valóra vált álom LN ff.

|part34|

Lando Norris

-Emberek -álltam fel miközben elkiáltottam magam. Hirtelen mindenki felém nézett majd mikor megtudták hogy mondani szeretnék valamit egyből el is halkultak. A médiás emberek videózni kezdtek így kétség kívül ez benne lesz az e heti unboxedbe. -Először is remélem mindenki jól lakot. -erre persze a fél társaság nevetni kezdet. -Másodszor pedig szeretném megköszöni az egész hetes munkát. A mérnököktől kezdve a takarító nőig. Büszke vagyok rátok. Más akire meg büszkék lehetünk a mellettem ülő hölgyecske. Első dobogód itt. -mondtam mosolyogva majd mindenki tapsolni kezdet. -Ennyit szeretem volna. Holnap utazunk vissza. Remélem mindenki be van pakolva. -ültem vissza a helyemre. A beszédemet nagy ovációval fejeződött be. Mindenki tapsolt mosolygott. Szóval minden tökéletes volt.

-Holnap 11 órakor mindenki a reptéren! -mondta Andreas. -Nem késni.-nézett ránk. Mi csak bólintottunk.

-Na milyen voltam?-néztem Rosara aki csak szégyenlősen le vette rólam a tekintetét. De aranyos.

-Tökéletes. -mosolygott rám. -Menjünk fel.-mondta hisztisen néhány perc múlva. 

-Benne vagyok. -mosolyogtam rá. -Csak menj előre mert gyanús lesz. -suttogtam neki.

-Nálad tali. -vette ki a zsebemből a kulcsom.

Elköszönt mindenkitől aztán fel ment. Nagyjából 20 perc múlva én is így tettem. Mindenkitől elköszöntem és felmentem Rosahoz. 2 kopogtam mire ő egyből kinyitotta.

-Eluntam az agyam. -jelentette ki mikor beléptem az ajtón. 

-Hercegnőm sietem ahogy tudtam. -mosolyogtam rá.

-Beszélnünk kell. -mondta komolyan. Egyik székre leült és mintha csak azt várta volna hogy én is leüljek. De nem így tettem Simán csak ott álltam és figyeltem rá. -Túl sokan tudnak rólunk. Félek hogy Zack vagy Andreas esetleg bármelyik csapattag megtudja. - állt fel idegesen. Látom teljesen ki van már ettől a témától.

- Én is félek de nem tudunk mit tenni. Sajnos egy csapatban vagyunk. Már mint nem sajnos mert akkor nem lennénk jóba. Nem lehetnék veled. Nem lenne ilyen gyönyörű csapattársam.

-Lando nyugi értem hogy gondoltad. -csókolt meg amivel megint kezdődik minden. -Bocsi. -húzódott el mire csak kérdőn néztem rá. -Pont most beszélek róla hogy félek hogy lebukunk erre...

-Rosa. -szakítottam félbe. -Csak mond ki mit érzel. Ne játszadozunk többet egymással mert kikészülök. -mondtam őszintén mire csak elmosolyodott majd csillogó szemekkel mondani kezdte.

-Amióta veled voltam éjszaka a motor home-ba azóta vonzódom hozzád. Bármikor megölelsz vagy csak rám nézel úgy érzem hogy meghalok. És mikor szintet lépet ez az egész akkor meg hihetetlen volt. Imádom ahogy megcsókolsz bármikor mikor meglátsz rám mosolyogsz gondoskodsz és aggódsz miattam. Ugyanakkor meg van az is mikor csak csapattársak vagyunk és órákig röhögünk a semmin. És hát na szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. -Egyszer sem nézet fel rám de pont így volt aranyos. Ahogy zavarban volt és közben el-el mosolygott. Nem mert rám nézni mert félt.

-Rosa azt szeretném hogy velem legyél. -mondtam ki őszintén mire rám nézet. -Szeretlek. -léptem hozzá közelebb majd megcsókoltam. Ő viszonozta majd rám mosolygott. -Leszel a barátnőm? -néztem rá mire válasz képen kaptam egy csókot.

-Hát persze. -mondta elérzékenyülve.

-Na ne sírj. -öleltem magamhoz mire csak elnevette magát.

-Nagyon szeretlek. És soha többet nem akarok nélküled lenni. -mondta őszintén és még erősebben átkarolt.

Imádom ezt a lányt. Az összes porcikáját. Mindenét. Azt ahogy mosolyog ahogy nevetve sír vagy sírva nevet. Nekem mindegy hogy éppen hogy néz ki. Egy a fontos nekem az hogy szeretem.