valóra vált álom LN ff.

|part 39|

Rosa Lyons

A betegségből hamar kigyógyultam. Így nem szedtem össze még több hátrányt a bajnokságban. Sőt az elmúlt hetekben, elmolndhatom magamról ,hogy nagyon jó formában vagyok. Elmúlt 3 versenyen mindig megtudtam szerezni az egyik dobogós helyezések egyikét. Így feljöttem a harmadik helyre a bajnokságban. Hátrányom is elég kevés Verstappenhez képest. Bár Monacoba majdnem nekem jött ahhoz képest nagyon nem keveredtünk mostanában vitába. Sőt  Kanadában még körökön keresztül csatáztunk a győzelemért. Végül én jöttem ki belőle vesztesen. De amúgy jó verseny volt. 

A következő verseny hazai terep lesz. Minden fajta szempontból. Ugyan is haza tér az F1. Brit nagydíj. Silverstone. A legjobb verseny a szezonban. Őszintén mondom. Imádom a hej varázsát. Ha tehetném a pálya közepén élnék. 

Már most érzem az egész varázst. Pedig csak Roberttel együtt ülök egy kávézóban London belvárosában. Ha már itt lesz verseny akkor meg kell adni a módját. Úgy is régen láttam már. 

-Na és mit gondolsz? Milyen lesz a hétvége?-kérdezte tőlem miközben bele ivott a tejes kávéjába. 

-Fogalmam sincs. Izgulok és egyszerre azt akarom ,hogy már csütörtök legyen. De közben meg félek is. Nagyon vegyes ez az egész. 

-Miért félsz? Jó a kocsi csalódást nem fogsz okozni. Hazai pályán is vagy. 

-Lando beakar mutatni a családjának. Így szerda este elmegyünk egy étterembe. 

-De ez tök jó dolog. Már mint valamikor úgy is át kell esni ezen. Jobb hamarabb mint később. 

-Jó igaz . De nem tudom. Félek nem fognak kedvelni. -mondtam szomorúan. 

-Ne már. Ne gondolj ilyet. Landot boldoggá teszed és ott vagytok egymásnak mindenbe. Már csak ezért is bírni fognak. -nyugtatott a volt csapattársam. 

-Köszi , hogy így gondolod. -mosolyogtam rá. 

-Legjobb barátom vagy. Legkevesebb ,hogy támogatlak. 

-Szeretlek te barom. -öleltem meg .

-Én is te hülye. -borzolta össze a hajam. -Na de mi a mai program?

-Nem terveztem semmiféle programot. -mondtam őszintén. Londont már körbe jártuk néhányszor így nem láttam sok értelmét egy város nézést be iktatni. 

-Én sem. -gondolta végig Robert.

-Gyere át. Nézzünk filmet. Aztán beszéljük ki az életünket. Lando úgy sincs otthon. Haza ment szüleihez. 

-Adom. -mondta csillogó szemekkel. -Na akkor menjünk. 

Miután haza értünk kezdődött ám az igazi Roberto x Rosalina délután. Szomorú filmeken sírtunk. Tanácsokat adtunk egymásnak. Durva balesetes videókat néztünk. És nagyjából mindenen nevettünk. Pont mint régen. Ez már hiányzott. Hiába van itt nekem Lando. Robert azért Robert. Őt nem lehet felül múlni. Talán ha kettő lenne belőle. De az meg már háborúhoz vezetne szóval azt inkább nem vállalom be. Hajnalok hajnaláig nálam volt. És csak 4 óra körül ment vissza a hotelbe. Bár fogalmam sincs miért nem aludt nálunk. 

Ajtó nyitódására keltem fel. Pedig tök jó álmom volt. Erre megzavarnak. Hihetetlen. De talán az tud kárpótolni ,hogy Lando volt az. Nem tudtam ,hogy haza ért már. 

-Szia. -ült le mellém. 

-Nem úgy volt szerdán jössz? -néztem hunyorogva rá. A szemem még mindig nem szokta meg a fényeket. 

-De úgy volt. De tesóm beakart jönni a városba. Így elhoztam. Bár most még Londonban van. Jobb ha felkészülsz mivel nálunk lesz most. 

-Aha értem. -ásítottam egy nagyot. -Mi várj. Az egyik tesód itt lesz nálunk? Melyik? Mikor jön? Miért nem szóltál hamarabb? -árasztottam el a kérdéseimmel. Álmosságom egy pillanat alatt elszállt.