Piros Lap (Befejezett)

6. fejezet

HATODSZOR keltem fel az éjszaka közepén. Az estélyről hazaérve ledobáltam minden göncömet és rögvest bevágódtam a párnák közé. Elkapott a mély és elviselhetetlen depresszió. Képtelen voltam aludni, megállíthatatlanul járt az agyam. Cikázott a múlt és a jelen között. Szerettem volna élvezni az életet, újból átélni azt az érzést mikor a túlcsorduló érzelmektől fűtött szíved szét akar robbanni. Azt a kellemes várakozást, mielőtt felveszed a telefont és sürgető érzést, hogy találkozzatok.

Hajnali hármat mutatott a TV állvány alján lévő digitális óra, mikor a telefonom pittyegésére felültem az ágyban. Új követés mihablazic25-től. Csak elkerekedett szemekkel bámultam a telefonom és rányomtam a viszonzásra. Le sem zárt a mobilom, azonnal érkezett egy üzenet.

mihablazic25: „Ha nem tudsz aludni, minek szaladtál világgá?„

Pár perc gondolkodás után teljesen kiröppent az álom a szememből és válaszoltam.

mia_inguscio: „Sürgős dolgom akadt." – készülékkel a kézben mosolyogtam, miközben begyűrtem a hátam mögé még két párnát.

mihablazic25: „Sikerült elintézned?"

Tudtam, hogy vérszívásból írja, így folytattam a témát.

mia_inguscio: „Persze. Te miért nem alszol?"

mihablazic25: „Folyamatosan egy vöröshajú csaj jár az eszemben. Nem ismered véletlenül?"

Nem láthatta, de teljesen elpirultam zavaromban és megpróbáltam terelni a témát.

mia_inguscio: „Mondd meg neki, hogy feküdjön le aludni és hagyjon pihenni téged is."

mihablazic25: „Mia, kérlek feküdj le aludni és hagyj békén. Persze előtte ígérd meg, hogy reggel iszunk egy kávét."

mia_inguscio: „Megígérem."

Ezután már félretettem a mobilt és mosollyal az arcomon indultam álmodni egy igen magas és kifejezzen jóképű focistáról.

Másnap rettentő fáradtan ébredtem, úgy éreztem, hogy átgázolt rajtam egy kamion, míg én takarók alatt egy másik világban jártam. Magamra kaptam egy farmert és hosszú pólót, kontyba kötöttem a hajamat és orromra tolva a napszemüvegem indultam is a pizzériába. Mindig szerettem hamarabb érkezni, így volt még időm leülni írni és átnézni az üzeneteimet. Én voltam a soros a nyitásban. Még le sem állítottam a motoromat, mikor megpillantottam az üzlet előtt ácsorgó srácot. Világos farmert viselt, fehér pólóval. Természetesen pont olyankor, amikor a mosott szar jobban nézett ki nálam. Lazán támasztotta a falat és miután észrevett elmosolyodott. Megzabolázva őrülten verdeső szívem, felszegett fejjel kerestem elő a pizzéria kulcsát és mellé léptem.

-Mit keresel itt? – kérdeztem tőle.

-Jó reggelt neked is. – vonta fel a szemöldökét mielőtt elmagyarázta volna. – Tegnap ígértél nekem egy kávét, de nem válaszoltál a kérdésre, hogy hol és mikor, így vettem a bátorságot és úgy gondoltam ez lenne a megfelelő helyszín.

Némán bólintottam egyet, beengedtem magunkat és kiriasztottam.

-Foglalj helyet. – mutattam a székre, azután ledobva a táskámat, beálltam a pultba. – Milyen kávét kérsz?

-Presso-t, két cukorral és tejszínnel. – válaszolta, miközben a pulton lévő kis táblát igazgatta. Lefőztem a kávéját, majd a sajátomat is, amit hihetetlen módon ugyanúgy ittam. Amint elé toltam a bögrét, kisétáltam és leültem mellé.

-A vendégem vagy. – kortyoltam bele a forró italba.

-Akkor ez nem is igazi randi. – húzta el a száját feltűnően.