetni kezdett. Miért? Csak egy jó okot mondjatok miért!

-Az szépen leteszed.

-Ne már! -raktam vissza a csirkés rizst -De hát ez is egészséges és neked is megfelelő meg az edzés tervnek is.

-Sajnálom de mivel ma nincs edzésed ezért ehhez kell folyamodni- Adta a kezembe az eddig szorongatott tányért.

-Amúgy hogy hogy nem éppen a szerelőkkel játszol?

-Hát szólnom kellett neked hogy egy picit mást kell enned. Meg amúgy is Rosa megjelent és mivel az ő szerelőiről van szó ezért inkább hagytam hogy barátkozzon meg velük. Tudod jól hogy még nem ismeri őket annyira.

-Igen igen. -mondtam szomorúan. Csak ne jöjjön velünk szembe.

-Na miért vagy ilyen szomorú? -lökött meg óvatosan.

-Majd fent elmondom. Persze ha átjössz.

-Jövök kölyök. Úgy sincs semmi dolgom jelenleg.

Felérve a szobámba hatalmas csörömpölésre figyeltünk fel. Az utca felől jött. Az ablakon kinézve egyből rájöttem mi történik. Ahogy az előre mindenki megjósolta körbe vettek minket. Fasza. Az esélytelenek nyugalmával ültünk le az ágyamra. Miközben megettem a késői ebédemet Joshal osztottam meg a néhány órája történteket. Igazából kedvem lett volna végig sírni meg az egész beszélgetést de arra sem volt erőm. Olyan elcseszettnek éreztem magam.

-Holnap lemondjuk a közös edzést vagy meg leszel vele?

-Ahogy döntesz. Most kibírok vele. Buliba viszont most nem hiszem ,hogy megyek. -gondolkodtam el a további dolgokon. Még csak délután 4 de már nem tudom hogy mit csináljak ha elmegy Josh. Lehet nekem is Rosa példáját kéne követnem és a szerelőimet kéne jobban megismernem. De egyszerűen semmi kedvem nem volt most a társasághoz.

-Ahogy gondolod. Nem hiszem hogy Zacknek feltűnik hogyha nem vagy ott.

-Ha iszik akkor tuti nem.

-Na kölyök egy élmény volt végig hallgatnom az élménybeszámolód de az edzés terv nem írja meg magától magát. Kis butus kell neki a segítség tudod. -viccelődött tovább. -Majd dumálunk. -veregette meg a válam.

-Szia. -szóltam utána. Majd csak azt hallodtam ahogy becsukódik az ajtó.

A napnak gyakorlatilag a fele telt el. Én meg itt ülök és azon gondolkozok vajon mit cseszhetem el. Nem kellett volna elmondanom? Hátha akkor csitulnak az érzéseim. De hát ez baromság. December óta szerelmes vagyok ebbe a lányba. December! Most meg már tavasz van. És végre sikerült kinyögnöm hogy szeretem erre benyit Grace. Ez még rosszabb mintha anyám nyitott volna ránk.

Inkább nem folytattam magam ostromlását. Elővettem a gépem majd a Netflixet megnyitva kerestem valami filmet ami eltudná kanyaritani más témára az eszemet. Nehezen de egy 10 percre sikerült is. A film végére már el is álmosodtam. Pedig még csak 6 óra. Na mindegy szerintem ledőlök pihenni. Aztán lesz ami lesz. 

Fogalmam sincs mennyi lehet az idő de úgy érzem valakinek nagyon hiányozhatok. Fül süketítően verte az a személy az  ajtómat. Az ablakon kinézve realizáltam hogy besötétedet. Mégis ki az aki engem ilyenkor keres? Egyáltalán ki keres engem? Felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő lámpát majd a telefonom keresésére indultam.  Nem tagadom majdnem megvakultam idő közben. Esküszöm sajnálom azt az embert aki ilyenkor keres. De hát Lando Norris vagyok rám aztán várni kell mindig.  Ezt az illető is tudhatná.   Valahogy de sikerült megtalálnom a készüléket amin millió értesítés fogadott. De ez nem is volt meglepetés. Na de az, hogy hajnali 2 az már igen. 8 órát aludtam? Nem ez nem lehet. Na mindegy most jobban izgat az, hogy mégis ki van az ajtóm elött. Már csak azért is érdekel mert megakarom verni. Hajnali 2 van ilyenkor ne zaklasson senki. Lassan és egyben fáradtan nyitok ajtót. Az utóbbin nem is csodálkozom na de azon hogy ki áll az ajtómban egyből leestt az álam. Még a szememet is megdörzsöltem de tényleg ő volt az. 

-Hello szépfiú. -mondta nevetve. Millió százalékban biztos vagyok benne hogy részeg. Már csak a viselkedéséből is ki tudom venni. Az a üveg pedig a kezében még többet elárul. De be kell vallanom még így is rohadt jól esett az új nevem. 

-Rosa részeg vagy. -na hát igen erre szerintem maga is rájött. Persze ha még egyáltalán magánál van és nem az alkohol irányítja a mozdulatait. 

-Nem tudom miről beszélsz. -mondta nevetve. Ó basszus. Most esett le. Őt is rothadtul megviselte a szobájában történtek csak  ő ezt úgy dolgozta fel ,hogy ivott. Igen igen. Megint gratulálok magamnak de mentségemre szóljon 3 perce keltem fel és hajnali 2 van. Az agyam egyenlő a nullával. Vagy inkább a mínusz 5-tel. 

-Gyere segítek. -léptem hozzá közelebb ő viszont csak hátrált. Nehéz lesz ágyba tuszkolni az már biztos. 

-Nem a segítségedért jöttem. -nevetett még mindig. 

-Nem érdekel miért jöttél...

-Biztos? -lépett közelebb majd lassan megcsókolt.