valóra vált álom LN ff.

|part 24|

LANDO NORRIS

-Te se bírod már a sok részeget igaz? -kérdeztem miután beengedtem. Hülye döntés volt bulit rendezni mikor tudom hogy utálja ezeket.

-Még csak néhány ember az.

-Bocsi hogy elrontottam az estédet. Biztos pihenni akartál volna vagy bármi.

-Most viccelsz. -nevete el magát. -Tök jól érzem magam. Csak már fáradt vagyok és lassan le is lépek és csak azért jöttem hogy tud hogy nagyon jól éreztem magam. Köszönöm hogy megrendezted ezt az egészet.

-Ez a legkevesebb ha már szülinapod van. -öleltem meg. -Mondjuk már nincs. -nevetem el magam.

-Jó 1 perce hivatalosan már nincs -nevetett ő is. -Segítesz össze kaparni Robertet és átvinni hozzám?

-Jézusom a ház ugye még egyben van. -léptem ki az ajtón. Robert még pia nélkül is képes lenne egy atom támadást elkövetni véletlenül nem még hogy ha iszik. Szerencsére mikor leértünk még egyben találtam az összes falat és bútort. Gondolom Max tartja a frontot.

-Robert Swartsman most azzonal gyere ide. Vége van a bulinak. -kezdte el rángatni Rosa.

-Srácok a bulinak vége kérlek titeket  menjetek el vagy menjetek tovább valami kocsmába. -húztam lejebb a zenét és próbáltam az embereket kiterelni a házból. Persze aki még jobb állapotban volt segítet. Mindenkitől elköszöntünk és végül csak 4-en maradtunk. Rosa Max  Robert és én.

-Robert kérlek. -bökdöste Rosa.

-Aludhat itt. Nem hiszem hogy sok gondot okozna. -nyugtatta Max Rosat ő azonaban annál makacsabb hogy ebbe így bele menjen.

-Ismerem jobb ha velem van. Anyjának is megígérem mindig hogy vigyázzok rá.

-Akkor aludj te is itt. -mondtam ki gyakorlatilag amire a legjobban vágytam. Bár tudom hogy úgy sem jön fel hozzám hogy megöleljen vagy bármi ilyesmi akkor is jó érzés azt tudni hogy egy házban vagyunk. Rosa egy kis gondolkozás után bele egyezet aminek szinte úgy örültem mint majom a farkának.

-Hozok le takarót. -ment fel Max. Remélem hogy party alatt össze barátkoztak és most nem lesz annyira kellemetlen nekik az hogy Rosa itt marad.

Az este még egy picit Max-el lent maradtunk és beszélgetünk Rosa-al majd fel mentem miután Max is ezt látta helyes döntésnek.

Reggel korán kelltem. Össze pakoltam néhány ruhát majd a konyhába siettem hogy össze dobjak valami reggelit magamnak. Bár még mindig nem vagyok az a konyha tündér típusú de azért egy szendvicset tudok készíteni. Miután megreggeliztem mentem is fel hogy elfogadhatóbb külsőt alkotam magamnak. Valami kényelmes ruhát elővettem a szekrényből majd a táskámmal együtt rohantam le a lépcsőn.

-jó reggelt. -mondta Rosa fáradtan mire az ütő is meg állt bennem egy pillanatra. Nem gondoltam hogy fent van.

-Neked is. -próbáltam el rejteni hogy az előbb mennyire megilyedtem tőle.

-Már mész is? -gondolom a táskákból gyanítja.

-Hosszú az út. -válaszoltam röviden.

-akkor nem tartalak fel. Anyud biztos már vár. -jobban bele gondolva biztos hogy így van. Tegnap délután szóltam neki hogy lemegyek ő pedig szó szerint megörült az örömtől.

-Biztos. -mosolyogtam rá.

-Szia. -köszönt el tőlem. Kis aranyos. Én is viszonztam majd a kulcsomat magamhoz véve léptem ki az ajtón. A gyönyörű szép kocsimat megcsodáltam majd be ültem. Még mindig nem hiszem el hogy ilyen jó csapat autót kapok csak azért mert kockáztatom már gyerek korom óta az életem.