ÖRÖKKÉ képes lettem volna a karjai között feküdni, de Alessia Davide szervezésének köszönhetően nem tehettem. Miha észrevette, hogy mocorgok, mert nevetve ölelt magához.
-Készülődni kell, igaz? – puszilta meg a halántékom.
-Csak, ha nem akarunk kikapni. – ültem fel és magamra tekertem a takarót.
-Én megkockáztatnám... - bújt a vállamhoz, de ellentmondást nem tűrően pattantam talpra.
-Zuhanyozz le és öltözz fel, különben életünk végéig megvetéssel pillant majd ránk!
Miután kiadtam parancsba a készülődést, én voltam aki megszegte azt, ugyanis belopództam mellé a zuhany alá, miközben Akhilleusz kaparta az ajtót.
Már talpig fessben ácsorgott, mikor én még bugyiban és melltartóban válogattam a szekrényemből félig kilógva. Óvatos simítást éreztem a hátsómon, mire nagyot ugrottam és vállba ütöttem.
-Elég! Erre lesz még annyi időnk, amennyit csak szeretnénk. Most tegyük boldoggá a kisasszonyt. – akasztottam le egy fekete-ezüst miniruhát, majd előtúrtam egy hozzá illő magassarkú csizmát. Óvatos smink és göndörre szárított tincseim után késznek nyilvánítottam magunkat.
A ház elől gyalog indultunk, nem volt távolság az üzlet. Összekulcsolt kezeink percről, percre nagyobb boldogságot okoztak.
-Annyira szeretem így a hajad. – mosolygott, én pedig fejcsóválva torpantam meg a jól ismert ajtó előtt. Nagy levegőt véve léptünk be az otthonos térbe, ahol azonnal tapsvihar és ujjongás fogadott. Hirtelen nem tudtam hová tenni az egészet, de meglátva az ismerős arcokat, elpirultam.
Ott volt az egész Fradi, pár kedves másik klubban focizó barátunk és legnagyobb meglepetésemre Nagy Ádi. Nem törődve a csalódott morgást hallató védővel, legjobb barátom nyakába vetettem magam.
-Mit keresel itt? – lábadtak könnybe a szemeim örömömben. A látványa felidézte az esküvőmet, ahol mellettem állt tanúként és ahol Miha elbúcsúzott végleg.
-Hallom, hogy meglágyult az agyad. Gondoltam megnézem igazak e a pletykák. – vigyorgott önelégültem, mire egy erős suhintással tarkón vágtam.
-Köcsög vagy. – böktem mellkason, majd újból magamhoz húztam és tovább ölelgettem.
Az este beszélgetéssel, néhány sörrel – amit én még nem ihattam a rengeteg gyógyszeres kezelés miatt – és természetesen pizzával telt. Kiderült, hogy Alessia azért hagyta el Giggio-t, mert fülig beleszeretett Bese Barniba, aki szintén oda-vissza volt barátnőmért.
-Akkor te most már elvált vagy? – vonta fel kérdőn Sigér a szemöldökét, mire megrezdült a telefonom. Le volt némítva a készülék és nem is szándékoztam megnézni, míg haza nem értem.
-Már be lettek adva a papírok. – válaszoltam kelletlenül. Ilyen kérdésekre nem voltam felkészülve.
-Lanzika meg átigazol a Honvédba. – vigyorgott Dini és hozzátette. – Nem publikus.
-Azzal a pofával nem csodálom. – nevetett Botka.
-Miről beszélsz? – lepődtem meg.
-Nem mesélte Miha? Elég szépen ellátta a baját annak a szemétnek.
-Erről elfelejtett beszámolni... - motyogtam, de nem akartam szóvá tenni. Legbelül úgy éreztem megérdemelte.
-Utána szakított Vandával. Nem akarta áltatni szegény lányt.
-Mi már mikor megmondtuk... - sóhajtott fejcsóválva megint Sigér.
Otthon fáradtan estem át a küszöbön, szerencsére Miha eldöntötte, hogy nálam alszik. Mielőtt ágyba bújtunk volna, még rápillantottam a telefonom kijelzőjére. Egy igen fontos e-mail érkezett. Őrült módjára vágtam magam törökülésbe és hangosan kezdtem olvasni a fáradt és kissé spicces focistának.
-„Tisztelt Mrs. Lanzafame... - a megszólításnál elhalkítottam a hangom, de minden arcrezzenés nélkül folytattam. – Kiadónk megkapta és sikeresen átnézte a kéziratát. Minden erre szakosodott munkatársunknak elnyerte a tetszését az Ön külön és egyedi világa. Szeretnénk jelezni, hogy szívesen adjuk nyomtatásra a kötetet, amint szíveskedik megjelenni és tisztázni a további részleteket. Üdvözlettel: BOOKiadó."
-Gratulálok! – csókolt meg Miha vigyorogva. – Bár jobban örültem volna, ha a megszólításnál Mrs. Blazic név szerepel, de ezt minél hamarabb orvosoljuk. – kacsintott és ledobva a ruháit, alsónadrágban hanyatt vágódott az ágyon. Akhilleusz, mintha erre várt volna, befészkelte magát a férfi hónaljához, miközben egyik mancsa a szívén feküdt. Rettentő cuki látványt nyújtottak, így óvatos mozdulatokkal le is fotóztam és minden gondolkodás nélkül kürtöltem világgá az instagrammon keresztül, hogy ez a férfi az enyém és senki másé.
-Elég az internetből. – ásította és megpaskolva a mellette üresen lévő helyet jelezte, hogy ideje lenne nyugovóra térni. Mosollyal az arcomon kaptam fel a földre dobott pólóját, majd magamra húzva mellé fészkeltem magam.
-Jössz nekem egy mezzel. – cirógattam az arcát.
-Hétvégén adok egyet. – bólogatott félálomban és körém fonta a karját.
-Szavadon foglak. – pusziltam állcsúcson.
-Szeretlek. – simogatta meg a hátam még mindig lehunyt szemekkel és csókra tartva az ajkait várta, hogy közel hajoljak hozzá.
-Remélem tudod, hogy örökre mellettem ragadtál. – nyomtam apró csókokat a szájára.
-Ez maximum számodra lehet fenyegető tény. – hunyorgott, mire csak fejcsóválva elnevettem magam.
-Én is nagyon szeretlek. –motyogtam a mellkasába, míg el nem nyomott a nyugodt és szellemek nélküli álom. Végre célba értem.
A legszebb dolog, mikor fülig szerelmes az ember.
YOU ARE READING
Piros Lap (Befejezett)
Fanfiction"Nem szép, mikor focistával ír az ember lánya történetet."
