valóra vált álom LN ff.

|part5|

LANDO NORRIS

2021 12 19

Rosa iránti érzelmeim egy grammot sem csökkent sőt inkább nőt ami kezd megilyeszteni. Folyamatosan csak rá gondolok, a gyönyörű zöld szemeire ami már az első találkozásunknál már elvette az eszemet. Az együtt töltött esténk óta nem beszéltünk sokat. Szerintem túlzok ha üziben 10-szer kerestük egymás társaságát. Pedig jó sok idő eltelt.

Néhány napja haza jöttem ,hogy kikapcsoljam az agyam. Meglátogattam tesómékat és az édes kislányukat. Flot a kórházban és azért sokszor felnéztem a kisebb húgomhoz is aki depiskedik egész nap a szobájába. Anya hála istennek már jobban van. Nehezen dolgozta fel a történéseket. Apa meg hát apa vele elmentem egyet túrázni. Pont mint régen. Csak nem jött velünk Oliver.

Reménykedtem abban , hogy itt talán picit eltudom felejteni Rosat és a történteket ami az utolsó este történt. Olyan nyugodt voltam ahogy hozzám bújva aludt. Ha csak rá gondolok a szívem hevesebben ver. Talán ezért is van az ,hogy esténként órákon át nem tudok aludni és csak a plafont bámulom és néha néha beugrik a csók , ölelés, puszi meg a többi ilyen dolog.

Hajnali 2 van már megint nem alszok és csak rá gondolok lassan már kezdek bele hülyülni. Az ajtó kopogás zavart meg de ki az a családból aki a depis húgomon kívül még ilyenkor fent van. Lassan lépkedtem az ajtó felé és mikor azt kinyítotam anya állt előttem.

-Te hogy hogy még fent vagy? -kérdeztem tőle.

-Csak biztosra akartam menni az elméletemmel.

-Milyen elmélet? Anya kérlek ezt fordítsd le nekem angolra. -néztem furán anyumkámra miközben neki döltem az ajtó félfának és onnan néztem őt.

-Egész nap fáradt vagy karikások a szemeid és 10 órakor kellsz jobb esetben. Tudom jól , hogy lusta vagy de az azért nem délben kellsz.

-Wow. Jók a megfigyelő képeségeid.

-Na bögd ki mi a baj. -kérlelt engem mire csak beinvitáltam a szobámba és leültetem az ágyra én meg lefeküdtem mellé.

-Van egy lány... Egy lány akit egyszerűen elkéne felejtenem mert nem lehetünk együtt de nem tudom. Sőt mióta utoljára láttam még többet érzek iránta pedig egyáltalán nem kéne.

-Miért nem lehetek együtt? A szívnek senki nem parancsolhat.

-Csak a fönökünk. A csapattársamról Rosaról van szó.

-aj édes fiam te ,hogy tudsz mindig ilyen lenni.

-Mégis milyen? Egyszerűen csak szerelmes vagyok.

-Mikor látad utoljára.

-Mikor? Akkor mikor elköszöntünk egymástól a házánál. Én vittem haza miután leszállt a repülő.

-És azóta besztetek.

-Néhányszor igen.

-Miért érzem úgy ,hogy más is történt?

-Mert történt is. -sóhajtottam nagyot majd anyára néztem. -Az előtti este Charlotte felvetette az ötletett ,hogy miért nem viszem el vacsizni erre én a saját pihenőmből csináltam valami romanikus cuclit. Vettem neki egy gyönyörű nyakláncot és Daniel tanácsát kikérve mert ugye bár Danielt már vagy 4 éve ismeri vettem neki egy plüss macit. Nagyon örült az ajándékoknak sőt az egész estének. -Nagy levegőt vettem majd  folytattam. Anya csak halkan figyelt. -segítettem felrakni neki a nyakláncot majd megfordult és megcsókolt. Persze utána néhány másodperc múlva elhúzódott tőlem és bocsánatot kért bár fogalmam sincs hogy miért tette. Csak a szívemet tette tönkre azzal a mozdulattal ahogy eltolt magától.