valóra vált álom LN ff.

|part 13|

LANDO NORRIS

Lassan már a 10. adag szeszes italal teli pohár tartalma csúszik le a torkomon ami jelenleg minden támaszom. Dany már kidölt ahogy Charlotte is de úgy érzem ,hogy a többiek is mindjárt kidölnek és csak más nap látom majd őket újra normális formában. Jó igaz én sem vagyok már a legjózanabb de azért van egy kis különbség köztem és a földön fekvő Dany között.

-Lando -szólt utánam Rosa miután már készültem bemenni. -Hova mész?

-Aludni. -válaszolok egyszerűen mire Grace nevetni kezd.

-igaza van én is megyek. -dőlöngél be Michael és mellettem elhaladva bemegy az egyik szobába.

-Ott egy macska! -kiállt fel Grace mire Rosa-al oda kapjuk a tekintetünket Grace meg a kerítés felé kezd rohanni.
-Édes kis bogaram gyere ide anyucihoz. -ült le a kerítés mellé. Szegénykém sokat ivott így ahogy leült kb. egyből el is aludt.

-Na gyere beviszlek. -húzom fel a lányt az ülőgarnitúráról mielőtt még bealudna.

-Miért fáj ennyire a fejem?! -nézett rám zavarosan miután fel kellt. -Lando ugye nem fogok meghalni?

-Nem fogsz. -nyugtatom meg bár már annyira részeg ,hogy még csoda ,hogy tudja ki vagyok.

-Rosszul vagyok. -dönti a fejét a mellkhasomnak és lassan lehúnyja a szemeit majd újra kinyitja. Lassan felvettem a lányt és bevittem a konyhába ahol kerestem valami gyógyszert és egy pohár víz mellett oda adtam neki.

-Vedd be hidd el jobban leszel. -adtam át neki az orvosságot amit egy unott arccal elvett tőlem.

-köszi. -mondta rohadt fáradtan. -hozol ki takarót?

-Biztos ,hogy nem alszol itt. -néztem rá szigorúan és elvedtem tőle az üres poharat.

-Mozdulni nem bírok. -feküdt le a földre.

-Akkor beviszlek. -nyújtottam felé a kezem amit egy kis hezitálás után el is fogadott így előttem állt.

-Nem kell valahogy be botorkálok. Inkább menj és aludj te is. -ölelt meg. Nem tudtam mennyire jó ötlet mivel igaz ,hogy már rohadt fáradt vagyok de nem hagyhatom magára a még nálam is részegebb lányt.

-Szó nincs róla. Állni is alig tudsz.

-Jó -mondta fáradtan mire lassan felemeltem és bevittem a szobába ahol lassan letettem az ágyra. -Lando?

-Igen? -ültem le mellé.

-Kérlek ne menj el. -fogta meg a kezemet mire elmosolyodotam.

-Nem terveztem. Rohadt szarul vagy nincs szívem ilyen állapotban magadra hagyni.

-köszönöm ,hogy itt vagy. -húzza magára jobban a takarót.

Lefeküdtem mellé és a telóm és a fejhallgatóm elő szedve kezdtem el zenét hallgatni. A szokásos play listtem hallgatam. Nem hosszú még csak nem is lehetne igazi lejátszási listának hívni mivdl maximum van rajta 10 zene. De mindegyiknek van egy története ami vagy boldogságot okoz vagy legszívesebben egyedül egy szobába a falnak verném a fejem ,hogy miért van ez.

-Nem alszol? -kérdezte a honfitársam értetlenül.

-De csak nem vagyok fáradt. -hazudtam egy picit de egyszerűen most csak gondkodni akartam.

-Mi a baj? -ült fel a lány és  csillogó rám nézett. -Tudod bennem megbízhatsz.

-Semmi. -próbáltam a témát terelni.

Nehéz lenne a történtek után beszélni róla. Elvesztettem a legjobb barátom néhány hónapja. Igen Carlosról van szó aki mindennél többet jelentett mivel ő volt a legjobb barátom.

-Kérlek ne is mond azt ,hogy nincs semmi baj látom rajtad. -kérlelt már szinte de erről még senkinek nem beszéltem és nem is fogok. Csak csendben hallgatok zenét és így tökéletes. -Jó akkor kit hallgasz?

-Happier Than Ever...

-Te komolyan hallgatsz Billie Eilish-t ? Bocs de belőled nem néztem ki.

-Csak ritkán de leginkább csak ezt a számát. -mutattam meg a telómat.

-És miért pont ezt?

-Meg van gondolom az a mondat mikor azt mondj ,hogy : "You made me hate this city"

-Persze ,hogy meg van. Én is szoktam ezt a zenét hallgatni. -kezdett el nevetni.

-Szóval erről mindig Carlos jut eszembe mert tényleg megutáltatta velem Barcelonát. -hajtom le a fejemet és újra szomorú vagyok. Ja várj ez nem is annyira újdonság mivel én mindig az vagyok kivéve ha olyan emberekkel vagyok együtt akiket szeretek.

-Már nem vagytok legjobb barátok igaz?

-Már nem.

-Miért?

-már mindegy. -mondom ki szomorúan.

-Egy barátság sosem mindegy.

-úgy beszélsz mintha nem is lennél részeg.

-Mert nem is vagyok. -néz rám komolyan és úgy érzem , hogy ez nem az a tipikus részeg embertől érkező mondat. -Nem ittam sokat és még magamnál vagyok csak egy picit fájt a fejem. Meg hát nem akartam a többiek kedvéd elrontani így úgy csináltam mintha az lennék. -ha vissza megyünk Angliába eskü beíratom a színházba színésznek.

-Profi színészi állás nem érdekel? Van egy ismerősöm. -erre csak nevetni kezd.

-Viszont ha nem gond akkor be vágom a szunyát. -húzta fel magára nyakik a takarott mire csak elmosolyodottam.

-Jó éjt. -símogattam meg az arcát.

-Neked is. -válaszolt a hasára fodulva.

Rosa már rég aludt mikor én még mindig a hajával játszottam és gondolkodtam. Egy idő után viszont elálmosodtam és lassan átölelve a lányt feküdtem le mellé. Ő erre egyből felébredt és egy álmos pillantást vetett rám azonban azzonal vissza feküdt aludni csak most hozzám bújt.

|2021. 09. 26.|