valóra vált álom LN ff.

|part 38|

Lando Norris

Szuper. Rosa kidőlt a hétvégére. Daniel ugrott be végül a helyére. Aki viszonylag jó munkát végzet és az időmérőn 5. lett. Bár én szereztem a pole pozíciót én leginkább a hotelben lévő barátnőm miatt aggódtam. Sajnáltam szegényt. Lemarad a pont versenybe és ráadásul az egyik legjobb pályáját kell kihagynia.

Este felhívtam egy kis időre. Elújságoltam neki a napom és meséltem neki egy picit arról hogy hogy viselkedett az autó. Bár 20 perc után elaludt én akkor is végig mondtam. Hátha hallja még.

Ma meg már verseny van. Reggeli teámat szürcsölgetve egy Team Quadranos pulcsiban léptem be a paddock fenség területére. Viszonylag korán volt még így alig voltak kint emberek. Csak Estebannal találtam szembe  magam akinek köszöntem.

Motor home-ba a mérnökömmel találkoztam és az egyik kávézó főnökömmel. Már nagyba beszélgettünk mikor megjelent az ausztrál.

-Jó reggelt. -huppant le mellém.

-Tessék. -tolt elé Zack egy kávés poharat.

-Kösz. -ivott bele.

-Na lassan megbeszélés. -nézett az órájára. -Gyertek mert 2 perc és kezdünk. -állt fel az asztaltól majd a szokásos szoba felé kezdett el menni.

Megbeszélés után volt még egy kis időm ebédig. Addig a szobámba pihentem. Vagy telefonoztam éppen amihez kedvem volt. Majd lementem kajálni rá egy félórával pedig Danielel nevetgélve mentünk el a pilóta parádés helyszínhez.

-Képzeljétek el. -kezdte Yuki. -Pierre tegnap megevett egy egész tál Sushit. Még az én részem is.

-Yukino ez nem is igaz. -durcizott be Pierre. -Csak az én részemet meg a tiédnek a felét ettem meg.

-Pierre hogy merészelted. -mondta Daniel mellettem állva.

-ahj ez így unalmas volt. Mond már úgy a nevét ahogy szoktad. -mondta a másik jó cimborám, Carlos.

-Pierre Gaslyyy. -mondta ki Daniel mire mindenki nevetni kezdett.

-Hallod fiam beszédem van veled. -karolt át Carlos.

-Hallgatlak. -néztem fel rá.

-Jólvan gyere arrébb. -lökött picit meg.

-Te együtt vagy most Rosaal? -kérdezte mikor biztos volt benne hogy senki sem hallja.

-Persze.-mondtam mosolyogva. -Már egy jó ideje.

-Na mivan Norris csak nem szerelmes vagy. -lökött meg egy picit.

-De az vagyok. -ismertem el.-Hisz még a háttérképen is ő és megbolondulok abba hogy ez a 2. nap hogy nem is láthatom élőben.

-Üdvözölek a szerelem világába. -nyújtotta felém a kezét amit el is fogadtam.

-Jó érzés itt lenni. -mondtam mosolyogva.

-Na menjünk. -indult el Carlos én meg utána mentem.

-Nyerni fogsz ma? -kérdezte mikor éppen mentünk a kamionokhoz.

-Ja elmélet fogunk. Remélem gyakorlatba is.

-Mikor lettél ilyen pozitív. Csak nem Rosa miatt.

-hagyjál már -fordítottam neki hátat és inkább ki integettem a közönségnek.

-Na ne már. Annyira élvezem hogy tudlak szivatni.

-Látom. -néztem rá hátra.

És... Igen. Carlos egész végig csesztetett. De még a motor home-ig vezető út alatt is. A végén már majdnem lecsaptam. De szeretjük a hülye fejét ezért inkább nem törtem el az orrát.