valóra vált álom LN ff.

| part 31 |

LANDO NORRIS

Egyszerre  kellemes bizsergés és a bűn tudat fogodt el mikor felkeltem. Utáltam magam ez az egész miatt. Félek hogy Rosa csak azt hiszi  játszani akarok vele. Ami valamilyen szinten érthető miután itt fekszik mellete.

  Mosolyogva néztem végig a lányon. Haja félig az acrába lógott  amit lassan el is türtem onnan. Kicsi kezét a mellkhasamon pihentette. A pólom pedig tökéletesen áll rajta. Mikor lettem ennyire szerelmes? 

Sose éltem haltam a szerelemért talán eddig ezért nem is volt normális kapcsolatom. De mintha Rosanál másként éreznék. Már csak ha rákondolok a szívem kiugrani készül. Ezért is fáj a jelenlegi kapcsolatunk. Csak játszadozunk de nem jutunk sehova.

Lassal kelltem fel mellőle. Tekintettel arra hogy még csak reggel 5 óra. Bár elgondolkodtam azon hogy felkeltsem hogy halljam édes hangját még sem tettem meg. Inkább kimentem az erkélyre egyet levegőzni. Gondolatom azonban még mindig Rosan járt. Nem tudom kiverni a fejemből. Pedig elkénne felejtenem. Nem lehetünk együtt. Még a randik és az együtt töltött idő ellenére sem. Az meg már csak hab a tortán hogy vele gyűröm össze a lepedőt ,majdnem minden este.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el mikor megéreztem Rosa kezét a válamon. Lassan néztem fel rá ,ő viszont csak a vàrost csodálta. Nem csodálom mivel tényleg szép.

-Min gondolkodtál el ennyire?-szólalt meg hirtelen.

-Csak a hétvégén gondolkodtam. Hosszú és unalmas de egyben izgalmas.

-Mint mindig. De ez az életünk. Nem tudnánk mást csinálni.

-Hát nem. Mi ezek vagyunk. Ezért dolgoztunk mindig is. Most meg már csak élvezni kell.

-Úgy hogy ma oda megyünk és elhozzuk az első két helyet . -tetszett Rosa ötlete. Imádom ezt a pályát akkor miért nem mehentnénk egyből gyorsan. Csak nehogy törés legyen a vége. -Lassan viszont mennem kéne.

-Hát igen. -mondtam szomorúan.

-Jobb ha tényleg megyek. Mielőtt még valaki észre vesz. -indult el befelé ahová én is követtem.  -Meddig leszel ma kint?

-Fogalmam sincs őszintén. Ha jól néztem meg akkor a forgatás a kettő között lesz szóval interjúk után jöhetünk.

-Ja hát én nem. -mondta szomorúan miközben öltözködni kezdett. -Este még beraktak nekem valami fotozast. 

-Szegénykém. -érztem vele együtt.

-ez aztán őszinte volt. -nézett rám nevetve ami engem is megmosolyogtatott. Imádom mikor boldog.

-Az voltam. -tettem fel védekezően a kezem.

-Inkább vedd fel a telefonod. -utasított igazából nem nagyon érdekelt hogy éppen valaki keres. -Én úgy is megyek. -jó igaza van. Miután elköszöntem tőle a telefonomért mentem. Még mindig korán reggel volt így nem nagyon értettem ki keres ilyenkor. Mi van ha még alszom?

__________________________________

-Szia kicsim. -hallodtam meg szinte egyből anyukám hangját mikor felvettem a telefont. Jó neki elnézem hogy ilyenkor hív. De a tesóimmal nem ez lenne a helyzett.

-Szia anya. Mi újság? Hogy hogy hajnalok hajnalán felhívsz?

-Csak a szokásos. Szeretném ha tudnád hogy hiányzol nekünk. Barcelonába pedig majd jövünk.

-Na jó tényleg? -pörögtem be egyből. Ha az óra nem mutatna reggel fél 6-ot talán már most ronám a köröket a pályán.

-Addig viszont vigyázz magadra jó?