LANDO NORRIS
2021 12 19
Rosa iránti érzelmeim egy grammot sem csökkent sőt inkább nőt ami kezd megilyeszteni. Folyamatosan csak rá gondolok, a gyönyörű zöld szemeire ami már az első találkozásunknál már elvette az eszemet. Az együtt töltött esténk óta nem beszéltünk sokat. Szerintem túlzok ha üziben 10-szer kerestük egymás társaságát. Pedig jó sok idő eltelt.
Néhány napja haza jöttem ,hogy kikapcsoljam az agyam. Meglátogattam tesómékat és az édes kislányukat. Flot a kórházban és azért sokszor felnéztem a kisebb húgomhoz is aki depiskedik egész nap a szobájába. Anya hála istennek már jobban van. Nehezen dolgozta fel a történéseket. Apa meg hát apa vele elmentem egyet túrázni. Pont mint régen. Csak nem jött velünk Oliver.
Reménykedtem abban , hogy itt talán picit eltudom felejteni Rosat és a történteket ami az utolsó este történt. Olyan nyugodt voltam ahogy hozzám bújva aludt. Ha csak rá gondolok a szívem hevesebben ver. Talán ezért is van az ,hogy esténként órákon át nem tudok aludni és csak a plafont bámulom és néha néha beugrik a csók , ölelés, puszi meg a többi ilyen dolog.
Hajnali 2 van már megint nem alszok és csak rá gondolok lassan már kezdek bele hülyülni. Az ajtó kopogás zavart meg de ki az a családból aki a depis húgomon kívül még ilyenkor fent van. Lassan lépkedtem az ajtó felé és mikor azt kinyítotam anya állt előttem.
-Te hogy hogy még fent vagy? -kérdeztem tőle.
-Csak biztosra akartam menni az elméletemmel.
-Milyen elmélet? Anya kérlek ezt fordítsd le nekem angolra. -néztem furán anyumkámra miközben neki döltem az ajtó félfának és onnan néztem őt.
-Egész nap fáradt vagy karikások a szemeid és 10 órakor kellsz jobb esetben. Tudom jól , hogy lusta vagy de az azért nem délben kellsz.
-Wow. Jók a megfigyelő képeségeid.
-Na bögd ki mi a baj. -kérlelt engem mire csak beinvitáltam a szobámba és leültetem az ágyra én meg lefeküdtem mellé.
-Van egy lány... Egy lány akit egyszerűen elkéne felejtenem mert nem lehetünk együtt de nem tudom. Sőt mióta utoljára láttam még többet érzek iránta pedig egyáltalán nem kéne.
-Miért nem lehetek együtt? A szívnek senki nem parancsolhat.
-Csak a fönökünk. A csapattársamról Rosaról van szó.
-aj édes fiam te ,hogy tudsz mindig ilyen lenni.
-Mégis milyen? Egyszerűen csak szerelmes vagyok.
-Mikor látad utoljára.
-Mikor? Akkor mikor elköszöntünk egymástól a házánál. Én vittem haza miután leszállt a repülő.
-És azóta besztetek.
-Néhányszor igen.
-Miért érzem úgy ,hogy más is történt?
-Mert történt is. -sóhajtottam nagyot majd anyára néztem. -Az előtti este Charlotte felvetette az ötletett ,hogy miért nem viszem el vacsizni erre én a saját pihenőmből csináltam valami romanikus cuclit. Vettem neki egy gyönyörű nyakláncot és Daniel tanácsát kikérve mert ugye bár Danielt már vagy 4 éve ismeri vettem neki egy plüss macit. Nagyon örült az ajándékoknak sőt az egész estének. -Nagy levegőt vettem majd folytattam. Anya csak halkan figyelt. -segítettem felrakni neki a nyakláncot majd megfordult és megcsókolt. Persze utána néhány másodperc múlva elhúzódott tőlem és bocsánatot kért bár fogalmam sincs hogy miért tette. Csak a szívemet tette tönkre azzal a mozdulattal ahogy eltolt magától.
YOU ARE READING
valóra vált álom LN ff.
RomanceRosa Lyons vagyok. F2-es pilóta és a McLaren F1-es csapat első számú teszt pilótája. Az álmom a F1 amire eléggé sok esélyem van mivel mint mondtam már tesz pilóta vagyok és még szemtelenül fiatal is. Tudom , hogy ez az egész mennyi munkával jár de k...