Bármi megtörténhet - IOV

- 10 -

– Szeretnéd felhívni a többieket? – tartotta felém a telefonját Olivér.

– Felhívjuk őket? – kérdeztem vissza bizonytalanul.

– Biztos kíváncsiak az eredményre.

– Tegnap nem voltatok – mondtam ki végre, ami már akkor bántott.

– Dehogy nem! Ezért álltunk ott a kapuban – magyarázta. – Csak azért nem néztük a telefonunkat, mert annyira nincs hozzászokva egyikünk sem, hogy üzenetet kap, hogy eszünkbe sem jutott, hogy te majd írsz. De megbeszéltük, hogy ezentúl erre is figyelünk.

– Szóval erről dumáltatok Máté bával – állapítottam meg a tegnap délutáni kihallgatott tanácskozás alapján.

– Nem, ma reggel tényleg arról volt szó, hogy te bulizol, mert amúgy ha otthon lennél, is buliban lennél, mi meg mind elaludtunk este tízkor – mosolyodott el.

– A délutáni megbeszélésre gondoltam a faházunkban – pontosítottam.

– Ejnye, hallgatózni nem szép dolog – ingatta a fejét, aztán mintegy büntetésként a semmiből oldalba bökött, amitől felsikoltottam.

– Csendesebben – fordult hátra fapofával a szervező.

– Elnézést – motyogtam, miközben szúrós tekintettel néztem Olivérre, aki úgy tett, mintha semmi nem történt volna.

Épp a megfelelő visszavágáson gondolkoztam (hogy eleve én kezdtem, és ez csak a kémkedésemre adott reakció volt, az részletkérdés), amikor megrezdült a kezemben a mobilom, mégpdig Bia izgatott üzenetétől.

Bianka: Na, van már valami eredmény?

Liza: Mayer még nem posztolt semmit, bár remélem is, hogy mi előbb értesülünk a jó hírről. Mert ha nem...

A lezáratlan mondaton akaratlanul is felnevettem, és gyorsan bepötyögtem a választ.

Helga: Nyugi, ti vagytok az elsők, akik megtudják

Helga: Hogy

Gondoltam, húzom még egy kicsit az idegeiket, de természetesen ezt nem fogadták túl türelmesen.

Bianka: Mit tudunk meg?

Bianka: Helgaaa, mondd már!

Liza: Oké, innentől bármit is mondasz, én attól függetlenül kinyírlak

Liza: Ha szerencséd van, még nem ma jössz haza a Mecsekből, és akkor talán elfelejtem, mire ideérsz

Helga: Akkor ez a szerencsenapom, ugyanis továbbjutottunk!

Liza: TUDTAM

Bianka: EZAAZ

Helga: Műveltségi kvíz volt, harminc perc alatt ötven kérdés. 47-et találtunk el, a türkizekkel holtversenyben harmadikak lettünk

Bianka: Huh, az kemény

Helga: Voltak benne elég vad kérdések. De szerencsére Olivér még azt is tudta, hogy a forgatónyomaték vektormennyiség

Liza: A micsoda mi?

Liza: Mindegy is, úgysem fogom megérteni

Liza: Kiderült, hogy mi volt a barna paca?

Helga: Passz, én el is feledkeztem róla

– Olivér, nem tudod, mire utalhatott a segítség, amit reggel kaptunk? – fordultam a fiú felé, hátha ő jobban figyelt a részletekre, mint én.